Itt a hideg, támadnak a vírusok, én pedig minden évben meg akarom óvni a nagyot, a középsőt, meg persze a picit a betegségektől. Még nyáron vettem egy kis üveggel belőle, de csak szeptemberben nyitottuk ki először. Azóta mindenkinek az az első kívánsága reggel, azaz még hajnalban, hogy kér belőle egy kiskanállal.
Inkább nem eszek egy hétig csokit!
Anya! Hol van a piros méz? – kérdezi álmos hangon a legkisebb. Ott a polcon – mondom. Szedsz nekem belőle? – kérdi kissé elhaló hangon, reménykedve. De már kaptál ma reggel. Holnapig várnod kell – mondom szemöldökömet felhúzva. Nem baj! Csak még egy utolsó kanállal, légyszí! Nem bírom ki holnapig, annyira finom – alkudozik tovább. Nem eheted meg az egész üveggel, mert akkor nem marad a többieknek, és fontos, hogy minden nap egyetek belőle. Kérlek anya! – fogja már könyörgőre -, inkább nem eszek egy hétig csokit, az úgy jó nem? Végül ez volt az a pont, ahol megadtam magam, és kapott még egy kanállal. Cserébe az egy hét csoki megvonásért.
A piros méz
A Visegrádi Palotajátékokon találkoztam először Tamással, a Herbatea Manufaktúra életre álmodójával. A rendezvényen hosszasan beszélgettünk a teákról, a gyógynövényekről, meg persze a mézekről. Végigkóstoltam az összes nyúlósan édes mackók kedvencét, beleszippantottam a gyógyító fűszereket tartalmazó kis zacskókba, és megszagoltam a családi, sőt a világokat idéző teakeverékeket is. Valami olyat szerettem volna vásárolni, amit télen adhatok a gyerekeknek, ami megvédi őket a betegségektől, és pótolja a vitaminokat, melyeket természetes formában tartalmaz, leginkább C-vitamint. Nem tudtam dönteni, így a gyerekeimet hívtam segítségül, hogy nekik melyik méz ízlik a legjobban. Ők is végigkóstolták a kurkumás sárga, a fahéjas barna, a spirulinás zöld, az erdei gyümölcsökkel telt fekete, és persze az azóta csak általunk piros, csipke méznek becézett csipkebogyó nyers húsának őrleményével dúsított mézet is. Nem is volt kérdés számukra, hogy ez utóbbi mellett döntsünk. Azóta már tudom, nekünk ez volt a legjobb választás.
Csipke, te drága!
Azt mindenki tudja, hogy milyen sok C-vitamint tartalmaznak a „drága kis csipkék” – ahogy a legkisebb hívja azokat. A csipkebogyó termését általában ősszel gyűjtik be, és kíméletesen szárítják, majd szelíden őrlik, hogy húsa megőrizze az értékes vitaminokat, melyek magas hőmérsékleten megsemmisülnének. Tamás megosztotta velem, én pedig ámulva ittam a szavait, hogy milyen aprólékos gonddal, mekkora odafigyeléssel, és mennyi szeretettel készítik családjával ezeket a mézeket, meg persze a teákat és a fűszereket is. Ők is három kisgyereket nevelnek, így számukra nem kérdés, hogy tudásuk legjavát adják hozzá a gyógynövények erejéhez, hogy olyan élelmiszereket adjanak a vásárlóik kezébe, mely tényleg hatásos, és az egészségüket szolgálja.
Azóta nem voltak betegek
Szeptemberben elkezdődött az iskola és persze az ovi is, és eddig nem volt év, mikor ne lett volna valamelyik gyerek beteg már az első héten. Idén viszont töretlenül egészséges mindhárom, még az orruk sem folyik. Gyanítom, hogy mindez a piros méznek köszönhető! Hiszen minden reggel, illetve hajnali fél hétkor egy púpozott kiskanál mézet szopogatnak a gyerekek, és ettől nem csak jól kezdődik a napjuk, de ez a kiskanál mindennapi hajnali, csipke méz őrangyal módjára pajzsot tart eléjük, és megvédi őket a baktériumok és vírusok támadásaitól. Így vagy úgy legyen, akár a csipkebogyóban található vitaminok, akár a méz ereje, akár a kettő pompás szinergiájából születő csoda segít nekik, köszönöm.
Még több információ a különleges mézekről, gyógyító teakeverékekről és fűszerekről ITT!
Fotó: Herbatea Manufaktúra
