Részt vettem Tömör Elisabeth MET tréner tavaszi MET önismereti tanfolyamán. Olyan mély benyomást tettek rám az ott hallott történetek, olyan ereje volt a csoportnak, olyan profizmussal világított rá Elisabeth a bennünk élő nőre, mely arra sarkallt, hogy megírjam a felismeréseket, arról, hogy mi nők mire is használjuk a szexet…
A legkevesebben örömszerzésre
Már régebben olvastam Tömör Elisabeth Érintés és karma című kötetét, amely után világossá vált számomra, hogy ha szeretném, hogy az életemben változás történjen, nekem kell megtennem az első lépéseket. Ezen ne múljon, gondoltam, egy kis önismeret nem árthat. A tanfolyamon azonban jóval többet kaptam: egyfajta szemléletmódot, amely támogatást jelent a mindennapokban. A tanfolyam egyik hétvégéjén a szexről beszélgettünk, nagyon érdekes szemszögből. A legtöbb nő ott szembesült azzal, hogy a szexet egyáltalán nem arra „használja”, amire azt igazából kitalálták, persze a gyermeknemzésen kívül. Döbbenten tapasztaltuk, hogy a szexet a legtöbben nem minőségi közös élményként, a töltekezés okán, egymás iránt érzett szeretet, tisztelet kifejezéseképpen, a közös örömforrás céljából élik meg. Akadtak, akik önmagukat szerették volna igazolni és bíztatni általa, mások manipulációra, megint mások puszta „beszélgetésre” használták a szeretkezéseiket. Lássuk csak sorjában az okokat!
Leginkább manipulációra
Soha nem voltam híve annak, hogy ha összeveszünk, vagy megbánt a másik, akkor a „két hétig nincs szex” kijelentéssel orvosoljuk a problémát, hogy ezzel sarkalljuk jobb belátásra a férjünket, vagy csikarjuk ki a másfajta viselkedést. Szerintem ezt a fajta büntetést a szülők szokták alkalmazni a gyerekeikkel szemben, szintén szerény eredményekkel. Ez számomra mindig is az idomítást jelentette, csakúgy, mint az, hogy ha a szexet feltételekhez kötjük. Hogyan várhatnánk el a felnőtt férfitól, hogy az legyen mellettünk, ha ledegradáljuk őt egy ovis kisfiú szintjére? Szóval meglepődtem amikor Elisabeth kérdésére, hogy ki mondott már hasonlót a barátjának, férjének, szeretőjének, meglepően sokan kezdtek el mosolyogni, zavartan nevetgélni, és a kezek száma a magasban is mutatta, hogy bizony a szexet sokan használják a másik manipulálására.
Önbizalom-növelés
Kevesen vannak azok, akik még nem próbálták ki ezt a fajta indíttatást, amikor talpig selyemben és csipkében próbáljuk saját magunknak egy másik ember által bizonyítani a szexet használva eszközként, hogy igen kellünk még, hogy igen jól nézünk ki, igen, van még mit hangsúlyozni az ügyesen vonzó „okos” melltartóval. Mert a szex erre is jó lehet. Ha nem hiszünk magunkban, a másik vágya adhatja azt a hajtóerőt, amelyet önmagunkból kiindulva kellene saját magunknak éreznünk. De hát az ember lánya esendő, és bizony sokan belefutnak ebbe a csapdába is.
Beszélgetésre, békülésre
Talán ez az egyik legártalmatlanabb és legérthetőbb ok, ha a szexet nem „rendeltetésszerűen” használjuk. Sok szempontból a kapcsolat építésére is szolgálhat ez a fajta magatartás, ám fontos lenne, hogy ne csak a test, hanem a szellem szintjén is kapcsolódni tudjunk a másikhoz. Kellene, hogy legyenek közös eszmecseréink, amelyek nem csupán a napi teendőkről, a szürke hétköznapok „logisztikájáról” és a feladatok kiosztásáról, hanem közös vágyak, tervek szövögetéséről, egyéni álmok megvalósításáról, vagy a másik megismeréséről szólnak. A békülés egy másik kérdés, hiszen van az a pont, ahol a szavak már nem tudnak segíteni, az érintés, az intimitás, a közös öröm azonban megoldja a problémákat, ha azok nem állnak fenn régóta, nem gyökereznek a közös múltban, nincsenek a szőnyeg alá söpörve, csak egyszerűen az élet viharaiban nem volt rá mód, vagy éppen a túl sok feszültség miatt nem lehetett közeledni a másikhoz. Elisabeth szerint a „békülős szex” abszolút megengedett, ha utána, közel kerülve egymáshoz a test szintjén, a többi szinten is rendezni tudja a pár a felmerülő nehézségeket.
Fotók: Profimédia – Red Dot
