Azt hiszem, nagy szerencsém van abban, hogy nálunk az evés és a jó ételek mindig is a családi élet középpontjában voltak, valószínűleg ezért is kezdett el már gyerekként érdekelni a főzés. Meg persze amiatt is, mert anyukám elképesztően jó ízekkel főz, a nagymamám süt, a nővérem a kelt tésztákban ügyes, és ez pont az ünnepek alatt csúcsosodik ki.
Nehéz kiemelni, hogy mi a legnagyobb sztár karácsonykor, mert ott van apukám halászleve, a mamám sárgabarack lekváros rácsos linzere, de anyukám mézes krémese nélkül biztos, hogy nem telhet el az ünnep. Nem tudom megmondani, hogy mióta készíti, de jó pár éve a saját készítésű, fűszeres narancslekvárját is beleteszi, a mézes lapok lehetetlenül puhák, kakaós és vaníliás főzött krémet tesz bele, a tetejét pedig ganache-sal vonja be. Amikor elkezdett a sütés is érdekelni, akkor elég sokat kísérleteztem otthon: sütöttem bejglit, hajtogattam hájas tésztát, kipróbáltam többféle hókifli receptet, a nővéremmel házi szaloncukrot mártogattunk, rengeteg islert és linzert is sütöttünk. A hókiflit különösen szerettem, mert sokat foglalkozhattam vele, szerettem formázni a kis kifliket, amik először persze gigantikusak lettek és kifolyt belőlük az összes lekvár. De ez egy ilyen műfaj, az ilyesmi egyáltalán nem von le az élvezeti értékből, mint ahogy a bejgli is elfogy, ha kireped.
A tökéletes hókifli receptje
Hozzávalók:
- 500 g liszt
- 100 g vaj
- 100 g sertészsír
- 1 ek porcukor
- 100 g tejföl
- 20 g élesztő
- 1 kiskanál só
- 100 g tej
A töltéshez:
- Szilvalekvár
- Kb. 200 g porcukor
- 1 vaníliarúd
A tejet meglangyosítjuk, ebben a porcukorral felfuttatjuk az élesztőt.
A lisztet elmorzsoljuk a hideg vajjal és a zsírral, hozzáadjuk a sót, a tejfölt és a felfuttatott élesztőt. Fontos, hogy hideg zsiradékokkal dolgozzunk, különben a tészta ragacsos lesz, sütés közben pedig kireped.
Gyors mozdulatokkal homogén tésztát gyúrunk belőle és szobahőmérsékleten (20-22 fok) kb. 1 órát pihentetjük.
Ezután diónyi gombócokat szaggatunk belőle, majd lisztezett felületen egyenként vékonyra nyújtjuk, nagyjából háromszög alakúra. A felső harmadára egy kiskanálnyi lekvárt teszünk, amire ráhajtjuk a tésztát. Feltekerjük és kiflit formázunk belőle, tepsire tesszük őket, nagyjából ujjnyi távolságra egymástól. 180 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt világosra sütjük. Még forrón a vaníliával elkevert porcukorba forgatjuk.
Megjegyzés: az élesztős, omlós tészta a tészta az élesztőtől frissen egészen puha, aztán ahogy hűl és pihen (akár napokat is), a tészta megfeszül, de nem válik szikkadtá vagy porhanyóssá. Érdemes sertés- vagy mangalicazsírt használni, ezek a zsiradékok segítenek megőrizni a tészta puhaságát és egyszerűen jobb ízű lesz tőle a kifli. Kacsa- és libazsírral a tészta túl lágy lenne, mivel azok hűtőhidegen is folyékonyak.
Fotó: Getty Images, MÁK (portré)
