Ez a poszt biztos, hogy az egyik kedvencem lesz a sok száz közül, amiket írtam, több okból is! Egyrészt, egy nagyon kedves régi ismerősöm történetét mutatom be nektek, másrészt ez a történet nagyon emberi, küzdelmes és a legfontosabb dologról szól az életben, önmagunk megismeréséről, harmadrészt pedig isteni finom házi és egészséges kencékről, vagyis tunki-tunkikról.
Kingával együtt voltunk szerkesztők jó sokáig a Viva Tv-ben. Mindketten szerettük, sokat tapasztaltunk, és ahogy annak lennie kell, kinőttük. Utána ő még több évig dolgozott ebben a munkakörben különböző csatornáknál, de egyre jobban érezte lelkileg, hogy már nem szeretne ezzel foglalkozni. Később kiderült, ennek sajnos komolyabb testi jelei is voltak már, először észrevétlenül.
„A tévézést már 2-3 éve nem élveztem, minden egyes új műsorral kapcsolatban elhitették velem és én is magammal, hogy ez most más lesz: nem kell éjjel-nappal robotolni, értéket fog képviselni, időben kifizetnek – meséli Kinga. – Hát végül ez sosem teljesült, mindeközben én is sokat változtam, formálódott az értékrendem és egyre kevésbé fért bele a tévés morál. A végső lökés a váltás felé az volt, amikor 2015 őszén egy endometriózis nevű nőgyógyászati betegséget diagnosztizáltak nálam. Ez egy olyan betegség, aminek a pontos okát és gyógymódját még nem ismerik, de cisztákhoz, belső gyulladásokhoz, meddőséghez vezet. Sajnos egyre gyakoribb és sok nő (ahogy én is) évekig él úgy együtt vele, hogy nem is tud a létezéséről. Hosszas kutakodás után arra biztosan rájöttem, hogy a teljes életmódváltás tud leginkább segíteni, és persze a stressz kizárása, így egyértelműen tudtam, hogy a tévézésnek végleg befellegzett az életemben. Közben a szerelmemmel megjártuk Indiát, volt szerencsénk találkozni a Himalája lábánál élő tibeti szerzetesekkel, sőt Őszentségével, a 14. Dalai Lámával is, így ezek az élmények is közelebb hoztak a saját utam megtalálásához. Most pedig már, túl az endometriózis műtéten és a tunki-tunki megszületésén sok új út és lehetőség nyílt meg előttem, amiknek nagyon örülök.”
Ebben most 100 százalékosan megtaláltad magad?
Most, ebben az életszakaszomban nagyon élvezem a tunki-tunki életérzést. Kiélhetem benne a kreativitásom, bele tudom tenni a szívem, a női energiáimat, teljesen önazonosnak érzem, azt, amit előállítok. Abban nem vagyok 100 százalékig biztos, hogy később nem fogom-e unni a tunkik gyártását, de úgy érzem, ez egy nagyon szuper brand, és jó kiindulási alap lehet majd más projektekhez is. Már most rengeteg ötletem van.
„Azáltal, hogy meg mertem lépni és belevágtam, felbátorít arra, hogy higgyek magamban és cselekedjek, hogy merjem elhinni, hogy a munka tényleg lehet öröm és önmegvalósítás.”
Mikor készítettél először ilyen finom vegán krémet?
Hmmm… Szerintem ilyeneket 2 évvel ezelőtt készítettem először és azóta sokat változtak annak tükrében, hogy egészségem megóvása érdekében sok mindenről le kellett mondanom, illetve a folyamatos kísérletezés során mindig változtattam valamin.
Magadtól találod ki a recepteket?
Igen, ezek mind az én receptjeim, de az alapja sok esetben egy már meglévő recept volt, főként, amiket Steiner Kristóf barátom konyhájában kóstoltam. Azokat gondoltam tovább. Például a mogyorós zöldborsókrém eredetileg Kristóf Luca barátnőjétől jött, de ők citrommal, sóval, borssal, fokhagymával, esetleg mentával készítették. Ahogy Kristóf mondani szokta, én mindenbe megpróbálom a mogyorót, mert annyira szeretem, így került bele az én verziómba végül a mogyoró, a vöröshagyma és a petrezselyem. A másik nagy kedvenc az indiai vöröslencsekrém, aminek az alap ötletét, a mindenki által jól ismert dahl adta, amit én is imádok. Ezt szerettem volna krémként, a saját ízlésvilágomnak leginkább megfelelően létrehozni, szerencsére másoknak is nagyon ízlik.
Ki vagy mi inspirált téged a tunki-tunki megszületésében?
