Talán nem gyakori szereplő az asztalunkon a töltött csirkeszárny, pedig nem sokkal macerásabb elkészíteni, mint bármelyik más töltött húst. A kicsontozás mozdulatát könnyen elsajátíthatjuk, és ez után már semmi nem választ majd el minket attól, hogy kipróbáljuk a japán gyoza és a töltött csirkeszárny keresztezéséből létrejött különlegességet. De mi is az a gyoza? És hogy kerül a csirkébe? Pár percen belül minden titokra fény derül.
Mi az a gyoza?
A tradicionális japán gasztronómia egyik alap töltött tésztabatyuja egy kicsi, mégis meglepően sokszínű étel. A vékony, szinte átlátszó tésztaréteg darált húsból, garnélából, zöldségből vagy ezek keverékéből készített tölteléket rejt.
Általában párolva és lepirítva tálalják, ettől egyszerre lesz puha és ropogós a kis csomag.
Az apró falatokat előételként fogyasztják, és ponzuszószba (fűszeres-savanykás, szójaszószos öntet) mártogatják.
Tészta helyett még több hús
Ennek a klasszikus verziónak az újragondolásából született meg a gyoza csirkeszárny. Tészta helyett a kicsontozott szárnyba töltjük a húsos-garnélás masszát. A fűszeres belső ugyanúgy megmarad, ahogy a ropogós külső is. A sütés alatt a csirkeszárny bőre ugyanis aranybarnára pirul, visszaadja a megszokott gyoza-élményt.
A kicsontozás technikája
Ha eddig még egyszer sem próbálkoztunk húsok kicsontozásával, elsőre kissé ijesztő feladatnak tűnhet. Ne hátráljunk vissza, a megfelelő eszköz és módszer birtokában gyerekjáték lesz a dolog, néhány próbálkozás után bele fogunk jönni.
Az eszközünk egy rövid pengéjű, borotvaéles kés legyen, a módszer pedig a következőképpen alakuljon:
- felülről befelé vágjuk körbe a szárny közepén lévő csontot, ezzel a mozdulattal elválasztjuk a hozzá ragaszkodó hústól
- ha kellőképp meglazítottuk, kézzel nyúljunk be a szárny felső részébe, és csavarjunk egyet a csonton, így szétszakítjuk az ízületeket
- a reccsenés után húzzuk ki a csontot, és a szárny már készen is áll a töltésre
Serpenyő vagy sütő
Két módszer közül választhatunk, ha az elkészítésre kerül a sor. Egy forró serpenyőben gyorsabban átsülnek a szárnyak, cserébe a sütőben kevesebb olajat kell majd használnunk.
Amennyiben a sütő mellett döntünk, érdemes lehet utólag duplán rápirítani a hús külsejére: ehhez tegyük serpenyőbe, és kevés olajon az ízlésünknek megfelelő külső eléréséig süssük.
A mártogatás
Nagyon fontos mind a gyoza, mind a csirkeszárny esetében a mártogatás. A japánok különböző fűszeres szószokat készítenek a fogás mellé, ebbe kell lelkesen tunkolni a falatokat. A ponzu nevet viselő szósz például szójaszószból, citromléből és rizsecetből készül.
És így készül:
A csontozás előtt mossuk meg a szárnyakat, és töröljük őket szárazra papírtörlővel. Ha megvagyunk a csont eltávolításával, tegyük félre a húst.
A töltelékhez dolgozzuk péppé a darált húst, garnélát, metélőhagymát, gyömbért, fokhagymát, borsot és sót. Ehhez egy konyhai robotgép lesz a legjobb eszköz.
A masszát keverjük el a tojássárgájával, szezámolajjal és szójaszósszal (vagy halszósszal). Végül a chilipelyhet is forgassuk bele.
Habzsák vagy egy kiskanál segítségével töltsük meg az előkészített szárnyakat. Egy fogpiszkálóval tűzzük össze a szélét, nehogy kifolyjon a töltelék.
Melegítsük elő a sütőt 200℃-ra, légkeverést használva. Kenjünk be minden szárnyat szezámolajjal, és mehetnek is a tepsire. Körülbelül 40-50 perc alatt aranybarnára sülnek.
Csöpögtessük le papírtörlőn vagy szalvétán, húzzuk ki a fogpiszkálókat.
Készítsük el a ponzuszószt: a szójaszószt, citromlevet és rizsecetet keverjük el 3 teáskanál vízzel. A csípős ízek kedvelői chilit is tehetnek bele.
Tálaljuk a csirkeszárnyakat a szósszal, friss leveles zöldekkel vagy fűszernövényekkel. Ha előétel helyett inkább főfogást csinálnák belőle, főzzünk hozzá egy adag rizst. Kellemes mártogatást, ropogtatást mindenkinek!
Ezt is késztsd el!
