A témák ismertetésében, feldolgozásában pszichológus, szociológus, szociális munkás és egyéb szakértők voltak segítségünkre. Célunk, hogy minél pontosabb képet adjunk például arról, hogy milyen hatásai vannak a gyermekkori bántalmazásnak, traumatizálódásnak felnőttkori döntéseinkre, cselekedeteinkre. Alátámasztva mindezzel azon állításunkat, hogy az áldozatok ténylegesen áldozatok és nem saját felelőtlenségük kényszerítette őket a reménytelennek tűnő helyzetekbe. Minden cikk végén felhívjuk a figyelmet, hogy van kiút, kezdjünk látni a dolgok mögé! Lássuk a láthatatlant!
Sebestyén Árpád kríziskezelő szakpszichológussal az emberkereskedelem pszichológiai mozgatórugóiról beszélgettünk. A cikkből sok mindenre fény derül, többek közt az is, hogy nem csak a mélyszegénységben élőkből lesznek áldozatok.
„Én csodálom ezeket az embereket!” – beszélgetés Sebestyén Árpád kríziskezelő szakpszichológussal az emberkereskedelem pszichológiai mozgatórugóiról
Bárkiből lehet áldozat? Hogyan válik valaki áldozattá? Hogyan lehet újrakezdeni és mik az áldozatokkal kapcsolatos sztereotípiáink? Hogyan tudunk megküzdeni átélt traumáinkkal? Többek közt ezekre a kérdésekre kerestük a választ Sebestyén Árpád kríziskezelő szakpszichológussal. Az interjúból és a kutatásból kiderül, hogy Magyarországon a szexuális célú kizsákmányolás áldozatainak száma valahol 5000 és 20 000 között van, amely alapján a cseppet sem előkelő top 5-be sorolja az Európai Bizottság hazánkat. A tévhitekkel ellentétben a jelenség nem csak a mélyszegénységben élőket érinti.
Nemrégiben készült egy alapvetően a segítő szakmának szóló kutatás Az emberkereskedelem pszichológiai mozgatórugói címmel, amelyben Sebestyén Árpád, a Traumaközpont munkatársa, az Üdvhadsereg külsős segítője leginkább a lélektani okokat járta körbe. A kézikönyv az IOM (Nemzetközi Migrációs Szervezet) és az ORFK együttműködésében, a Belügyminisztérium Ne hagyd, ne tedd! emberkereskedelem elleni kampányának keretében íródott, alapul véve a migrációs és a rendőrségi statisztikákat, tapasztalatokat is.
A kutatásból kiderül, hogy az áldozatok gyakran már gyermekkorban komoly bántalmazásokat szenvednek el. Milyen felnőttkori tünetei vannak az abúzusnak? Vannak-e látható jelei annak, ha valakit gyermekkorában súlyos lelki sokk, megrázkódtatás ért?
Pszichés trauma – amely fogalom a lelki megrázkódtatás orvosi megfelelője – elszenvedése után jelentkezhetnek pánik tünetek, pánikrohamok, általános a mentális beszűkülés, az ítélő- és cselekvőképesség legalább ideiglenes gátoltsága, jelentkezhet folytonos szapora szívverés, jelentős vérnyomásingadozás, izzadás, migrénes fejfájás, idegesség, agresszív viselkedés, folytonos ingerültség, túlzott feledékenység, pszichoszomatikus tünetek, túlzott alkoholfogyasztás, általánosan zavarodott viselkedés. A lelki traumát – amelyet mindannyian elszenvedhetünk – hasonlóan érdemes elképzelni, mint a fizikai traumát, tehát például egy baleset esetében, amikor egy nagyon erős ütés következtében eltörik egy csontunk, az erős fájdalommal jár. Tehát a lelki traumák is, amik egy komolyabb érzelmi, mentális megrázkódtatást jelentenek nagyon, szinte elviselhetetlenül fájhatnak, sőt akár az ember létét, a személyiségegységét is veszélyeztethetik.