Szerintem még csak főzni sem kezdtem volna el, ha nem hoz össze az élet drága barátommal, Steiner Kristóffal, aki egy igazi gasztróhős számomra. Titulálták már őt a vegán Jamie Olivernek is, nem véletlenül, amilyen könnyedséggel, egyszerűséggel, sebességgel és kreativitással képes 1 óra alatt az asztalra rittyenteni egy mennyeien finom 4-5 fogásos vegán vacsorát, az elképesztő! Ha az ő ételeit fogyasztjuk, soha nem hiányzik senkinek a hús és a tejtermékek, általában nemtől és kortól függetlenül mindenkit levesz a lábáról. Nekem pedig olyan nagy szerencsém van ebben az életemben, hogy Kristóf az egyik legjobb barátom és lelki társam, számtalanszor főztem vele együtt, gyakorlatilag az évek során tőle tanultam meg főzni.
„Ő inspirált engem arra, hogy úgy tekintsek a főzésre, mint, ahogy a festő egy üres vászonra, egy lehetőségként, ahol kifejezhetem önmagam, ahol alkothatok, szívemet-lelkemet beletéve. Szép lassan a hús és később a tejtermékek elhagyására is ő inspirált.”
Nem azért mert mindig elmondta, hogy milyen rossz szegény állatoknak, hanem mert a puszta létezésével és az ételeivel ösztönzi a környezetét, rögtön millió, csodás alternatívát mutat, és nem azon rugózik, hogy milyen szörnyű a helyzet és milyen gonoszság a húsevés. Nekem is csak akkor beszélt a vegánságról, ha konkrétan kérdezgettem, de akkor őszintén elmesélte mi folyik az üzemekben, hogy bánnak érző élőlényekkel. Akkor lehet felelősségteljes döntés hozni arról, hogy mivel szeretnéd táplálni a tested, ha tisztába vagy a tényekkel. Mivel én állatbarát embernek tartom magam, egyre rosszabbul éreztem magam húsevés közben, már nem tudtam elkülöníteni a finom falatokat a mögöttük rejlő szenvedéstől és kínhaláltól.
Nagy hatással volt rám még Árvai Nóra pszichológus, szomatoterapeuta, perinatális szaktanácsadó, szakíró. Ő maga is megküzdött az endometriózissal, és a sok orvosi beavatkozás után döntött úgy, hogy saját magát gyógyítja meg. Azóta már nők százainak segít a saját módszerével gyógyulni, többek között nekem is. Az igazi endometriózis diéta című könyve különösen sokat segített. Ebben a könyvben arra ösztönzi az embereket, hogy úgy gondoljanak a zöldségekre, gyümölcsökre, magvakra, gabonákra és más alapanyagokra, mint a gyógynövényekre. A könyvben részletesen leírja, melyik miért jó nekünk és mik azok, amiket endometriózis esetén messziről kerülni kell. Mielőtt ezt a könyvet olvastam, rengeteg egymásnak ellentmondó információval találkoztam a neten, és az orvosok is mind mást mondtak. Sokszor elkeseredetten sírtam a konyhában, hogy ez nem igazság, hogy én már semmit sem ehetek. Aztán a könyv elolvasása után erre is úgy tekintettem, mint egy kreatív kihívásra. A legnagyobb problémát a reggeli okozta, mert nekem a reggeli azt jelenti, hogy egy teljes kiőrlésű pirítóst jól megkenek valami fincsi krémmel – de a diétának megfelelő szendvicskrémeket nem kaptam sehol. Hát így született meg a tunki-tunki.
Végül, de nem utolsó sorban a szerelmem inspirált, aki azóta már a vőlegényem. Nélküle egyáltalán nem valósulhatott volna meg mindez, mert sem anyagilag, sem lelkileg nem éreztem volna erőt mindehhez. Bátorított, hitt bennem és mellettem volt a legnehezebb pillanatokban is, ahogy most is mellettem van a piacon és ő is élvezi a tunki-tunki sikerét, szerencsére ő is a sajátjának érzi az egészet. Anyukám is rengeteget segít nekem, mindenben támogat! Sokszor a kencék készítésénél és eladásánál is ott van! Nagyon hálás vagyok nekik.
Milyen ízeket találunk most nálad?
A repertoárban jelenleg a mogyorós zöldborsókrém, indiai vöröslencsekrém, humusz, szilva chutney és a kókusztejes mogyorókrém található. Plusz házi krékert is készítek, egészséges nasit tunkoláshoz.
Hol lehet veled találkozni és persze kóstolni?
Minden vasárnap kint árulunk a Pancs- gasztroplaccon 9 és 14 óra között, ott lehet kóstolgatni és beszélgetni, elég sokat tudok beszélni a kis „gyerekekről”. Aki pedig nem tud kijönni keressen meg a Facebookon, már házhoz is utaztatjuk a finomságokat.
Én már végigkóstoltam Kinga minden krémét, és tényleg nagyon finomak, pláne a kis krékerekkel. Frissek, ízletesek és tele vannak szeretettel!
