Borlai Gerzson tavaly ősszel egy görögországi nomád szörftúráról mesélt nekünk, néhány hete azonban a szörfdeszkát – ideiglenesen – vágódeszkára cserélte, hiszen A Konyhafőnök című műsorban versenyez a Rácz Jenő Michelin-csillagos séf vezette piros csapatban. Gerzson életében a sport és a gasztronómia egyaránt fontos szerepet játszik: néhány éve megalkotta a természet szeretete inspirálta rendszerét, a Borlai-tréninget, személyi edzőként és táplálkozási tanácsadóként is tevékenykedik, csapatával pedig rendszeresen szervez téli és nyári extrémsport-túrákat szerte a világban.
Annyi mindennel foglalkozol, milyen titulusok szerepelnek a névjegykártyádon?
Nem szerepel rajta minden, de ha meg kellene fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy egy olyan nagy közösségnek vagyok a guruja, a vezetője, a tanácsadója, az edzője, a lelki támasza, amely számára fontos az egészség. Az egész életem a sportolásra épült, de a sport mellett szerintem nagyon fontos a táplálkozással és a lelki egészséggel is foglalkozni. Szóval egy edző, egy táplálkozási tanácsadó és egy pszichológus kombinációjaként próbálom továbbadni mindazt a tudást, amelyet összegyűjtöttem az évek alatt.
És akár még séf is lehetsz, hiszen versenyzel A Konyhafőnök című műsorban. A gasztronómia szeretete honnan ered?
Édesapám nagyon sokáig vendéglátósként dolgozott, így én is rengeteg időt töltöttem étteremben, ahol – ha nem is tudatosan, de – folyamatosan szívtam magamba az információkat. Az egész családunkra jellemző, hogy szeretünk a konyhában kísérletezni, változatos fogásokat készíteni minden étkezésre. Az utazásaink alkalmával szeretjük megismerni a helyi gasztronómiai specialitásokat az éttermekben, majd ezeket megpróbáljuk mi magunk is elkészíteni. A főzést ugyanakkor nemcsak ezért szeretem, hanem azért is, mert az ételek és az étkezések összehozzák az embereket, vagyis a gasztronómia is kulcsa a közösségépítésnek, ami számomra kiemelten fontos.
Mint egy elszánt sportoló, A Konyhafőnökre is sokat edzettél?
Amikor a műsorkészítők először megkérdezték, hogy szeretek-e főzni, rávágtam, hogy igen. A második kérdésük az volt, hogy tudok-e főzni, erre már félve mondtam, hogy igen, hiszen ez egy komoly szakma. A verseny előtt több héten át bújtam a szakácskönyveket, gyakoroltam, és már a bevásárlásnál is treníroztam magam a rögtönzésre: ha ránézek egy zöldségre, jusson eszembe négy-öt ötlet, hogy mit tudnék készíteni belőle. Maximalista vagyok, ezért sikerült meglátnom a kihívást ebben a megmérettetésben is.
A válogatón a zsűri kérdésére 10-es skálán 7,5-esnek ítélted meg magad, a főzőtudományod. Ez a szám fordulóról fordulóra növekszik?
Magabiztos vagyok, azért is mondtam akkor a 7,5-et. De való igaz, hogy minél jobban elmerül az ember valamiben, annál inkább rájön, mennyi mindent nem tud még.
Személyi edzőként és táplálkozási tanácsadóként az életed szerves része az egészséges étkezés. A műsorban is törekedsz arra, hogy az általad készített tányérokon ne hemzsegjenek a telített zsírokkal és egyszerű szénhidrátokkal teli alapanyagok?
A verseny alatt nagyon nehéz arra koncentrálni, hogy még egészséges is legyen az adott fogás, amelynek amúgy is sok-sok kritériumnak kell megfelelnie.
Egyáltalán, a gasztronómia felhőtlen élvezete és az egészséges táplálkozás mennyire kompatibilis egymással?
Attól függ, milyen szinten szeretnél egészségesen táplálkozni. Lehet ezt úgy is kivitelezni, hogy semmi mást nem csinálsz, csak jó, magas minőségű alapanyagokkal főzöl – persze ez idő, energia és pénz kérdése is. És lehet azt a szélsőséges irányt is követni, hogy grammra pontosan követed az előre megírt, szigorú étrendet. Én ennél sokkal lazább vagyok, és mindenkinek azt is javaslom, hogy próbáljon meg inkább kevesebbet enni, és figyeljen oda az olyan „mellékes” dolgokra, mint a vízfogyasztás, vagy ha úton van, mindig legyen nála valamilyen egészséges nassolnivaló, például natúr magvak. Főzni azért is érdemes megtanulni, mert ha valaki ismeri az ételkészítési technikákat, akkor sosem fognak unalmassá válni az ételei, mindig ki lehet találni újabb és újabb variációkat. Rácz Jenő séf azt mondta nekem, hogy a főzés művészet. Olyan, mint a festészet: azt valósítjuk meg a vásznon, esetünkben a tányéron, ami a szívünkből jön.
Sokfelé jártál a világban, hol a legjobbak az ételek?
A portugál fogásokat szeretem a legjobban. Az eldugott, turisták által nem igen látogatott vendéglátóhelyeket preferálom, ahol olyan ízekkel lehet találkozni, mint sehol máshol.
