Szétfirkált falú lépcsőházban kapaszkodunk fel egy régi gyárépület emeletére. A Tango Factory próbatermébe érkeztünk, hogy tapasztalatszerzés céljából részt vegyünk a nem csak heteroszexuális párokat fogadó queer tangó csoport “open level” óráján.
Legtöbbünk színpadias érzelmeket, valamint a férfi és a nő közti hihetetlen szenvedélyt képzeli el, ha a tangóra gondol. A gyakorlatban azonban a tangónak ezer arca van. Létezik színpadra koreografált, habos szoknyás verziója, de van másik fajta is: az improvizációalapú öröm – vagy éppen fájdalom– tánca, a milongák (improvizatív tangótáncestek) felszabadító erejével. A Tango Factory inkább az utóbbi képviselője. Szívesen várják a tanulni vágyó, lelkes kezdőket a fiataloktól a nyugdíjasokig, szexuális és nemi identitástól függetlenül.
Minden ember tánca
Az ajtóban Marina Hoffman és Szepesi Edit vár minket, a tánciskola első queer órájának oktatói. Ezen az órán nem férfi és női szerepekről beszélünk, ugyanis ilyen szerepeknek a tangóban nem feltétlenül kell lenniük. Szerepcserés tangósok, LMBTQ+ párok és önfejlesztő tangóoktatók is részt vesznek ezen a különleges hangulatú órán, de férfi párom és én sem lógunk ki a sorból annak ellenére, hogy hagyományos felállásban érkeztünk az órára.
„Más latin táncok – külső nézőpontból – erősebb szexuális töltettel rendelkeznek, mert kifejezetten a sztereotipikusan női és férfi jellemvonásokra találták ki őket. A tangónak viszont nincs olyan alap szexuális telítettsége, ami miatt kényelmetlenül érezné magát bárki is. Itt nem feltétlenül nőként és férfiként vannak definiálva a résztvevők, hanem vezetőként és követőként. Ez a tánc ráadásul szerintem az érzelmek sokkal szélesebb skálájának megélésére ad lehetőséget, mint bármely más társastánc, így sokkal több ember megtalálhatja magát benne” – mondja Edit. Marina pedig hozzáteszi: „A tangó az egyik legjobb választás nemcsak a nem heteroszexuális pároknak, hanem mindenkinek!”
Vágjunk bele!
A próbaterembe lépve két negyvenes férfi, egy tánctanárnő és lány párja, illetve egy vezető pozícióban lévő lány gyakorolja fiú követőjével a tangósétát. Később még csatlakozik hozzájuk egy férfi tánctanár egy fiatalabb fiúval is. És ott vagyunk mi: én és a párom. Úgy tűnik, hogy csak mi fogunk klasszikus felállásban táncolni ma, de itt ez simán belefér.
Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az első queer óránk előtt három hónappal már részt vettünk egy klasszikus, kezdő tangókurzuson, így egészen vállalható az első szereplésünk. Minden ugyanúgy alakult, mint egy klasszikus órán, két kivétellel: a kétnyelvű órán a he/she megszólítások helyett a “partner” szót használták, illetve nem azonos tánctudásszintű emberek voltak a csoportban.
Szerepcsere
De miért választana egy heteroszexuális pár queer órát? A Tango Factory oktatói szerint a vezetőknek és a követőknek is számos eszközük van arra, hogy kifejezhessék magukat tánc közben, a vezetőlét azonban, főleg a kezdő tangósoknál, nagyobb teret hagy a kreativitásnak. Kezdetben a követőknek még nem biztos hogy megfelelően kiforrottak az eszközeik ahhoz, hogy ők is teljes mértékben kivegyék a részüket a közös tánc alakításában. Gondoljunk csak bele:mindig a vezetők kezdeményezik az irányokat, hogy hogyan kombinálja a pár a lépéseket, hogyan építsék fel a tánc jellegét – és ez nagy szabadságot adhat számukra. Érthető, ha a követők is meg akarják tapasztalni ezt az élményt.
Emellett a haladó szintű heteroszexuális párok gyakran váltanak szerepet azért, hogy egy másik nézőpontból tudjanak a saját szerepükre tekinteni. De az sem ritka, hogy profi tánctanárok állnak be az ellenkező szerepet gyakorolni.
Marina Hoffmann és Szepesi Edit oktatók tánc közben
Safe space
A fókusz viszont kétségtelenül a nem heteroszexuális párokon van. “Ezzel a kifejezetten queercsoporttal az volt a célunk, hogy teret adjunk azoknak, akik nem mernek vagy nem szeretnének általános órára járni” – magyarázza Marina. Elmondja azt is, hogy az LMBTQ+ pároknál, ha bejönnek a táncterembe, nem mindig egyértelmű, ki melyik szerepkört vegye fel. Az órákon arra is lehetőség nyílik, hogy akár hetekig is próbálgassák, melyik a legkényelmesebb felállás számukra.
Megragadva a queeróra szellemiségét a párom néha-néha megkérdezte menet közben, hogy nem akarok-e szerepet cserélni. Persze, hogy akartam. Egyrészről imádtam, hogy én dönthetem el, mit csináljunk, és rögtön megértettem azokat a párokat is, akik szerepcsere céljából jönnek a queerórára. Másrészről rám szakadt a tangóban követőként ilyen módon sosem tapasztalt döntési szabadság súlya. Az első fordított lépéseknél meg is ijedtem, hogy ezt a nagy szabadságot mégis hogy lehet jól kezelni?! Fontos lecke volt ez. A fókuszváltás megtanította: ne legyek türelmetlen, ha úgy érzem, nem egyértelműen kommunikál a párom egy-egy mozdulatot.
Fotó: Unsplash
