A karantén ideje alatt kipróbáltuk, milyen élmény, ha egy Michellin-csillagos séf főz a saját konyhánkban, nemrégiben pedig egy szuper lakásétteremben élhettünk át fine dining gasztroélményt.
A Budapest belvárosi részén található Zincenco Kitchen megálmodója Zaida és Igor, akik mindketten Angliában tanulták meg a szakma fortélyait. Zaida számos AA Rosette-es és Michelin-csillagos étteremben szerzett tapasztalatot, itthon pedig a Costes Downtown és a Ráday Costes Michelin-csillagos éttermek csapatának nélkülözhetetlen tagja volt. Igor több neves angliai étterem menedzsere volt, amelyek közül az egyik elnyerte a híres The Times magazin legjobb vidéki gasztropub díját is 2017-ben. Amikor aztán hazaköltöztek, szerettek volna egy olyan helyet létrehozni, amely a múltjukhoz méltó gasztronómiai minőséget képvisel, de barátságos, otthonos környezetben. Minden kétséget kizáróan a terv bevált.
A lakásétterem hangulatos enteriőrje alig pár asztalt rejt egy légtérben a nyitott konyhával. A csodásan megkomponált ételek így a szemünk előtt kerülnek végső formájukban a tányérra. A menüsor, amely szezonálisan, azaz háromhavonta változik, ihletadója az orosz és a magyar konyha, vegyítve nemzetközi fine dining elemekkel: klasszikus, de merőben újragondolt fogásokra számíthatunk.
A fine dining élmény egyik – számomra legalábbis – meghatározó eleme (nevezhetjük nyitányának is) a vacsora kezdetén felszolgált házi kenyérválogatás és vaj. Már ezen a ponton be kell vallanom, hogy „kilóra megvettek”. A helyben sült kenyereket, zsemléket bazsalikomos és 6 órán át füstölt vajjal is megkóstolhattuk, én pedig akár el is indulhattam volna haza mindenféle hiányérzet nélkül. Szerencsére még maradtam…
A menü tartogatott még meglepetéseket: kezdésnek érkezett egy hideg céklaleves uborkával és vodkás kefírhabbal, majd őt követte a makrélafilé nyári tökkel és kaporral, aztán egy tökéletes házi tésztát kóstolhattunk kecskesajttal, kaporral és tojással. Igazi ízorgia. Finoman megkomponált látvány és egymással harmonizáló ízek…
A következő „felvonás” az újragondolt marhapörkölt (ami valójában egy kelkáposztába tekert, 24 órán át szuvidált marhalábszárroládból és egy rózsaszínű bélszínből állt) dödöllével és rántott kovászos uborkával volt (igen, jól olvassátok, rántott kovászos uborka), ezt követte egy izgalmas és más-más készítőtől származó, magyar sajtválogatás szőlővel és dióhabbal.
Amikor pedig már úgy éreztük, innen nem lehet már hova tovább, megérkezett a desszert. Zaida, aki mint kiderült, a gasztronómia mellett a balett szerelmese is, saját képére álmodta újra a pavlovát – a rebarbarával, eperrel és mandulával készült finomság minden rétege egy újabb isteni ízt rejtett. Tökéletes megkoronázása a vacsorának.
A kötetlen és fesztelen hangulatról a fogások között Igor gondoskodik – mesélt az előkészületekről és a fogásokhoz választott italokról is –, eközben Zaida a nyitott konyhában a szemünk előtt (pontosabban olyan gyorsan, hogy észre sem vesszük) tesz rendet két kitálalás között, és készíti elő a további tányérokat. A vacsora közben bárki odamehet hozzá, kérdezheti és figyelheti, ahogy szerényen és serényen teszi a dolgát.
Ha kóstolnál rántott kovászos uborkát, vagy megízlelnéd a legfinomabb pavlovakölteményt, netán éppen csak egy izgalmas gasztroélményre vágysz laza hangulatban, nem is kell mondanunk, hol a helyed.
