Hogy érint benneteket a járványhelyzet?
Nagyon rosszul. A március 15-i hétvégén tartottuk meg az utolsó sütis workshopot, de arra már nem is mert az összes jelentkező elindulni. Utána leállt minden, életbe léptek a kijárási korlátozások is. Most még kivárunk, mert igaz, hogy vidéken már szabadabban lehet jönni-menni, de a mi vendégeink nagyobb része Pestről érkezett. A 82 éves nagymamámat pedig semmilyen veszélynek nem szeretném kitenni. Azon gondolkodunk, hogy – a szabályok betartása mellett – esetleg másik helyszínen, nagyrészt a szabadban indítanánk újra a workshopokat júniustól.
Balla mama
Ennyi idős korára az ember már látott egy s mást, de ilyen korlátozásokkal még ő sem találkozhatott. Nagymamád mit szól a járványhelyzethez?
Van benne ijedtség, és ehhez hozzájárul az is, hogy az idősekre erősebb hatással van, amit a tévében látnak, mint ránk, fiatalabbakra, akik sokkal több forrásból tájékozódunk. Szeretné visszakapni a megszokott hétköznapjait. Rá sincs jó hatással, hogy nem történik vele semmi, túl sok ideje marad olyasmiken is gondolkodni, amiken nem kéne.
A közös vállalkozásotok – ha annak lehet nevezni – jövőjén nem izgul?
Nem, azon egyáltalán nem. Mi nem tudatosan építettük fel mindezt, egyszerűen elkezdtem posztolni a mama konyhájából, egyre többen érdeklődtek, így elindítottuk a 6-8 fős workshopokat, hogy más is tanulhasson tőle. Nem kezeljük ezt vállalkozásként, és nem is szeretnénk többet vagy nagyobbat kihozni ebből. Ami viszont újdonság, hogy júniusban indítunk egy webshopot néhány saját márkás termékkel.
Milyen jellegű termékek lesznek?
Minden a konyhához, a főzéshez kapcsolódik. Lesz bevásárlótáska, befőtt, ilyesmik.
Azért jó titeket nézni, hallgatni, mert úgy tudsz a nagymamád jobbkeze lenni ebben a közös munkában, hogy ő közben megmaradhat olyannak, amilyen. Egy nagymama.
Igen, neki ez a dolga ebben a projektben, ő a nagymama. Azért is jók ezek a workshopok, mert ő is élvezi. Lassan 30 éve ad ki apartmant Hajdúszoboszlón, számára természetes, hogy idegeneket lát vendégül. Lubickol ebben. Az egész egy utcapiknikkel indult két évvel ezelőtt, amikor kinyitottuk a kertkaput, hosszú asztalsort állítottunk fel, és meghívtunk pár fellépőt is az ismeretségi körömből. Körülbelül ezzel egy időben jött a workshopok ötlete is.
Te mivel foglalkozol?
Reklámmal. Reklámügynökségeknél dolgoztam, és mellette kezdtem el gasztronómiával is foglalkozni. Amikor Angliában éltem, és a reklámos munkáim között volt rá időm, dolgoztam szendvicsbárban meg kávézóban. Nem is elsősorban a konyha érdekelt, hanem a rendszerek, hogy mi hogyan működik.
Balla mama unokája, Nagy Sándor is szívesen áll be a pult mögé
Akkor nem is a nagymamádtól ered a konyha iránti érdeklődésed.
Nem. A másik nagymamám ráadásul nagykonyhai szakács volt, de mégsem a családi vonalról jött ez az érdeklődés.
Már kiskorodban is fontos szereplője volt az életednek Balla mama, vagy felnőttkorban alakult ki ez a szeretetteljes és egyben baráti viszony?
Kiskorom óta erősen kötődöm hozzá, valószínűleg azért is, mert sokáig – 6 éves koromig – nála laktunk a szüleimmel. 1985-ben költöztünk el az első saját lakásba, egy panelba. Aztán felnőtt fejjel egyre erősebb lett bennem is az indíttatás, hogy jó lenne otthon, Hajdúszoboszlón létrehozni valamit. A húszas éveiben az ember nem nagyon foglalkozik a felmenőivel, inkább minél messzebbre akar menekülni tőlük, de utána ez szép lassan átalakul. Azt vettem észre, hogy egyre többet járok haza, jólesik az ottani nyugalom.
Hogyan alakítottátok át az idei nyári terveket?
Az utcapikniket legkorábban június végén tarjuk meg, illetve ha addig sem lesznek komolyabb lazítások, akkor augusztusban. Az első nyári workshopot június közepére tervezzük – hájas tészta és réteskészítés biztosan lesz –, és szeretnénk rendezni egy klasszikus nagymamás süti plusz bogrács kombinációt is. Dolgozunk egy könyvön is – receptekkel és sztorikkal –, ami idén ősszel fog megjelenni.
Fotó: Zsobrák Nóri