És szörfözni hol a legjobb?
Hullámszörfözni Indonéziában, azon belül is Balin. Három-négy hétre szoktam oda elutazni, ott egyáltalán nincs igényem arra, hogy az okostelefonomat nyomkodjam, csak nézem a tájat és figyelem a hullámokat. Együtt élek a természettel, és az utcai árusok helyi specialitásait eszem.
A koronavírus-járvány átírta a te úti terveidet is, mivel telt az időd itthon?
Nehéz volt elfogadni, hogy nem utazhatok, mert számomra az utazás jelenti a feltöltődést, a testem és a lelkem akkor tud igazán lenyugodni. Edzőként rengeteget dolgoztatom a testem, és mivel lelki támogatást is nyújtok, ezért pszichésen is kimerítő tud lenni a munkám. Az elmaradt utazások által felszabadult időmben azon dolgoztam, hogy továbbfejlesszem a személyi, a csoportos és a vállalati edzéseimet, hogy azok online is folytathatók legyenek, hiszen ez volt az emberek egyetlen lehetősége, hogy valahogy mégis tudjanak sportolni. Nagy örömömre azt tapasztaltam, hogy a legtöbben át is tudtak állni erre.
Azért a négy fal között töltött hosszú hónapok alatt sokan kijöttek a formájukból, és elvesztették a motivációjukat.
Nekem is szoktak lenni hullámvölgyeim, elvégre teljesen természetes, hogy az ember néha motiválatlannak érzi magát. Én ilyenkor igyekszem új aspektusokat keresni: a hivatásommal kapcsolatos könyvekből, tanfolyamokból próbálok motivációt meríteni, vagy éppen egy teljesen új területen próbálom ki magam, mondjuk egy főzős műsorban. (Nevet.) Egyébként a legjobb motiváció szerintem a társaság – mindegy, hogy online vagy offline. Soha életemben nem szerettem egyedül edzeni, amikor úsztam, unalmamban folyamatosan számoltam a csempéket. Amikor vízilabdára váltottam, mindig volt miért edzeni menni, mert tudtam, hogy a többiek is lent lesznek, és az edző is számít rám.
Edzőként hogyan motiválod a klienseidet?
Akik hozzám járnak, tisztában vannak vele, hogy velem őszinték lehetnek, elmondhatják, ha semmi kedvük edzeni. Ha éppen ilyen stádiumban vannak, akkor megpróbálunk együtt rájönni, hogyan tudnak átlendülni ezen a hullámvölgyön, igyekszünk megfejteni, hogy mi állhat a motiválatlanság hátterében. Ez az, amitől az én módszerem több annál, minthogy valaki csak eljár edzeni.
A módszered neve a Borlai-tréning. Miben más ez még, mint a többi saját testsúlyos edzés?
Nem csak az edzésre és a diétára fókuszálok, hiszen megannyi applikáció és ezernyi YouTube-videó áll azok rendelkezésére, akik mozogni vagy fogyni szeretnének. A Borlai-tréning programokat, belföldi és külföldi utazásokat, közösségi élményeket is kínál. Például SUP-túrát a Velencei-tavon, sziklamászást, ausztriai raftingtúrát… A tagok jól összeszokott csapatot alkotnak, de már az online közösségünk is hatalmas és folyamatosan bővül, hiszen Amerikától Oroszországig nagyon sokan csatlakoznak az edzéseinkhez.
Végtelen harmónia árad belőled, és ahogy egy riportban nyilatkoztad is, a boldogság és a nyugodtság határozza meg az életed. Nem csak a testedet, az elmédet is edzed?
Mindenkinek javaslom, hogy szánjon magára napi 20 percet, amikor meditál, hogy a lelke harmóniában lehessen. Én is gyakorlom a meditálást, hiszen fontosnak tartom, hogy az elménkben is rendet tartsunk.
Jól tudom, hogy a sport iránti szereteted is a családodtól ered?
Apukám öttusázott, anyukám windszörf versenyző volt, a sport fontossága sosem volt kérdés számomra sem. A szüleim azt tanították, hogy mindig mozogjak valamit, mert rengeteg energiát nyerhetek belőle.
Egy windszörf versenyző anyuka azon sem akad akkor ki, hogy a fia újabb és újabb extrém sportokban próbálja ki magát?
A sziklamászástól azért eléggé félt. (Nevet.) Mondjuk törékeny kissrác koromban pont ő volt az, aki megtanított, hogyan tudom átlépni a komfortzónámat: beküldött a windszörfdeszkával a Velencei-tó közepére – persze ő ott ült a part szélén, és figyelt –, én meg sírógörcsöt kaptam, mert nem tudtam felhúzni a vitorlát. Azt mondta, semmi baj, ha onnan ki tudok jönni, akkor nem félt, mehetek bárhova.
Végre itt a remény, hogy hamarosan újra mehetünk bárhova. Te hová szeretnél először elutazni?
Windszörfözni és vadkempingezni Rodosz szigetére mennék. Ha pedig távolabbi úti célt kell mondanom, akkor Balira vagy a Zöld-foki-szigetekre térnék vissza, illetve szeretném elvinni a csapatomat Portugáliába hullámszörfözni. Aki csatlakozna hozzánk, nyugodtan keressen.
Fotó: Czvitkovits Judit
Olvass tovább!
