Vendégségben… Húnfalvi Andrásnál, a Flying Objects alapítójánál

2019. március 19. |

Új rovatunkban Budapesten élő kreatív szakemberek otthonaiba látogatunk el, hogy ellessünk tőlük néhány egyedi, inspiráló lakberendezési megoldást. Ezúttal Húnfalvi Andrásnál jártunk, akinél még a legeklektikusabb enteriőr is harmonikus.

Húnfalvi Andrásnál, a Flying Objects Design Studio formatervezőjénél járva megelevenedik a 20. századi design színe-java. Persze, nem úgy, mintha egy designmúzeumban sétálnánk: itt minden kapcsolódik valamihez, és még az olyan, szemünknek talán megszokott retró tárgyak, mint egy Braun kávéfőző is kortárs kontextusban kelnek új életre. Andrisnál a legekletikusabb enteriőr is harmonikus, az italodisco zene pedig tökéletesen megfér a midcentury modern bútorok mellett. Fénynél csak nyitottságból és kíváncsiságból tapasztaltunk többet a formatervező 5. emeleti lakásában.

Ha a lakásod alapján tippelni kéne, mi a foglalkozásod, nem lenne nehéz dolgunk. Elmeséled, hogyan lett belőled formatervező és hogyan jött létre a Flying Objects?

Nagyon sok formatervező mondja, hogy már gyerekkorában tudta, hogy formatervező akart lenni – na most én tényleg. Amikor felvételiztetek a MOMÉ-n, és ezt hallom, szoktam magamban mosolyogni, aztán rájövök, hogy tulajdonképpen velem is valóban ez volt a helyzet. Mindig tárgyfetisiszta voltam és mindig kritikus voltam a tárgyakkal. Régóta érdekelt, hogyan lesz egy ötletből, egy skiccből fizikálisan manifesztálódó tárgy.
Kiskoromban autótervező akartam lenni, aztán megtudtam, hogy azok a formatervezőkből lesznek. Miután elvégeztem a MOMÉ-t, a Mercedeshez kerültem, ahol gyakornok voltam, aztán a diplomamunkámat is náluk készítettem. Németországban a buszrészlegükön dolgoztam.
2012-ben, a diploma után fél évvel elindítottuk a stúdiónkat, a Flying Objectset, egy kollégámmal és barátommal, Laufer Ferivel közösen. Azóta megvan a saját kis praxisunk, elsősorban innováció vezérelt projekteket csinálunk. Első Red Dot-díjunkat a HandInScannel nyertük, a másodikat pedig egy összecsukható talicskával… szóval elég vegyesek a megrendeléseink, amik közül sok az egészségügyből, sok a háztartásból érkezik. Multidiszciplináris design stúdió vagyunk, hatan dolgozunk együtt, ami egyrészt lehetővé teszi, hogy be tudjuk fogni a projekteket, mellette pedig személyes viszonyunk is tud maradni az ügyfelekkel.


A Flying Objects honlapján a stílusotokat a következőképpen írjátok le: “csendes, evidens esztétika, természetesség, lazaság, egyben egyediség”. Hasonló dolgokat figyelhetünk meg a lakásodban is. Jól látjuk?

Igen, bár itt lényegesen eklektikusabb a helyzet. Mert az egy dolog, hogy mit tervezek, de nem csak azt tartom szépnek vagy jó designnak. Inkább úgy fogalmaznék, hogy én ezeket az irányelveket képviselem a designban, de azoknak is vannak nagyszerű dolgaik, akik valami egészen mást képviselnek. Például a midcentury modern organikusabb, de szintén megfelel a jó design alapelveinek. Így a posztmodernből, vagy a teljesen minimalista-funkcionalista stílusból is lehet építkezni. Például itt van ez a hifirendszer, amit a funkcionalizmus egyik legnevesebb képviselője, Dieter Rams tervezett. Nagyon szép darab, de ha csak ilyenekkel rendezném be a lakásom, tehát egy nagyon szigorúan funkcionalista irányvonalon, akkor egy lakógép lenne az eredmény, amiben nem lehet élni. Ahhoz kicsit több lélek kell, eklektikusabbnak kell lenni, hogy az ember tényleg otthon érezze magát. Itt rengeteg olyan dolog van, ami nem feltétlenül korrelál a munkámmal, mégis nagyon szeretem.


