Az ehető virágok társaságában eltöltött idő alatt megszerzett tudásom legédesebb gyümölcse – büszkén mondhatom – a belőlük elkészített palacsinta lett. Ezúttal többről volt szó, mint agyafúrt diszítgetésről, a virágok valóban belekerültek az ételbe. Halmos Monika, virágszakértő receptjével dolgoztam, a legcsodálatosabb az egészben pedig az, hogy a rózsalekvár tőle kaptam, amivel végül megkentem a palacsintákat.
Hozzávalók:
– 15 dkg liszt
– 1 bio tojás
– 2,5 dl tej
– szódavíz
– kiskanál cukor
– csipet só
– ehető virágok (nem virágboltból!)
Ennél az ételnél többféle virágot használtam, hogy minél színesebb legyen a palacsinta, de egyértelműen a halványlila harangvirág dominált az édes íze miatt. A folyamat titka, hogy a virágokat csak azután szórjuk a tésztára, hogy a serpenyőbe mertünk egy kanállal, majd óvatosan fordítjuk meg. Így persze csak az egyik fele lesz virágmintás, de akkor mi ugye okosan a másik felét kenjük majd meg.
Egészen belejöttem az ötletelgetésbe, úgyhogy átgondoltam a receptet, és elkészítettem a palacsintát levendulával is. Bevallom, hogy annak ellenére, hogy a virágok között a levendula egyértelműen mainstream, nem vallott kudarcot, ráadásul sokkal jobban érződött az íze, mint friss társainak, bár lehet, hogy nem lett annyira látványos.
Az ehető virágokról tovább olvashatsz a Marie Claire szeptemberi számának Gasztro rovatában.
