Az alábbiakban ők szedték csokorba tapasztalataikat és javaslataikat a témában, amelyek azoknak a szülőknek is fontosak és tanulságosak lehetnek, akik nem küzdenek hasonló problémákkal. Az agresszió játékos kezelése során lehet ugyanis a leginkább szemléltetni azt, hogyan válthatunk nézőpontot, azaz hogyan érdemes minden nehéz nevelési helyzetnél áthelyezni a fókuszt a jóra, a pozitív megerősítésekre és ezáltal sokkal hatékonyabban együttműködni gyermekünkkel, mintha ugyanezt büntetéssel, hangos szóval vagy „zsarolással” próbálnánk meg elérni. Legyen szó a testvérek civakodásáról, a sorozatos hisztikről, étkezési problémákról vagy akár a napirend betartásáról.
Mit tegyünk, amikor már ott a baj?
Mielőtt a megelőzésről beszélnénk, először is nézzük át, mi a legfontosabb teendőnk, amikor „helyzet van”, amikor már a gyermek odacsapott, dobál, harap stb. Ilyenkor azonnal avatkozzunk közbe, és emeljük ki őt a helyzetből. Guggoljunk le hozzá, vagy emeljük fel az ölünkbe, és higgadt hangon, de határozottan mondjuk el, hogy ezt nem teheti. Amennyire engedi, maradjunk vele testkontaktusban. Öleljük át, vegyük fel.
Ha már megnyugodott, foglaljuk össze, hogy mi történt, pl. „Peti el akarta venni a lapátodat, de neked is kellett volna. Nem akartad, hogy elvegye. Biztos nagyon megijedtél/dühös lettél/rosszul érezted magad, amikor húzni kezdte. Ugye?”
Beszéljetek arról, hogy legközelebb mit tehetne ilyen helyzetben. Említsd meg, mit érezhetett, gondolhatott a másik fél. Ha ott van, akivel konfliktusba került, akár közösen is megbeszélhetitek, újra játszhatjátok a helyzetet:
„Nézzétek csak, van nálam egy csipet varázslatos hibajavító por. Akire ezt rászóróm, ki tudja javítani, amit rosszul csinált. Mit gondoltok, kipróbáljuk?”
Ha így játékosan közelítünk a konfliktushoz, szívesebben korrigálnak, és jobban rögződik, mit is tehetnek legközelebb.
Mit tehetünk a veszélyhelyzetek elhárításán túl?
Próbáljuk feltárni az agresszió okait!
Annak érdekében, hogy valódi fejlődést érjünk el és ne csak a veszélyhelyzetek elhárítására koncentráljunk, egy kicsit távolabbról is rá kell pillantsunk a problémára. Először is meg kell értsük, hogy mi zajlik a gyermekben, mi váltja ki a reakcióját! Pl.: féltékeny a kistesóra, úgy érzi, nem figyelünk eléggé rá, nem tudja, hogy kapcsolódjon a társaihoz, nem tudja, hogyan érvényesítse az akaratát? Az, hogy megtaláljuk a helyes választ, az minden esetben maximális őszinteséget és a gyermekre való ráhangolódást kíván a szülőktől.
Segítsünk kordában tartani az indulatokat!
Mindemellett meg kell értenünk és tudatosítanunk kell magunkban azt is, hogy az agresszió tehetetlenségből fakad. A legjobb út a megelőzéséhez, ha használható eszközöket adunk a gyerek kezébe, olyan viselkedés mintákat, amelyek elfogadhatóak, nem ártanak, és amelyeket könnyen tud alkalmazni akkor is, ha épp nagy indulatok dúlnak benne. Fontos, hogy kifejezhesse az indulatait, érzéseit, csak olyan keretek között, amelyek elfogadhatóak.
Kisebbeknél bevezethető, hogy düh esetén pl. toppantson egy nagyot, csapjon a párnára, kiáltson olyan játékos „szitokszavakat”, amelyek segítenek levezetni a feszültségét – irgum-burgum, a teringettét, a csudába, azt a kacska macska farkát! stb.
Nagyobbaknak pedig megtaníthatjuk, hogy mielőtt robbanna, vonuljon vissza, számoljon 10-ig, lélegezzen mélyeket, tudatosan halkítsa le a hangját, érveljen. Az is fontos, hogy a gyermeknek legyen választási lehetősége. Kínáljunk neki alternatívákat, amelyekből maga választhatja ki, hogy számára mi az, ami testhezállló.
