- Az intelligencia nemcsak a lexikális tudásról szól, hanem arról is, hogyan reagálunk egyszerű helyzetekre.
- A valóban éles elméjű emberek gyakran inkább hallgatnak, ha triviális kérdést kapnak.
- A hallgatás, a figyelem és a megfelelő pillanatban kimondott szó sokszor többet árul el, mint bármilyen gyors válasz.
Sokszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az intelligenciát csupán az általános műveltség, a lexikális tudás vagy az iskolai teljesítmény méri. Valójában azonban jóval többről van szó.
Az intelligencia abban is megmutatkozik, hogyan alkalmazkodunk, hogyan értünk meg helyzeteket, hogyan elemzünk és oldunk meg problémákat. Mindez nemcsak tanulmányainkban, hanem a mindennapi viselkedésünkben is jelen van – néha egészen apró, szinte láthatatlan jelekben.
Az embereket mindig nagyon foglalkoztatta az intelligencia, nem csoda, ha folyton figyeljük az apró jeleket, melyek arra utalhatnak, hogy valaki roppant intelligencia birtokában van. A Journal des Femmes szerint létezik egy rendkívül egyszerű kérdés, amely segíthet felismerni az úgynevezett diszkrét intelligenciát. A lényeg nem is magában a válaszban rejlik, hanem abban, ahogyan reagálunk.
A trükk: egy teljesen nyilvánvaló kérdés
Shailesh Panthee, a Nepal Medical College pszichológusa szerint elég egy perc ahhoz, hogy felmérjük valakinek az intelligenciáját. Ehhez nincs szükség bonyolult feladványokra, elég egy teljesen kézenfekvő kérdés, például:
- „Hány nap van egy évben?”
- „Ki festette a Mona Lisát?”
Azok, akik azonnal, kapkodva válaszolnak, sokszor inkább fitogtatni szeretnék tudásukat. Az igazán éles eszű emberek viszont inkább csendben maradnak, elmosolyodnak, vagy egyszerűen csak figyelik a helyzetet. Tudják ugyanis, hogy egy triviális kérdés megválaszolása semmit sem ad hozzá a beszélgetéshez.
Nem az mutatja az intelligenciát, ha gyorsan rávágjuk, ki festette a Mona Lisát
Mit mutat meg a kérdés az intelligenciáról?
A szakértő szerint ez a hozzáállás egy fontos jellemvonásra világít rá: a valóban intelligens emberek tisztában vannak azzal, hogy a banális válasz nem teszi őket különlegessé. Ők érzik, hogy néha a hallgatás sokkal többet mond, mint a kimondott szó.
Ahogy Panthee írja: „Elég érzékenyek ahhoz, hogy tudják, egy egyszerű kérdés megválaszolása nem teszi őket egyedivé. Számukra a hallgatás értékesebb, mint a beszéd, és semmi sem ér fel a gondolkodással.”
Zárkózottabbak az intelligens emberek?
Ez persze nem jelenti azt, hogy az intelligens emberek hallgatagok vagy visszahúzódóak lennének. Épp ellenkezőleg: ha megszólalnak, azt pontosan tudják, mikor és hogyan tegyék.
- Szavaik súlyt kapnak, mert relevánsak, új szempontot hoznak, vagy alaposan átgondolt érveket tartalmaznak.
- Kerülik a nyilvánvalót, és inkább olyan beszélgetésekhez csatlakoznak, ahol valóban értéket adhatnak hozzá. Ez a képesség – hogy mikor érdemes megszólalni, és mikor jobb hallgatni – sokkal élesebb elmére vall, mint bármilyen lexikális tudás fitogtatása.
Egy apró trükk, de nem tudomány
Fontos azonban megjegyeznünk, hogy ez a kis megfigyelési trükk inkább érdekesség, mintsem hivatalos mérőeszköz. A tudomány az intelligenciát sokkal összetettebb módon közelíti meg.
A gyerekeknél például a WISC-tesztet, a felnőtteknél pedig a WAIS-tesztet alkalmazzák a klinikai pszichológusok. Ezek a részletes vizsgálatok olyan kognitív területeket mérnek, mint a munkamemória, a vizuális következtetés vagy a verbális megértés. Így állapítható meg az intelligenciahányados, közismert nevén az IQ.
Ez az egyperces kérdés tehát játékos és gondolatébresztő módon hívja fel a figyelmet arra, hogy az intelligencia nem feltétlenül a gyors válaszban, hanem sokkal inkább a tudatos hallgatásban és az értő figyelemben rejlik.
Forrás: Grazie, fotó: Unsplash/Jimmy Woo, Getty Images