Mióta laksz itt és hogy esett a választásod erre a lakásra?

Két és fél éve lakom itt. Előtte a Gutenberg téren laktam egy szecessziós házban a Gutenberg-otthonban. Onnan költöztem ide, a 9. kerületbe. Eleve szerettem ezt a környéket… szerintem a 9. kerület izgalmasabb, mint amilyennek tűnik. Gondolj bele, mennyire érdekes, ahogy a századfordulós házak keverednek a ’90-es, 2000-es években épült, kicsit dilis posztmodern házakkal! Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy 20 év múlva a 9. Kerület olyan lesz, mint a 13. kerület, Újlipótváros. Már most is kezdik felfedezni a posztmodernt, de ha teljesen felfedezik, vagy akár már el is kezdik lebontani, akkor lesz csak igazi értéke.

Visszatérve erre a lakásra: ez egy art deco ház, 1930-ban épült, ifjabb Paulheim Ferenc tervezte, aki többek között a lóversenypályát is, és korának elég prominens építésze volt. Ez egy modernista architektúra, viszont díszített is, északi, belga és holland art deco elemeket lehet rajta felfedezni. A homlokzata nagyon szépen tagolt, gyönyörű klinkertéglával burkolt, összegésében egy nagyon jó arányú épület. Szóval ez a ház kívülről nekem eleve nagyon tetszett, már ismertem, sokszor eljöttem előtte, mindig megállapítottam milyen marha jól néz ki.

Amikor az ingatlanboom elején elkezdtem lakást keresgélni, akkor találtam benne ezt a lakást. Egy nagyon szimpatikus család lakott benne, de teljesen más igényekkel volt berendezve, mint most. Minden eredeti volt, és én is megpróbáltam, amit lehet, megtartani belőle. Pár fal ugyan kikerült, és a tereket eléggé átrendeztem, de az összes ajtó, az eredeti nyílászárók, a 80 éves parketta maradtak. Próbáltam a lakást úgy felújítani, hogy azt tiszteletben tartsa az épületet, ami körülveszi.


Ezek szerint elég tudatosan tervezted meg az enteriőrt.

Abszolút. Én ugyan nem vagyok belsőépítész, vagy enteriőrstylist, de azért ezek a szakmám határterületei, és érdekelnek is. Szóval én ezt a lakást megterveztem. Amellett, hogy hogy fussanak a falak, azt is konkrétan kitaláltam, hol legyenek a bútorok. A konyhát pedig teljesen én terveztem, ami ugyan egy Ikea alapra épült, de a lapok szabásmintáját én adtam le a lapszabászatban és egyedileg csináltattam meg. A dolgok is tudatosan kerültek ide-oda, aztán persze ehhez az alaphoz jött, hogy ahogy belaktam, úgy került bele még néhány bútor, dísztárgy, amitől az egész életre kelt.

Honnan szerezted be a bútorokat, van valami kedvenc lelőhelyed?

Sok minden van a Möbelkunstból, és a vateráról, jófogásról is elég sok mindent lőttem. Itt van ez a vitrines szekrény, ami egy kelet-német, mint kiderült, elég menő darab. Én 10 ezer forintért vettem vaterán, a német ebay-en meg 1200 euróért árulják… néha vannak ilyen mázlik, főleg, ha az ember nyitott szemmel jár, és egy sarokba bedugott nyomorult vitrinben is meglátja a lehetőséget. Elektronikai cuccok terén a német ebay szuper lelőhely, és sok piacos tárgy is van, például a bakancsos utcai piacról.

