- Gyermekkorunkban bizony mindannyiunk szülei követtek el hibákat, de ezeken a hibákon túl lehet lépni.
- Hogyan gyógyítsuk a gyermekkori hibák okozta sebeket?
- Íme 3 dolog, amivel jóvá tudod tenni, amit a szüleid elrontottak a gyerekkorodban.
Nem mindenkinek adatik meg, hogy olyan családban nőhet fel, ahol a gyerekeket megtanítják tanulni a hibáikból. Még ha kedvesek és gondoskodóak is, egyes szülők elképesztő nyomást tesznek a gyerekeikre, hogy azok tökéletesek legyenek. Ez pedig könnyen akár tönkre is teheti az ember gyerekkorát.
Amikor gyerekként hibáztál, gyakran megszidtak, vagy azt éreztették veled, hogy kudarcot vallottál? Egy ilyen élmény egész életre nyomot hagyhat, és gyakran haragot eredményez. De van remény: a gyerekkori sebeket be lehet gyógyítani!
Íme 3 dolog, amivel jóvá tudod tenni, ha a szüleid hibáztak a gyerekkorodban
1. Legyünk együttérzőek saját magunkkal, de vállaljunk felelősséget
Széttört telefonok, kilyukasztott falak, meghajlított kormányok? Gyakoribb, mint gondolnánk, és mindet a düh, az impulzív viselkedés szüli. Nem mások, hanem önmagunk ellen irányul a düh, ha esetleg hibázunk.
Ami kimaradt a gyerekkorunkból
Amikor egy szülő leül a gyerekével, aki rosszul viselkedett, hibás döntést hozott vagy melléfogott valamiben, és azt mondja: „Nézzük meg együtt, mi történt”, akkor valójában együttérzést és felelősségvállalást tanít neki.
Sokan nem tudják, de az is egy szülői feladat, hogy megtanítjuk a gyerekeknek, hogyan dolgozzák fel a hibákat, hogyan bontsák szét az eseményeket, és különítsék el, mit okoztak a körülmények, és mi az ő saját felelősségük. Mit lehet tanulni egy esetből? Mit érdemes legközelebb másként csinálni?
A kulcs az egyensúly: a szülő felelősségre von, de közben segít az önismeretben és abban, hogy a gyermek együttérzéssel forduljon önmaga és a saját hibája felé is.
Amit most adhatsz magadnak
Ha gyerekkorodban a szüleid túl kemények vagy éppen túl elnézőek voltak veled – vagy talán észre sem vették, ha hibáztál –, még nincs minden veszve. Felnőtt fejjel is tanulható az együttérző felelősségvállalás. Kövesd az alábbi lépéseket, amikor hibázol:
- Emlékeztesd magad: ember vagy, az emberek nem tökéletesek. Mindenki hibázik.
- Gondold végig a helyzetet: mi ment félre? Voltak olyan jelek, amiket észre kellett volna venned? Olyan szempontok, amiket figyelembe kellett volna venned? Ezek azok a részek, amikért te felelsz. Ezekben rejlik a tanulság. Jegyezd meg őket, tanulj belőlük – ebből lesz a hibád nyomán keletkező fejlődés.
- Légy együttérző magaddal: vedd számba a saját korodat, stressz-szintedet és azokat a tényezőket, amik mind hozzájárulhattak a hibához.
- Tedd le a múltat: ígérd meg magadnak, hogy legközelebb okosabban fogsz cselekedni, aztán engedd el ezt a hibát. Nem kell örökké cipelned.
2. Az önfegyelem nem adottság – tanulható
Nem azzal a képességgel születünk, hogy uralkodni tudunk az impulzusainkon. Az önfegyelem nem olyasmi, amitől automatikusan működni kezd bennünk egy belső szabályrendszer. Az önfegyelmet gyerekkorban tanuljuk meg, már ha van kitől.
Ami kimaradt gyerekkorunkból
Amikor a szülők szabályokat állítanak fel, és azokat következetesen, de szeretetteljesen – nem kiabálva! – betartatják, akkor ezzel a gyereknek önszabályozást tanítanak.
Például:
- „Csak akkor mehetsz ki játszani, ha kész a házid.”
- „Tudom, hogy nincs kedved, de el kell pakolni a mosogatógépet.”
- „Ma csak egy desszert jár.”
Az ilyen következetes, mégis gondoskodó szabályok megtanítják a gyereknek, hogyan bánjon önmagával ugyanilyen módon felnőttként. Hogyan teljesítse a kötelességeit, még ha borsódzik is a háta tőlük. Hogyan mondjon nemet saját vágyaira szeretettel, de határozottan.
Amit most adhatsz magadnak
Ha azt érzed, nehezebben megy az önfegyelem, mint másoknak, ez még nem jelenti azt, hogy gyenge vagy, vagy kevesebb lennél másoknál. Csupán annyit jelent, hogy nem kaptál meg néhány alapvető leckét gyerekkorodban. De most is megtanulhatod őket. Kövesd az alábbi lépéseket:
- Ne hibáztasd magad az önfegyelem hiányáért. Ha azt mondogatod magadnak, hogy gyenge, alkalmatlan vagy, azzal csak még nehezebbé teszed, hogy összeszedd magad, és véghez vidd, amit kell, vagy visszatartsd magad attól, amit nem kellene tenned.
- Ne ess a ló túloldalára. Ha néha túl szigorú vagy magaddal, jó eséllyel máskor túlságosan elnéző is. Előfordul, hogy megengeded magadnak, hogy áthágd a saját szabályaidat? Ez is éppúgy romboló hatású.
- Együttérző felelősségvállalás minden alkalommal, amikor elcsúszol az önfegyelemmel. Vedd észre, hogy hibáztál, de ne bántsd magad érte. Inkább tanulj belőle, vond le a következtetéseket, és próbáld meg másként legközelebb.
3. Az önszeretet gyökerei a gyerekkorban rejlenek
Gyereknevelési hibák: így gyógyítsd a gyermekkorban szerzett sebeket
Önszeretet. Ez is olyan dolog, amit ideális esetben gyerekkorban tanulunk meg. Amikor minden rendben van, amikor érezzük a szüleink szeretetét, az fokozatosan a saját szeretetünkké válik önmagunk iránt. Ezt elvisszük magunkkal a felnőtt életbe is.
Ami kimaradt gyerekkorunkból
1. Sokan úgy gondoljuk, ha a szüleink szerettek minket, az épp elég. De ez nem ilyen egyszerű. A szülői szeretetnek sokféle formája van. Ott van az egyetemes, általános szülői szeretet: persze, hogy szeretlek, hiszen a gyerekem vagy. Ez alap.
2. De egészen mást jelent a mély, tartalmas, valódi szülői szeretet, amely figyel, lát, ismer. Amikor a szülő nemcsak szereti a gyerekét, hanem észre is veszi, ki ő valójában. És úgy szereti – nem annak, akinek látni szeretné, hanem annak, aki ő maga.
Ez a fajta szeretet az, ami igazán beépül az önszeretetbe. Ha ez hiányzott, könnyen előfordulhat, hogy felnőttként nem tudjuk, hogyan is kéne igazán szeretni magunkat. Hiszen sosem mutatták meg nekünk.
Amit most adhatsz magadnak: mély, valódi szeretetet
A legtöbben megkapunk valamennyit az első típusú szeretetből: abból, ami abból fakad, hogy a szüleink „természetesen” szeretnek bennünket, hiszen a gyerekeik vagyunk. De sokkal kevesebben kapjuk meg azt a második, mélyebb szeretetet. Azt, amelyik valóban lát minket, és elfogad, pontosan olyannak, amilyenek vagyunk.
Tedd fel magadnak a kérdést:
A szüleid tényleg ismernek téged? Úgy igazán? Szeretnek téged önmagadért, nem csak a szerepedért a családban? És te szereted-e magadat így? Mélyen, őszintén?
Ha azt érzed, valami hiányzik az önmagad iránt érzett szeretetből, annak oka lehet, hogy gyerekként nem kaptál elég mély, valódi figyelmet és elfogadást. Ám ez nem jelenti azt, hogy lemaradtál róla örökre! Megadhatod magadnak most.
Hogyan kezdj hozzá?
- Fogadd el, hogy nem a te hibád, ha a szüleid nem tudtak úgy szeretni, ahogy szükséged lett volna rá. Lehet, hogy ők sem tanulták meg, hogyan kell. De ez nem rólad szólt, soha nem is fog rólad szólni.
- Kezdj el figyelni magadra. Ki vagy te valójában? Mit szeretsz és mit nem? Mi érdekel, mi vált ki belőled erős érzéseket, mi lelkesít, mi bosszant? Ezekből az apró, mégis mély benyomásokból áll össze az igazi éned.
- Figyelj tudatosan arra, ami jó benned. Írj listát! Lehet, hogy megbízható vagy. Vagy hűséges barát. Lehet, hogy mindig lehet rád számítani. Talán szorgalmas vagy, őszinte, empatikus. Bármi jöhet, a legapróbb dolgok is számítanak.
- Olvasd el gyakran ezt a listát. Nézd meg újra és újra. Engedd, hogy ezek a tulajdonságok a részeiddé váljanak. Mert valóban azok. Ez vagy te.
Amikor elkezdesz figyelni magadra – úgy, ahogy annak idején a szüleidnek kellett volna figyelniük rád, akkor lassan kialakul benned az a mély, igazi szeretet önmagad iránt, amit mindig is kerestél. Ez a szeretet sosem jön későn.
Forrás: Your Tango Fotó: Getty Images
