Nehezen lehet megfogalmazni, mitől lesz egy lakásnak olyan atmoszférája, ami szinte magába rántja az embert. A Megyesi Zsuzsánál tett látogatás után úgy tűnik, a személyességnél nincs fontosabb: ha megengedjük a lakásunknak, hogy idomoljun hozzánk, velünk együtt változzon és éljen, attól olyan vibrálóvá válik, hogy nem csak mi, mások is szívesen töltenek benne időt. Zsuzsa pörgős karaktere és életformája abszolút nyomot hagyott a belvárosi műteremlakásán is, ahol mindig történik valami izgalmas.
Rengeteg kreatív szakmában bizonyítottál már: kurátor, művészeti vezető, látványtervező, belsőépítész, designer… Mi áll a legközelebb a szívedhez?
Azt gondolom, hogy ezek a területek mind összetartanak. Nagyon izgalmasnak tartom, hogy hogyan függ össze a korszellem és a kortárs művészet: mi van a levegőben és az hogyan tükröződik a vizuális kultúrában. Amellett, hogy figyelem a trendeket – mert hozzátartoznak a korszellemhez – számomra azok az igazán izgalmas dolgok, amiknél nem érzem azt, hogy már láttam őket valahol. Vagy ha valakinek sikerül egy olyan világot létrehoznia, ami őszintén a belső világából születik meg, és áll össze valami koherens, új dologgá. És ezen a ponton ez lehet egy kortárs művészeti kiállítás, egy lakásbelső, egy divattervező kollekciója, vagy egy tárgy is.
Ez a lakás, amiben most vagyunk, amellett, hogy a te bázisod, stúdió funkciót is betölt, és különböző eseményeknek is helyet adott. Mesélnél ezekről?
Így van, ez egy nagyon multifunkcionális tér. A ’30-as években fotóstúdiónak épült, ráépítésként, az alapból 1898-ban befejezett házra. Mi (Zsuzsa az a+z design stúdióban F. Kovács Attila építésszel dolgozik együtt – a szerk.) felújítottuk de meghagytuk a fotóstúdió funkcióját is. Most lakásként és műteremként működik, lehet benne lakni is, meg mindenféle workshopot szervezni. Az a+z stúdióval szerveztünk már ide kiállítást a Design hét idejére, Dobos Tamás és Szőllösi Géza művészekkel közösen. Egy-másfél havonta pedig zenéléseket, jammeléseket is tartok, ahol 50-60-an jövünk össze és éjszakába nyúlóan tart a közös éneklés, zenélés. Most a jó idő megérkeztével tervezek még egy alapvetően női fókuszú dokumentumfilm-vetítés sorozatot is a teraszra, és egy közösségi kertet is szeretnék létrehozni azoknak, akik járnak ide workshopra. Például AKG-s és Politechnikumos diákoknak rendszeresen tartok itt cianotípia workshopot, ami közben mindig sütünk is valamit – ehhez jó lenne, ha csak felugranánk friss fűszerekért a tetőre, ahol mindenkinek lehet egy nevesített kis palántája.
A kortárs enteriőrrel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, hogyan változik az otthon funkciója, hogyan lesz egyre nyitottabb és közösségibb tér belőle. A te lakásod akár a prototípusa is lehetne ennek a felvetésnek, ezért nagyon izgat, milyen a mindennapi élet egy ilyen térben, és eközben hogyan őrzöd meg az otthonod intim jellegét?
Érdekes kérdés, és én is érzem, hogy csúszkálnak a funkciók, mikor elrejtem a matracágyam a függöny mögé… vicces ez a rotáció. A kulcs, hogy könnyű és multifunkcionális bútorokat használok. Szeretem, ha a tárgyaknak történetük van, nem szeretek annyira újonnan vásárolni, inkább gyűjtögetek, lomtalanításról, kedvenc helyekről. De mindig figyelek rá, hogy amit veszek az könnyű legyen és többfunkciós. És nagyon fontos, hogy ha adott esetben tönkreteszik, az ne legyen tragédia! Emiatt a legtöbb tárgy olyan, hogy ráömölhet a vörösbor, vagy történhet vele bármi, mert át tudom fújni, levágom a lábát, áttervezem.
Összességében élvezem ezt az életformát. Néha persze okoz egy kis fejfájást, de inkább egy izgalmas, állandó kreatív feladatnak élem meg, és a visszajelzések is nagyon pozitívak. A cianotípiás srácokkal Dopamin TSZ. Kollektívának neveztük el magunkat, azaz dopamintermelő szövetkezetnek, mert mindig mindenki vigyorog és boldog, aki itt van.
Emellett airbnb-n is ki szoktam adni a lakást, de úgy, hogy megkérdezem, biztosan akarnak-e jönni akkor is, ha nagy a kupi, mert nekem az úgy nem menne, hogy mindig elpakolok előtte… De pont ezért szeretik, mert így személyes az egész. Most végre elmondhatom azt is, hogy Marcel Wanders (holland sztárdesigner, a Moooi márka alapítója – a szerk.) már körülbelül 11-szer volt itt, mikor Budapesten járt, és ő is imádta!
Sok izgalmas kezdeményezést említettél. Elárulod nekünk, hogy most épp min dolgozol?
Az utóbbi időben egy innovációs projekten dolgozom, egy okos táncpadlón. A dolog előzménye, hogy 10 éve hobbi flamenco táncolok, és azzal szembesültem, hogy mivel sokat utazom a munkám miatt, kevés időm van eljárni gyakorolni. Azoknál a táncoknál ráadásul, amikhez szögestalpú cipő kell – mint a flamenco, vagy az ír sztepp – a gyakorlás nem egyszerű műfaj, sőt kifejezetten antiszociális dolog, mert nagyon hangosak vagyunk, és a cipőnk tönkreteszi a felületet, amin táncolunk. Ezért arra gondoltam, hogy mi lenne, ha lenne egy mobil tárgy, amit bárhová magammal tudok vinni, csak úgy kicsapom, és már tudok is gyakorolni. Így addig molyoltam, amíg megszületett az összecsukható, vállra vehető, hangtompító táncpadló, ami még ízületbarát is, mert amellett, hogy elnyeli a hangot, tompítja az ütéseket is. Már szabadalmazásra is került és világszerte rendelnek belőle, még világhírű flamenco táncosok is!
De a fejlesztése nem állt meg: mára egy beépített szenzornak és az ahhoz tartozó applikációnak hála arra is képes, hogy monitorozza, mennyire sikerül pontosan követnünk a ritmust, illetve egy ritmuskönyvtár segítségével választott ritmusszekvenciára gyakorolhatunk.
Ha 3 szóban kéne jellemezned a stílusodat?
Személyes, eklektikus, és trash-looks!
Design-tipp:
Zsuzsa megosztotta velünk a kedvenc budapesti lelőhelyeit is, ahol érdemes szétnéznie azoknak, akik szeretik az egyedi tárgyakat. Ezek között megtalálható az ArtKraft Loftdesign, a csepeli Antik Sziget Régiségbolt, valamint az Amikor Galéria, a RégiségRaktár és a Kacabajka – utóbbiak a 13. kerületben. Indulhat a beszerzés!
Ezúttal Megyesi Zsuzsa designer és art director multifunkcionális műteremlakásában jártunk. ⭕️Holnap érkezik a cikk, addig is nézzétek meg a videót a lakásról!
Közzétette: Marie Claire Magyarország – 2019. május 22., szerda
Szerző: Gyöngy Orsolya
Fotó: Bodnár Zsófi