Mi a helyzet a dekorációval? Az feltűnő, hogy sok poszterrel és kerámiával élsz együtt.

Így van. Az egyik kedvencem egy hátportré, pontosabban egy önhátportré, ami egy barátom, Jagicza Patrícia sorozatából egy darab, egy filctollrajz. Poszterek közül pedig nagyon szeretem Buzás Alíz 9. Kerületet ábrázoló poszterét, ami egy tavalyelőtti sorozatából való és én rendes kerületi lakosként megvettem. Vannak még filmposzterek is, például szerintem a világ legjobb filmje a Hannah és a nővérei (Woody Allen rendezése – a szerk.), úgyhogy annak mindenképp helye van itt.

A kerámiákat illetően nagy rajongója vagyok Török Jánosnak. Ő a Zsolnay tervezője volt a 60-as évek elejétől a 70-es évekig, és nagyszerű kerámiai vannak, amikből majdnem mindent sikerült összegyűjtenem. Az ő, Zsolnay-midcentury modern-stílusa eléggé meghatározza a dísztárgyakat a lakásban.

Már sok korszak és stílusirányzat elhangzott, de ha egy kedvencet kéne választanod, melyikből meríted a legtöbb inspirációt?

Hú, hát ez elég változó, mert például zenében a ’80-as évek obskúrusabb dolgaiba vagyok belecsúszva, úgy mint az olasz és a francia diszkózene és szintipop. Ebből rengeteg inspiráció jön, és öltözködés tekintetében is inkább a ’80-as, ’90-es évek inspirálnak.

A bútorokra nézve, szerintem az ’50-es években volt egy olyan meghatározó boom, amit midcentury modernnek hívunk, és sok olyan design ikont adott a világnak, amik nekem különösen tetszenek. Ebben a stílusban érzem most a legjobban magam, de aztán lehet, hogy ez pár év múlva megváltozik.

Van olyan design bútordarab, amit azonnal megvennél, ha nem számítana az ár?

Arne Jacobsen Swan székének (gyártó Fritz Hansen – a szerk.) , vagy egy Arco lámpának (Flos – a szerk.) eléggé örülnék.

A környékedről, a 9. Kerületről is beszéltünk már. Van kedvenc helyed a közelben, amit ajánlanál?

Szerencsére elég sok barátom lakik errefelé, akikkel sokat mozgunk a környéken. Az Élesztőbe és a hozzá tartozó boros részbe, a Vinopianóba például mindig szívesen megyünk.

Ha nem Budapesten élnél, hol tudnád elképzelni magad?

(kicsit hezitál) Az a helyzet, hogy én elég jól érzem itt magam. Volt már rá lehetőségem, hol máshol éljek, de a szociális hálóm itt van és szeretem is a várost. De ha mégsem Budapest, akkor szerintem Párizsban vagy Amszterdamban is jól meglennék.

Ha 3 szóban kéne leírnod a stílusod, mit mondanál?

Viszonylag eklektikus, elég színes és fontos, hogy mindennek története van.

Design-Tipp:

Andris lakása nagyon természetesnek és lazának hat, de ő is bevallja, hogy a hatást tudatos tervezéssel érte el. Mikor arról kérdeztük, designerként milyen tippel látna el minket az otthonunk kialakításához, azt mondta, ne féljünk szakembertől segítséget kérni. Arra azonban figyeljünk, hogy olyan belsőépítészt vagy lakberendezőt válasszunk, aki sok-sok beszélgetéssel igyekszik ráérezni, mitől éreznénk magunkat igazán otthonosan a térben. Mert az enteriőrrel is az a helyzet, mint egy jó outfittel: bár teljesen természetesnek tűnik, azért nagyon okosan ki van találva.

Szerző: Gyöngy Orsolya
Fotók: Bodnár Zsófi

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód

Period poop: a jelenség, amiről annyira nem beszélünk, hogy magyarul még neve sincs menstruáció

Period poop: a jelenség, amiről annyira nem beszélünk, hogy magyarul még neve sincs