Folytatva a tünetek sorát nagyon gyakori az érzelmi bizonytalanság, szorongás, kilátástalanság érzése, a „nem találom a helyem a világban” érzése. Kognitív szinten – azaz az elme szintjén – lehet elveszettség érzés, vagy az, hogy nem tudom összerakni a mozaikokat. Jellemző lehet, hogy van egy halvány sejtésem arról, hogy történt velem valami, hogy elszenvedtem egy abúzust, de nem emlékszem rá. Ameddig a személyiség nem képes elviselni a konkrét élményeket, az ezzel kapcsolatos érzéseket, addig ez többnyire a tudattalanban maradhat. Gyermekkori eseteket figyelembe véve gyakran van ilyen. Volt egy kliensem, aki 17 éves korában nemi erőszak áldozata lett, és több mint három évtizeddel később kezdte felvállalni, hogy újra emlékezzen rá, terápiás segítséggel. Több mint harminc év után! Egy ilyen helyzetben először is egy biztonságos kapcsolat megteremtését kell biztosítani, egy a megtapasztalthoz képest immáron más alapokon nyugvó kapcsolat meglétét. Ebben a közegben aztán szerencsés, illetve az a jó szakmailag, hogy az érzelmeinek megnyilvánulási lehetőséget biztosítsunk, fontos, hogy az érzései fel tudjanak szabadulni, amiket addig elnyomásban, háttérben kellett, hogy tartson, hiszen a személyiség számára elviselhetetlen lett volna, hogy engem megerőszakoltak. Tehát én lehet, hogy nem vagyok már tiszta, szégyenérzetem van, önsanyargató mechanizmus alakul ki, önhibáztatás (van). llyen jellemző az emberkereskedelem áldozataira is. De biztonságos közegben a traumát átélt ember az érzéseitől meg tud szabadulni. Akkor kialakítunk egy helyzetet, hogy kifejezésre jusson a vádló attitűd, hogy megengedhesse magának, hogy megvádolja a neki szenvedést okozó személyt, tehát megnevezi a felelőst. Nemcsak egyszerűen szóban, hanem a kliens immár átérzi, hitelesen elfogadja, teljesen nyilvánvalóvá válik számára, hogy nem ő a hibás abban a helyzetben, nincs már önhibáztatásra szükség, lehet, hogy tehetetlen volt, nem voltak meg az eszközei a védekezésre. Lényegében belátja, hogy nem a saját hibájából nem tudott megszabadulni az erőszakoskodótól. Ez a vádló attitűd olyan, amelynek segítségével megérzi, hogy olyan hatalma van a személyisége felett, pontosabban annyira kezelni tudja a személyiségét, hogy képes végre áthárítani a felelősséget magáról a másikra, és akkor elindulhat egy integrálódási folyamat. Tehát az ilyen érzelmek, a megélt bántalmazási, traumatikus élmények kapcsán tulajdonképpen nem az a cél, hogy elfelejtődjenek, hogy a hátunk mögött hagyjuk azokat, hanem az, hogy érzelmileg ne kövessék önbántó gondolatok, érzések, amelyek negatív irányba viszik, éppen a tünetek produkálása felé az embert, a személyiséget.
Vannak még a viselkedésbeli jelek is, ez elmehet egészen a szuicid gondolatokig, de lehet alkoholizmus, gyógyszerfüggőség, például egy kialakult pánik kapcsán elkezd valaki gyógyszereket szedni és utána nem tud leszokni, mert amíg nincs pszichológiai kríziskezelő feloldás, addig a gyógyszer is szinte egy támasz, egy pillér. Lehetnek munkahelyi problémák, beilleszkedési problémák, például, ha nőn elkövetett nemi erőszakról beszélünk akkor ez meghatározhatja a hátralévő életében az összes férfihez való viszonyát. Generalizálódik, kivetülhet minden férfire. Lehet bizalmatlanság férfiak, egyáltalán az emberek felé, a magánynak, egyedüllétnek túlzott igénye, hiszen amíg magányos vagyok, addig nem történhet velem semmi. Tehát felismerhető, beazonosítható fizikai-mentális-érzelmi-viselkedésbeli jelek ezek.
A személyiségünk csodálatos képességeit kiemelendő fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy nem minden abúzus következtében alakulnak ki szükségszerűen nagyon komoly tünetek. Van egy reziliencia nevezetű képességünk, ami azt jelenti, hogy rugalmas belső megküzdési lehetőségeink vannak, amik tompíthatják a lelki megrázkódtatások következményeit, de a fentiekben ismertetett intenzíven jelentkező tünetek esetén mindenképpen tanácsos támogatás, segítség kérése.
A cikk folytatását ITT tudod elolvasni!
Kérjük, ajánlja fel adója egyházi 1%-át az Üdvhadsereg Szabadegyház számára! Így együtt segíthetünk az újrakezdésben! Technikai számunk: 0176
Promóció
