Tér, levegő, zöld – elég kevés városi lakást jellemzi ez a három fogalom, Fábián Gergő és Molnár Dorottya azonban olyan szerencsések, hogy a Belváros közvetlen közelében lévő otthonukban mindhármat élvezhetik. Tegyük hozzá, ezt nem csak a szerencsének köszönhetik. Gergő, aki a Telep, a Budapest Bagel-lánc, és a Blitz konyha társtulajdonosa, szinte mindent maga fabrikált, sőt, egy brutális beázás után is újraélesztette a lakást, valamint a lakásban található megszámlálhatatlan növényt is hősiesen gondozza.
Bár az igényeiknek tökéletesen megfelelő életteret hoztak létre, barátnőjével, Dórival mégis a természetbe vágynak, ami a legnagyobb inspirációt jelenti az életükben. Ottjártunkkor, a nyár utolsó napján friss croissanttal vártak, aztán a lakásuk mellett beszélgettünk tervekről, utazásokról, és az igazán fontos dolgokról az életben: a hegyekről és az óceánról.
Milyen háttér van mögöttetek, mivel foglalkoztok?
Dóri: Én a Budapest Bagel budai üzletének vagyok az üzletvezetője, és emellett a Metropolitan Egyetem Fotográfia szakán vagyok még hallgató – jelenleg passzív állapotban.
Gergő: Mi 10 éve a Telepet visszük, többedmagammal, Levivel és Sanyival (Trellay Levente és Kenyeres Sándor – a szerk.), ami mellett a Budapest Bagelt egyengetjük, és a Konyha éttermet ami most már Blitz.konyha néven fut. Ezek foglalják le a hetemet, sőt a 8. napot is! Ezelőtt vendéglátást tanultam és ez is volt az elképzelésem, amit most csinálunk: létrehozni egy saját helyet, de nemcsak egy szimpla éttermet csinálni, hanem valamit közösségépítő céllal. A Telep anno galériaként indult, aztán kinőtte magát, azzá ami.
Ha már szóba jött, miben látod a Telep sikerét, hiszen évről évre többen fordulnak meg előtte a Madách téren?
G: Fogalmam sincs… A Telep 10 éve alatt már nagyon sok generáció megfordult benne, mindig újra és újra cserélődik a közönség, mi viszont nem változtatunk rajta. Direkt nem újítjuk fel, mindig megmarad a “trash” hangulata, mégsem romkocsma. Amitől mindig egy kicsit megújul, hogy folyamatosan új kezdeményezéseknek ad teret: boltoknak, vásároknak, kiállításoknak, és ezáltal mindig új közegeket vonz be, szóval organikusan mégis folyamatosan meg tud újulni.
Alapvetően milyen környezetben érzitek jól magatokat, és miért szerettek itt lakni?
Gergő (Dórira mutat): Neki kell a tér…
Dóri: Hülyén hangzik, de így van, nekem kell a tér. Itt hatalmasat dob, hogy van egy terasz, ahonnan látod az eget, van levegő, de közben egyedül tudsz lenni. A belvárosban is vannak tök jó teraszos lakások, de mégiscsak mindenhol falakat látsz magad körül, amit én nehezen viselek. A másik, ami fontos számomra, és itt is megtalálható, az a nyers dolgok, anyagok használata, az egyszerűség.
Gergő: Én azt szeretem, hogy minden saját készítésű, nincsenek “szakemberek” által készített dolgok. Próbálunk mindent mi csinálni. Az egyetlen bútorok, amiket vettem, azok a kanapé meg a komód. Mindent összeszedtünk innen-onnan, volt, hogy a Telepről kerültek ide dolgok, csak átalakítottuk őket, vagy piacról. Megcsináltuk, lecsiszoltuk, átfestettük. Csomó bútornak története van, a politúrozott asztalt például nagymamámtól örököltem. Így nem személytelen a környezet, ami nekem fontos. Alapvetően fontos az is, hogy sok növény legyen, ezért csomót megmentettünk innen-onnan, aztán kinevelgettük.
Gergő, említetted, hogy minden saját kezűleg készült a lakásban. Elmesélnéd hogy zajlott a beköltözés?
Gergő: Hét éve lakom itt és alapból ez egy nagyon lepukkant lakás volt. Nagyjából felújítottam, amit tudtam, megcsináltam. Viszont két évvel később, augusztusban volt egy hatalmas eső, a teraszon térdig ért a víz, eldugult a vízelvezető. És a legdurvább, hogy leszakadt a plafon. Minden állt a vízben, még a konnektorokból is spriccelt a víz. Ezután még egyszer fel kellett újítani, és a terasz is ekkor lett befüvesítve. Előbbihez azért szakszerű segítség is kellett, utóbbiba viszont a haverok segítettek be: Ikeás zsákokban húztuk fel, a nem is tudom hány köbméter földet, több napig csigán… néztek is a szomszédok, hogy mi lesz ebből.
A berendezés tekintetében mi szolgált inspirációul?
Gergő: Én minél világosabb dolgokat szerettem volna, sok természetes fát, növényeket. Mindketten imádunk túrázni, természetben lenni, ebből merítkezünk.
Dóri: Gergő hozott is futónövényeket Korzikáról, amiket aztán elültetett.
Merrefelé szerettek utazni?
Gergő: Igazából az a lényeg, hogy menjünk… fél Európát bejártuk már terepjáróval. Csak úgy elindulunk, és valahogy lesz.
Dóri: Sokszor nem foglalunk szállást, a kocsiban alszunk, aztán pár nap múlva mikor újra tető van a fejünk fölött, az már furcsa érzés.
Gergő: A fő, hogy hegyek legyenek, meg víz. Olyan helyeken alszunk és ébredünk fel, hogy nincs az a szálloda, ami azt a kilátást nyújtaná… Szeretjük ezt a szabadabb utazási formát, városba nem nagyon megyünk, inkább a kietlen helyeket keressük.
Ha 3 szóban kéne jellemeznetek a stílusotokat…
Dóri: Nyers, természetes…
Gergő: Én inkább egy szóval mondanám: szabad. És ebben akkor minden benne van.
Design-tipp:
Könnyen mondhatnánk, hogy két szinttel és tetőterasszal Gergőnek és Dórinak alapból lett légies az otthona, de azért nem ilyen egyszerű a történet. A nappali közepén elhelyezett kanapé, a falra applikált bicikli, és a gigantikus növények mind arról árulkodnak, hogy a tulajdonosok nagyvonalúan kezelték a teret és nem féltek tőle, hogy üres lesz az összhatás. Kisebb és nagyobb terekben is érdemes adni egy esélyt annak, hogy ne csak a falak mentén rendezzük be a szobát, valamint hogy válasszunk egy-két hangsúlyosabb darabot a dekoráláshoz, mint egy nagyobb méretű növény, egy szobor, vagy akár egy szörfdeszka.
Szerző: Gyöngy Orsolya Fotók: Bodnár Zsófi