Jó, ha közösen meg tudunk egyezni olyan szabályokban, amelyek mindenkire érvényesek és amelyeket mi, felnőttek is betartunk, amikor dühösek vagyunk (végighallgatjuk a másikat, nem beszélünk csúnyán, nem ütünk egymásra stb.).
Hosszú távú változás elérése
Igazi eredményt tartós pozitív figyelem biztosításával, pozitív visszajelzésekkel, az önbizalom és a kompetencia érzés növelésével érhetünk el. De hogyan is csináljuk ezt?
A helyzetkezelés hatékonyságát növeli, ha akkor adunk visszajelzést a gyereknek
(akkor figyelünk, dicsérünk, nevelünk), amikor azok a helyzetek amikre ingerültséggel (érzelmi eltávolodással, büntetéssel) reagálnánk, nincsenek jelen. Amikor a gyermek éppen „oké”.
Fontos, hogy ilyenkor mindenképpen tegyük szóvá és részletezzük, hogy milyen jó most ez így, hogy éppen nem bántja a tesót, hogy elkéri a játszótéren a hintát, stb. Gyermeked jól fog reagálni arra, hogy átkerül a fókusz a kudarcaitokról a sikerekre, az ügyességére. Az így kapott, nem várt extra pozitív szülői figyelem nagyon jó hatással lesz rá. Sőt, még a te közérzetedre is, ami miatt várhatóan egyre többször lesz energiád észrevenni ezeket a kellemes, balhémentes helyzeteket.
Beszélgessetek minél gyakrabban a sikereiről. Elevenítsétek fel közösen, mi történt legutóbb, amikor sikerült az indulatait megfékeznie, vagy amikor jól kezelt egy helyzetet.
Finomra hangolva: előzzük meg a bajt!
Mit tehetsz, ha előre számítani lehet rá, hogy a gyermeked agresszíven fog reagálni egy helyzetre? Erre gyermektől függően két lehetőséget próbálhattok ki:
Ha tudod, hogy közeledik egy ilyen szituáció (pl. Ha hazaérkezik a testvér vagy ha be kell fejezni valamilyen tevékenységet, vagy épp hozzá kell fogni vagy esetleg haza kell indulni valahonnan, ha vesztésre áll a játékban, ha osztoznia kéne valamin egy ismeretlen gyerekkel stb.), akkor a helyzethez közeledve, amikor még nem borult ki tőle, szóba hozhatod, hogy mennyire klassz, hogy már ilyen ügyesen viselkedik ilyenkor. Hangsúlyozhatod, hogy régen ez mennyivel nehezebben ment volna, de most, hogy már ilyen ügyes ebben, ez milyen jó érzés neked és a további érintetteknek. Mondd el, milyen büszke vagy rá!
Vannak gyerekek, akik azonban érzékenyebben reagálnak, ha szóbahozod a közeledő, kritikus helyzetett. Ha azt látod rajta, hogy feszültebbé teszi, ha beszélsz az adott helyzetről, akkor inkább készülj egy játékos megoldással. Adj neki olyan feladatot, ami eltereli a figyelmét az adott szituációról, és segít, hogy könnyebben vegye az akadályokat. Ez azért is jó, mert a gyermek számára is lehetőséget biztosít, hogy átírja a helyzettel kapcsolatos negatív beállítódását.
Például ilyen lehet, ha nehezen kezd bele egy tevékenységbe, és az ebből fakadó feszültséget rendre a tesón tölti ki. Például: fogat kéne mosni, ehelyett ő folyton a testvérét piszkálja inkább. Ilyenkor tedd neki a kezdést könnyebbé egy játékos fordulattal, ami eltereli a figyelmét, mondjuk hívja játszani őt a kedvenc plüss figurája:
„Na, kíváncsi vagyok, hogy a csillogásából meg tudom-e mondani, melyik oldalon mostad már meg a fogad! De siess, mert már úgy unatkozom, hogy mindjárt elalszom! Gyorsan mosd meg valamelyiket, addig elfordulok! Szólj, ha valamelyik készen van, de ne mondd meg, hogy melyik!” Ezt a kukucskálós játékot gyakorlatilag bármilyen szituációban sikerrel játszhatjátok, a rendrakástól az öltözésig, a lényeg, hogy játszani hívjuk a gyermeket a feladat hangsúlyozása helyett.
