- A szülők hajlamosabbak a fiú gyerekeikkel kevesebbet beszélni az érzésekről.
- Pedig fontos lenne, hogy a fiúk érzelmi intelligenciája is fejlődjön.
- Ám nem elég az érzelmeikről megkérdezni őket, jól is kell tudni reagálni az elmondottakra.
Hatéves kisfiú édesanyjaként nemrégiben észrevettem egy hiányosságot a gyerekemmel való beszélgetésekben: nem ösztönzöm eléggé arra, hogy az érzéseiről beszéljen. Például az iskolai hazafelé úton gyakran a sablonos „Milyen volt a napod?” kérdést teszem fel, amit még a felnőttek is nehezen válaszolnak meg.
Ha pedig elmeséli, hogy valami nehézséget okozott neki, hajlamos vagyok elveszni a részletekben („És utána mi történt? Hogyan segíthetek?”), ahelyett, hogy inkább az érzéseire koncentrálnék. Sandra Whitehouse, a Child Mind Institute szorongásos zavarokkal foglalkozó vezető pszichológusa szerint fontos, hogy rendszeresen és konkrétan kérdezzünk rá a gyerekek érzéseire.
Erre pedig van egy hatékony, mindennap használható kérdés:
„Mik voltak ma a rózsák és a tövisek?”
Ez a módszer egy olyan biztonságos, kiszámítható teret teremt a gyerekek számára, ahol feldolgozhatják a nap eseményeit, megfogalmazhatják a stresszes vagy megoldatlan érzéseiket. Whitehouse szerint ez kulcsfontosságú lépés az érzelmi intelligencia hosszú távú fejlődése szempontjából.
Nem elég megkérdezni, helyesen is kell reagálni
Whitehouse szerint nemcsak az a lényeg, hogy feltegyük a kérdést, hanem az is, hogyan reagálunk rá. „Ha laza, ítélkezésmentes hozzáállással hallgatjuk meg a gyermekünket, azt tanítjuk neki, hogy nem az a célunk, hogy megszégyenítsük, ítélkezzünk vagy rögtön megoldást kínáljunk” – magyarázza. Inkább segítsünk neki megfogalmazni az érzéseit. Például, ha a játszótéren veszekedésbe keveredett, mondhatjuk: „Ez igazán bosszantó lehetett!”
A fiúk különösen hajlamosak elfojtani az érzelmeiket, mondja Whitehouse, de a „rózsák és tövisek” kérdés lehetőséget teremt az érzéseik megosztására. „Ezáltal a gyereked megtanulja, hogy érdekel téged a nézőpontja, és mindig meghallgatod” – teszi hozzá.
Ezzel az egyszerű kérdéssel fejleszthetjük a kisfiúk érzelmi intelligenciáját
Saját tapasztalat
Nemrégiben kipróbáltam ezt a kérdést a kisfiammal. A napja rózsája az volt, hogy egy új játékot játszott a barátaival a szünetben. A tövise pedig az, hogy nem igazán kedveli az olvasótársát az iskolában. A beszélgetés a hazafelé vezető úton zajlott, amikor nyugodt volt, és én is teljes figyelmemmel tudtam jelen lenni. Amikor elmesélte, hogy az új játékot játszották a játszótéren, így reagáltam: „Ez biztos nagyon izgalmas volt!” Az olvasásról pedig így vélekedtem: „Emlékszem, hogy én is izgultam, amikor fel kellett olvasnom az osztály előtt.”
A beszélgetés könnyen és természetesen folyt, és a legnagyobb előnye az volt, hogy a fiam érzelmi szókincse is fejlődött. Ez az egyszerű kérdés tehát minden gyerek számára segíthet abban, hogy felismerje és megossza az érzéseit, tudva, hogy van valaki, aki valóban figyel rá.
Forrás: PureWow Fotó: Getty Images
