Netflix: Queer Eye
A karantén és vírusidőszak magával hozta a Netflix legmélyebb bugyrainak teljes átszűrését, legalábbis nálam. Indiai zsé-kategóriás horrorba, amerikai agysejtbontó trash realitykbe és brazil szappanoperára hajazó afrikai, kis költségvetésű vizuális valamikbe is bele-belenéztem, majd rendre lepattantam. A Queer Eye-ból is majdnem kifaroltam, de aztán valahogy lehúztam egy részt egy szintén gyatrára sikerült ebédem mellé. Szerencsére, mert az „átváltoztatjuk” műfaj legkompaktabb sorozatát bírták összehozni az amerikai készítők. 5 meleg srác (lelki coach, séf, stylist, fodrász, lakberendező), a Fab 5 mögött nem csak a procc van, hanem tényleges szakmai tudás és nagy adag lélek is. Szinte minden résznél kijár pár milliliter könny is a gyanútlan nézőnek, az alanyok ugyanis őszinte, és sokszor tényleg mély lelki drámákon, illetve tényleges átalakuláson mennek át. Itt a potenciális szereplőket atombiztosan választják ki. Sokszor irtó csumpi, a törődő barátok, családtagok által nevezett, az életükben elakadt, vagy a társadalom által elnyomott, megbélyegzett fazonokból hozzák ki a lehető legtöbbet kívül-belül, nyilván sok pénzzel, szponzorral, de mindezt kedves, törődő szeretettel, és figyelemmel. Öröm nézni.
Szépségápolás: Tömör gyönyör a Lushtól
Szépségszerkesztőként rengetegféle sampont próbáltam már, de van egy, amihez valahogy mindig visszaoldalgok. A Lush szilárd samponjait szerkesztettem be jó pár évvel ezelőtt anyagokba, de valahogy nem alakult úgy, hogy ki is próbáljam. Aztán kicsit kétkedve, mégis. 4 éve tényleg nagy áttörés volt nekem, mert a tapintásra mindig érzékeny vagyok, és hát a selymesen sikló samponok kontra szilárd, cuki szappan tényleg két különböző világ. Lényeg a lényeg, sokkal többet tud, mint gondolná az ember, nyilván irtó finom illata van, a pasim percenként jön beszippantani a fürdőszoba illatát még órákkal később is, de a hajtisztítás, -ápolás terén ugye nem ez a döntő. A mennyei illat mellett nagyon jól habzik, gyorsan, kényelmesen és célirányosan tudok vele tisztítani, mert nem folyik ki az ujjaim között. Ráadásul nagyon sokféle „tudással” felturbózott verziója van (pl. göndör, dús vagy épp ritkás hajra, ahogy hajhullásra is). Én idén az Angel Hairrel nyomulok, nyilván nem véletlenül. Melírozott a hajam, kell neki az extraápolás (aquafaba, rózsavíz, varázsmogyoró, ilangi-lang olaj is van benne, a nedvesség felszívódását pedig szójalecitin segíti). Egyszerűen nem tudom megunni.
Instagram: A boszorkánygyerekek dán megmentője
Anja Ringgren Lovén neve nagy eséllyel nem lesz senkinek sem ismerős. Sajnálom, hogy (ahogy a nővérem mondaná, mindig ilyen érfelvágós) témával jövök, de szerintem van benne azért bőven szépség is. Szóval, Anja az alapítója annak a (DINNødhjælp) jótékonysági szervezetnek, amely 8 éve menti és védi a Nigériában boszorkánysággal vádolt gyermekeket. A nevük azt követően lett Land of Hope, amióta egy a ténylegesen a halál szélén álló, az éhezés miatt puffadt hasú kisfiút itatott Anja, az erről készült megrázó képek pedig bejárták a világot. A babonás családja által „boszorkánynak” kikiáltott és utcára dobott Hope végül túlélte, és ma kényelmes körülmények között nevelkedik a közel száz mentett gyermek nevelésére alkalmas otthonban, amit Anja és férje vezetnek (állítólag igazi bohóc és táncmester lakozik az egykor meggyötört kis testben…). Hope története katalizátor volt az alapítvány sztorijában, azóta többen adományoznak nekik, igaz, mindig van is épp kinek. Én most éppen egy Victory névre keresztelt tinifiú miatt megyek vissza nap mint nap a profilra, akit a karantén- és a vírushelyzet miatt nagy csúszással tudtak csak kiemelni az utcáról, természetesen rettenetes állapotban (fotót inkább nem csatolok, mert nagyon megrázó, és egy kicsit sem emlékeztet arra, amit mi itt, Európában tinifiúként vizionálunk). A gyógyulása még kétséges, és nagy eséllyel hónapokig tart majd, én mindenesetre nagyon reménykedem, hogy egyszer ugyanolyan boldogan fog szakmát tanulni és egy szerető közösség védelmét élvezni, mint a korábban mentett Land of Hope gyerekek…
Kutyasikk: Polka Dog
Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a negyedik kedvenc, a szódavízkészítő új, házi kütyünk (szinte ipari mennyiségű a felhasználása nálunk a meleg beállta óta) vagy az online tonnaszám rendelt Godiva dark chocolate, de végül inkább teret hagyok a „gyereknek”, vagyis a kutyának is. Így a Pimp my dog jelszó alatt következik most a dögunalmas karantén és a „karantén after” fénypontja, Pepi kutyánk nyakörvei. Azokban a hetekben, amikor kimenni sem lehetett, max kutyát sétáltatni vagy orvoshoz menni, szép lassan előkerültek a közeli förmedvény kutyaparkkal nem kompatibilis, „gála nyakörvei” is, a türkiz alapon színes papagájos csodától a nevével gravírozott halvány kék darabokig. Egyébként kölyökkora óta Polka Dogos fanok vagyunk. Modellt is állt még tinikorában nekik (első keresete így egy sárga alapon sok kis őzikés zabálnivaló darab volt). Sőt, innen vettük még az ajándék nyakörvet is a vizslasitterünk kutyájának. Szóval a karantén szürkesége, a lezárt kutyapark nálunk előhozta a repertoár elegánsabb vonalát, a pazar, színes kutya outfiteket (nyilván nyakörv + póráz kombó), a strapabíró cuki, „napi” piros pöttyös pedig boldogan pihen a fiókban kicsit.
Olvass tovább!
