A (nem országos reprezentatív) közvélemény-kutatásom szerint a többség március 15-én készíti el ezt a desszertet, az én mondvacsinált apropóm azonban a történelemérettségi napja volt. Fel is készültem rendesen: a Kossuth kifli Kossuth Lajosról kapta a nevét, a félhold alakú, eredetileg mandulával meghintett süteményt ugyanis a pénzügyminiszter előszeretettel fogyasztotta a pozsonyi országgyűlési ülések után. 19. századi süti – ez aztán a retró!
A Kossuth kifli ékes példája annak, hogy mennyit számít a marketing. Ez a sütemény valójában egy felturbózott piskótatészta, amit nem a megszokott módon vágunk fel, hanem pogácsaszaggatóval formázunk belőle kifliket. De persze nem is kell bonyolultnak lenni egy desszertnek ahhoz, hogy sikert arassunk vele – a Kossuth kifli egyszerűségében isteni.
Mama receptjéből egész sok kifli lett, nem is fogyott el aznap az összes. Másnap ezért készítettem hozzá egy adag vaníliasodót, így még finomabb volt. Mintha csak aranygaluska lett volna vaníliaöntettel – megspórolva a dagasztást, a kelesztést és a nyújtást.
Hozzávalók:
- 18 deka zsír (helyettesíthető vajjal és margarinnal is)
- 35 deka cukor
- 6 tojás
- 1 citrom reszelt héja, plusz a felének a leve
- 35 deka liszt
- 1 csomag sütőpor
- 5-6 deka darált dió
- porcukor a díszítéshez
Elkészítés:
- A szobahőmérsékletű zsiradékot krémesre kevertem a cukorral, majd egyenként beleütöttem a tojásokat. Robotgéppel, magas fokozaton addig kevertem, amíg világossá és habossá nem vált.
- Hozzáadtam a citromhéjat és a citromlevet, majd két részletben a sütőporos lisztet is beleforgattam.
- Sütőpapírral bélelt, nagyobb tepsiben egyenletesen eloszlattam a masszát, és a tetejét gazdagon megszórtam a dióval.
- 170 fokra előmelegített sütőben kb. 25 perc alatt aranybarnára sütöttem.
- Miután kicsit kihűlt a tészta, pogácsaszaggatóval félholdakat vágtam ki belőle, tálaláskor egy kevés porcukorral hintettem meg a kiflik tetejét.
A korábbi recepteket ITT találod!