Fontos, hogy minden olyan helyzetben, amelyben szeretnéd, hogy másképp reagáljon, adj számára a helyzet kezelésére alkalmas alternatívákat. Ha nehezen osztozik, beszéld meg vele, mit mondhat, amivel nem bántja meg a másikat, de egyértelművé teszi az álláspontját. Tanítsd meg egyezkedni, cserélni. Ezeket szintén játékként is felfoghatjátok, amíg nincs éles helyzet, ilyenkor te vagy a másik fél és kérsz valamit. Ez azért is jó, mert rutinná tesz olyan mondatokat, viselkedési mintákat, amelyeket jól tud majd használni, ha tényleg szükség lesz rá.
Természetesen adj sok visszajelzést, akkor is, ha próbálkozik, és persze méginkább, ha sikerrel is jár! Dicsérd és mondd el neki, mennyire jó látni, hogy ennyit fejlődött. Biztasd, ha elveszti a fejét, hogy legközelebb biztos sikerül majd másképp csinálnia!
És a legfontosabb: te maradj higgadt! Ezzel neki is segítesz, hogy megőrizze a nyugalmát, vagy lehiggadjon és visszataláljon az egyensúlyához. Ha ez sikerül, sokkal könnyebben választja majd a jó megoldásokat.
A család beavatása
Ha van rá lehetőség, akkor avassátok be a családtagokat is abba, hogy milyen módszerrel próbáljátok meg kezelni a gyermek agresszióját és kérjétek meg, hogy legyenek ők is türelmesebbek és megértőbbek ebben az időszakban.
Törekedj rá, hogy eljussatok a „kibeszélésig”
Gyakran hoz látványos változást a szülő megváltozott kommunikációs stílusa, a plusz figyelem és a nem várt érdeklődés. Ahhoz azonban, hogy ez a siker ne csak átmeneti legyen, és ne forduljon át valamilyen más, szintén kedvezőtlen megnyilvánulási formába, fontos, hogy még tovább lépjünk egy kicsit.
Mélyebbre ható változást eredményez, ha a gyermeket „meg is beszéltetjük”. A mesékkel (akár személyes élményeken alapuló történeteinkkel) meg tudjuk nyitni, és ezért többet mer beszélni azokról a helyzetekről, érzésekről is, melyek miatt ő esetleg aggódik vagy fél tőlük, melyek valójában az agresszióját okozták.
Meséljünk neki olyan történeteket, amelyekben konfliktus, feszültség jelenik meg, lehetőséget adva ezzel, hogy magára és a problémára ismerjen! Keltsük életre a történet szereplőit, majd hívjuk a nevükben párbeszédre a gyermeket, kérjük a tanácsát, véleményét, hogy ő mit tenne!
Ha úgy érzitek ehhez nem vagytok elég kreatívak, akkor használjátok a Plukkido módszerét és történeteit (www.plukkido.hu).
A gyerekek nagyon bölcsek tudnak lenni, ha kívülről látják a helyzetet, sokkal nehezebb akkor, amikor benne vannak érzelmileg. De ha sikerül megoldásokat találniuk, amikor nem róluk van szó, talán könnyebben rátalálnak majd akkor is, amikor nekik lesz szükségük rá.
Fontos azonban, ha az agresszió nem múlik vagy esetleg visszatér, ha nem értjük meg, hogy mi lehet a háttérben, akkor kérjünk segítséget pszichológustól. Gyakran előfordul, hogy a szülő is szeretne segítséget kapni a helyzet kezelésével kapcsolatban, ez természetes jelenség, ne féljetek szakemberhez fordulni.
Amennyiben az otthoni pozitív megerősítéseket, a szelíd kommunikációt szeretnétek egy adag játékossággal még hatékonyabbá tenni, akkor olvassatok róla a cikk szerzőinek blogján, a www.plukkido.hu/blog címen, ahol további nehéz élethelyzetek (pl. testvérviszályok, otthonról való elindulás, közösségbe szoktatást, stb.) játékos kezeléséhez kaphattok tippeket.
