2017. június 19. | Fejes Réka

„Az olimpia a célom” – interjú Hais Dorottyával

A Mindenki Hais Dorottyája még csak tizenhárom éves, mégis sűrűbb az időbeosztása, mint a legtöbb felnőttnek. Nem csak a kamerák előtt van elemében, országos műugró-bajnokként az uszoda a második otthona. Jelenleg a norvégiai Európa-bajnokságra készül.

Iskolába jársz, mellette profi szinten sportolsz. Hogy néz ki egy napod?
Reggel háromnegyed hat körül kelek, és lejövök a Dagályba a reggeli edzésre, aminek fél nyolckor van vége. Nyolcra megyek suliba, kettőig ott vagyok, aztán jövök vissza edzeni háromtól hatig. Utána hazamegyek leckét írni, tanulni, és este kilenc, tíz körül lefekszem aludni.

A Honvéd Utánpótlás VKSE versenyzőjeként országos műugró-bajnok vagy, de már sok más sportágban is kipróbáltad magad.
Először ritmikus gimnasztikára jártam és úsztam együtt. Aztán szertornáztam és úsztam, de mindkettőből országos bajnok lettem, ezért döntenem kellett, hogy melyiket választom. A szertornát választottam, de egy évre rá eltört a lábam, és ezért visszamentem úszni. Itt egy év nagy kihagyásnak számított, ezért ezt is abbahagytam. A kettő keverékét szerettem volna csinálni. Képben volt a szinkronúszás és a műugrás, és végül a műugrást választottam, mert ez veszélyesebb. Nagyon izgalmas, szerethető sport, nem lehet ráunni.

A veszélyes helyzetek nem állnak tőled távol. Foglalkoztál kaszkadőrködéssel is.
Anyukám ötlete volt, mert sokan mondták neki, hogy a színészi karrierhez kell a kaszkadőrködés, ezért beíratott egy kaszkadőrképzőbe, amit az ismerősünk vezetett. Két évig jártam oda, és letettem a vizsgát. Megtanultunk harcolni, vívni, esni. Vívni nagyon szerettem, a képzés végén elő kellett adni egy jelenetet a párommal, amiben harcolnunk is kellett. Szabadon engedhettük a fantáziánkat, és eljátszhattuk az egészet, színészkedhettünk benne. Később szerepeltem kaszkadőr jelenetekben. Egyszer bele kellett esnem három méter magasból egy szénakazalba, ami igazából egy szivacsgödör volt,és egy fulladásos jelenetet is el kellett eljátszanom.

Idén részt veszel a norvégiai Európa-bajnokságon. Hogyan készülsz a versenyre?
Próbálok minél többet edzeni, sűrűbben járok reggelente és a délutáni edzések is hosszabbak egy órával. A reggeli másfél óra vízi edzés, a délutáni pedig egy óra tornatermi és két óra vízi. A tornateremben szivacsgödörbe ugrálunk és használhatjuk a gumiasztalokat, de a vízit is szeretem. Két hét múlva lesz a verseny, szóval nagyon izgulok.

A sport mellett marad időd a színjátszásra?
Külön drámaórákra nem szoktam járni, csak forgatásokra, olyankor pedig elkéredzkedem az edzésről. Úgy vágtam bele, hogy kiskoromban anya ismerőse azt mondta, hogy jó arcom lenne ehhez. Anya vitt el a castingokra, de akkor még nem igazán tetszett az egész, odatettek a kamera elé, és nem tudtam, hogy mit csináljak, de aztán később megkaptam egy főszerepet, és annyira magával ragadott a forgatás, hogy utána már én is szerettem volna járni a castingokra. A legelső forgatásomra nem is emlékszem, akkor még csak hat éves voltam.

Mennyit változott az életed a Mindenki című film sikere óta? Kihat ez a sportkarrieredre is?
Azóta megtaláltak a szponzoraim, a LifeTilt és a Greiner Bio One, akik mindenben segítenek nekem, adnak felszerelést és támogatják az utaimat. Minden hónapban megyünk külföldi versenyekre, így tudok ezeken ott lenni és megugrani a szinteket, amik az EB-hez kellenek. Sokan belekezdtek a műugrásba miattam, mert rajtam keresztül megtalálták ezt a sportot, és megtetszett nekik. Az én életem nem változott, de jól esik, hogy az utcán felismernek és sokan írnak nekem, mind mellettem állnak.

Milyen élmény volt részt venni az Oscar-gálán?
Soha nem fogom elfelejteni, főleg azt a pillanatot nem, amikor kimondták, hogy „Sing”. Az is jó volt, amikor Justin Timberlake előadott egy számot, olyan volt, mint egy mini koncert. Én még soha nem voltam koncerten, ezért fergeteges élmény volt.

Tudod már, hogy a jövőben melyik irányt választod?
Még nem nagyon tudom. Egy ideig szeretném még folytatni a forgatásokat és a műugrást is. Az Olimpia nyilván célom, de nem gondolom, hogy életem végéig a műugrással fogok foglalkozni. A színészet képben van, nem mondtam le róla, de igazából orvos szeretnék lenni már nagyon régóta, ez az elsődleges célom.

Fotók: Sághy Fotó és Hais Barnabás

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód