- Nincs olyan szülő, aki ne követne el hibákat a gyereknevelés során, szerencsére ezek többsége helyrehozható és nem teszi tönkre végérvényesen a szülő-gyerek kapcsolatot.
- Gyakran a saját szüleink hibáit ismételjük meg öntudatlanul is a gyereknevelés során.
- Vannak olyan hibák, amiket tudatosan kerülnünk kell, ha nem akarjuk, hogy a kapcsolatunk tönkremenjen a gyerekeinkkel.
Azt mondanunk sem kell, hogy egy szülőnek soha, semmilyen körülmények között nem szabad kezet emelnie a gyermekére, a fizikai bántalmazáson túl számos lelki sebet okozhat a gyerekeinek, akár önkéntelenül is.
Az, ahogy reagálunk a gyermekünk egy-egy cselekedetére, sokszor magunkkal hozott, a saját gyerekkorunkból. „Vannak zsigeri válaszaim és mozdulataim valahonnan a mélységes mély múltból, amelyekkel meg tudom válaszolni és le tudom reagálni ezeket a helyzeteket. De könnyen belátom, ezeknek több mint ötven százaléka mehet a kukába. Vagy nem vezetnek sehova, vagy hasonlóan dacosak, mint amit a gyerek mutat. És akkor hogyan tovább?” – tette fel a kérdést Kertész András író is Apaidő című könyvében.
A szakemberek összeállították, melyek azok a szülői viselkedésformák, amiket tudatosan kerülnünk kellene a gyereknevelés során. Ezek ugyanis súlyos károkat okozhatnak a szülő-gyerek kapcsolatban.
1. Nem figyelünk a gyerekünkre, figyelmen kívül hagyjuk a tapasztalásaikat
Amikor a gyerekünk odajön hozzánk és mesélni kezd, gyakran kérdéseket szúrunk közbe és megjegyzéseket. Különösen, ha nem értünk egyet azzal, amit mond. Ám először mindig meg kellene hallgatnunk a gyereket, és csak utána válaszolni, véleményezni. Ez ugyanis nem a mi élményünk, hanem az övé. Ha kérdezgetünk és hozzáfűzzük a saját meglátásainkat, azzal azt érjük el, hogy úgy érzi, nem hallgatják meg és láthatatlan. Valószínűleg legközelebb már nem akar nekünk mesélni.
2. Hallgatással büntetjük a gyerekünket
A gyerekeink időről időre elérik azt a pontot, amikor elfogy a szülők türelme. Ilyenkor abszolút rendben van, ha elmagyarázzuk, hogy most idegesek vagyunk és szükségünk van egy kis időre, míg megnyugszunk. Ám hallgatással büntetni a gyerekünket még ekkor sem szabad, ha nem szeretnénk maradandó károkat okozni a szülő-gyerek kapcsolatban.
Ha tudatosan nem szólunk a gyerekünkhöz, mert így akarjuk megbüntetni, amiért nem úgy viselkedett, ahogy elvártuk volna, elvágjuk a bizalom szálait, amiket nem lehet már újra összekötni anélkül, hogy a csomó ne maradna örökké ott.
A szülő-gyerek kapcsolatot önkéntelenül elkövetett hibákkal tehetjük tönkre, ha nem vagyunk tudatosak a gyereknevelésben
3. Megszégyenítjük a gyerekünket
Valószínűleg mi sem éreznénk jól magunkat, ha nyilvánosan felhívnák a figyelmet a gyengeségeinkre, hibáinkra. Ezért is kell kerülnünk az olyan megjegyzéseket, amikor a gyerekünk viselkedése miatt idegesek vagyunk, hogy „nem hiszem el, hogy még erre sem vagy képes”, vagy éppen „normális vagy?!”
Magára a viselkedésre és arra a tényre fókuszáljunk, ami a felháborodásunkat okozta. Hiszen nem a gyerekünkkel, hanem konkrétan az adott dologgal van problémánk.
4. A testvéreihez hasonlítjuk
Ha egynél több gyerekünk van, bizonyára önkéntelenül is összehasonlítjuk őket. Ám azzal ösztönözni egyiküket valamire, hogy „nézd, a testvéred mennyire ügyes benne”, vagy „ennyi idősen ő már meg tudta csinálni”, az egyik legnagyobb hiba a gyereknevelésben. Biztos, hogy ellentétes hatást ér el. Sőt, ami rosszabb, maradandó károkat okozhat a kapcsolatunkban gyermekünkkel.
5. Visszaélünk a gyermekünk bizalmával
Ha elmond nekünk valamit a gyerekünk, de megkér, hogy ezt ne áruljuk el senkinek, azt muszáj tiszteletben tartanunk, ha nem akarjuk örökre elveszíteni a bizalmát a szülő-gyerek kapcsolatban. Gondoljunk csak bele, mi hogy éreznénk magunkat, ha valaki, akiben teljesen megbíztunk, kikotyogná a legféltettebb titkainkat?
Még akkor sem árulhatjuk el, ha a másik ember egy közeli rokon vagy a másik szülő lenne, akinek elmeséljük, mit mondott nekünk a gyermekünk. Ezzel elveszíthetjük azt az ősbizalmat, amivel gyermekünk kötődik hozzánk.
Forrás: Huffington Post, fotó: Unsplash
