Könnyű dolgunk van manapság, ha szeretnénk megelőzni a testszag kialakulását. Csak levesszük a kupakot a dezodorról, és bekenjük a hónaljunkat mosakodás után. A történelem során az embereknek kreatívnak kellett lenniük, hiszen a dezodor luxusa nem olyan régóta adatik meg nekünk. Így számos természetes összetevővel kísérleteztek a strucctojástól a titokzatos ámbráig.
1. Strucctojás
Az ősi egyiptomiak nagyon leleményes feltalálók voltak, parfümöket készítettek és szájvizet mentából. A testük szagtalanítására is remek módszereket dolgoztak ki, a történelem során elsőkként. A dezodor a parfümhöz hasonlóan készült náluk, ám a csodás illatok helyett a fő összetevői a strucctojás, magvak, tamariszkusz virág és teknőspáncél voltak, melyeket zsírral őröltek pasztává. Az állítólag szagtalan keveréket aztán az egész testükre alkalmazták.
2. Zabkása golyók
Állítólag szintén az egyiptomiak próbáltak megalkotni egy korai golyós dezodort. Zabkását illatosítottak és gyúrtak tenyérbe illő labdacsokká, így egyszerűbben és hatékonyabban tudták bekenni hónaljukat a szagtalanító keverékkel.
3. Karob
Mielőtt még divatos kakaópótlóvá vált volna, a karobot is használták dezodorálásra. Nem meglepő, hogy Egyiptomból indult ez a módszer is, ám ezt az egész Mediterrán régió átvette: a karobport dörzsölték az izzadásra hajlamos testtájakra, hogy semlegesítse a természetes testszagot.
4. Illatosított olívaolaj
Az ókori görögök és rómaik életében hatalmas szerep jutott az olívának. Nem csak ételekhez, hanem parfümökhöz is felhasználták. A parfümkészítők illatos leveleket, gyökereket és virágokat áztattak az olajba. Ha átvette az illatanyagokat, már kenhették is a bőrükre az ókori testápolót.
5. Parfümös fürdő
A görögök nem csak kenegették magukat, a higiéniára is nagy figyelmet fordítottak. Folyamatos fürdőzéssel igyekeztek megszabadulni a kellemetlen testszagtól. A társadalom magasrangú tagjai illatos fürdőbe merültek, mielőtt a hónaljukat az egyiptomiaktól ellesett praktikákkal dezodorálták volna. A mindennapos fürdés ebben a korszakban még természetes volt, csak a középkorban ment ki a divatból, hogy ne kelljen meztelenül mutatkozni.
6. Ámbra
Rengeteg parfümalapanyag származik nem túl gusztusos helyekről, ám közülük is kiemelkedik az ámbra. Ez a viaszos anyag az ámbráscetek gyomrából érkezik. A feketés-szürkés anyagot a bálnák gyomra választja ki a bélfal védelmére, és emésztetlenül kerül ki a cetek gyomrából az óceánba. Frissen olyan szaga van, mint az istállótrágyának, ám idővel megszilárdul, és édes pézsmaillata lesz. Azért használták előszeretettel a parfümgyártásban, mert megakadályozza a parfüm összetevőinek lebomlását, így tovább megőrzi az illatot a keverék. Ma már szintetikus alapanyagokkal helyettesítik, ám néhány luxusparfümben még megtalálható.
7. Pézsma
A pézsma a középkorban került az illatosítás középpontjába. Az anyag egy kis zsákból származik, ami a hím pézsmaszarvasok prosztatájában helyezkedik el, és vizeletszagú váladékot bocsát ki, mikor az állat vészjelzésként kiüríti. Hogy a karakteres, édeskés, földes aromát megkapják, ezt a mirigyet távolították el a szarvasról, és hagyták megszáradni. A pézsma annyira népszerű parfümalapanyag volt évszázadokig, hogy a pézsmaszarvas a hetvenes évekre a kihalás szélére sodródott. Ma már az ámbrához hasonlóan a pézsmát is mesterséges módon állítják elő.
8. Fenol
A 19. század végén, 20. század elején kezdték tudatosítani a nőkben a kozmetikai cégek, hogy a testszag borzalmas dolog. Soha nem került még ennyire előtérbe a természetes emberi illat, mint ebben az időszakban, és természetesen még ma is. Ám száz évvel ezelőtt még nem olyan alumínium- és vegyszermentes változatokat gyártottak a dezodorokból, mint manapság. Az izzadásgátlók fenolt tartalmaztak, mely olyan erős sav, hogy gyakran károsította a bőrt és a ruhákat. Ha a fenol a bőrrel érintkezik, könnyen okozhat égéshez hasonló sérülést.
Fotó: Unsplash
