Miért döntöttél úgy, hogy a sloggi arca leszel?
Jó pár éve már annak, hogy a sloggival együtt dolgozom. Egy hagyományos termékkel ellentétben egy fehérnemű arcának lenni sokkal több odafigyelést és átgondoltságot igényel. Azért döntöttem annak idején úgy, hogy vállalom ezt a felkérést, mert a sloggi pont egy olyan fehérnemű márka, ami szerintem nem a szexiségről, a testiségről szól, hanem egy nagyon fiatalos, lendületes brand, ami a Have fun! életérzést közvetíti. Maga a sloggi életfelfogás nagyon szimpatikus, sajátomnak érzem ezt a dinamikus lendületet.
Számodra milyen az ideális fehérnemű?
Az, amelyik egyszerre kényelmes és a legtöbbet hozza ki az alakodból. A sloggi ezt mind tudja – olyannyira, hogy ma már az összes barátnőm sloggit hord. Az ember úgy érzi, hogy nincs is rajta semmi, ami főleg a melltartóknál fontos szempont. Rengeteg nőnek okoz problémát a kényelmetlen, merevítős melltartó, ami dörzsöl, szúr, vágja a vállat.
Óriási kedvenceim a lézervágott bugyi, ezek speciális technikával, varrás nélkül készülnek. Természetesen a kényelem mellett az is fontos, hogy az ember jól mutasson az adott fehérneműben. A sloggi számomra mindkettőt megtestesíti.
Mit gondolsz a testpozitív szemléletről, a test sokszínűségének ünnepléséről?
Fantasztikus dolog – és nagyon örültem volna, ha korábban elterjed. Amikor tini voltam, a modellszakmában sajnos egyfajta testalkat volt az elfogadott, az ideális: a nagyon magas, nagyon vékony, nagyon filigrán. Nagy hatással volt rám, hogy körülöttem mindig tökéletes testű modellek mozogtak. Ez volt az alapelvárás, amit magammal szemben is állítottam. Magasabb persze nem tudtam lenni, de az alkatomon igyekeztem dolgozni. Szerencsés vagyok, hiszen a súlyommal soha nem voltak problémáim, nem kellett nagyon sanyargatni magam, de ezzel együtt éreztem a nyomást, úgy gondoltam, a testem nem tökéletes.
Ha most lennék tinédzser, lehet, hogy sokkal jobban el tudnám fogadni magam, jobban érezném magam a bőrömben. A mai testideál nem rak rád ekkora terheket. Egyre több nagyobb méretű próbababát látok, Amerikában ez például teljesen hétköznapi dolog, de a hirdetésekben is rengeteg féle testalkat szerepel. Jó látni, hogy nemcsak az egyféle test a szép, hogy nincs azzal semmi baj, ha valaki alacsony, vagy épp kerekded. Az persze fontos, hogy mindenki a saját testalkatából hozza ki a legtöbbet, hogy a legegészségesebb önmaga lehessen.
A közösségi térben rengetegen követnek. Fontos számodra, hogy milyen üzenetet közvetítesz?
Mindig nagyon figyeltem arra, hogy ne hozzak létre olyan tartalmat, ami bárkivel szemben diszkriminatív lehet, netán negatív jelentése van. Nyilván, bármibe, még a legjóindulatúbb, bejegyzésbe is bele lehet kötni, de ezeket ma már igyekszem elengedni. Fontos, hogy a közösségi térben olyan tartalmakat osszak meg, amik semmilyen szempontból nem aggályosak, hanem támogatók és pozitívak.
Az ismert emberekkel szemben szinte elvárás a mindig hibátlan megjelenés és külső? Számodra ez mennyire jelent terhet?
Az a típusú ember vagyok, aki javarészt a természetességet közvetíti, a képeim nagy részén nincs rajtam tetőtől talpig smink és a hajam sincs belőve. Persze számomra is fontos a megjelenés, az, hogy vizuálisan hogyan mutatom meg magam, szeretem a szép képeket, de az utcára simán kimegyek smink nélkül, összekötött hajjal, flip-flopban, pólóban és szakadt farmerben. Nem az a típus vagyok, aki minden egyes utcára lépés vagy esemény előtt órákat készülődik. Én a természetességben hiszek.
Nyíltan meséltél a betegségeidről: testileg, lelkileg hogyan formált át ez téged?
Sokáig ültem ezen az egészen, nem volt könnyű megemészteni, hogy a pajzsmirigybetegség, az endometriózis és a ciszta mellett a hormonháztartásom is felborult. Nagy arculcsapásként éltem meg, hogy én sem vagyok sérthetetlen, emberből vagyok, hogy velem is bármi megtörténhet. A műtét után egy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megérjen bennem az elhatározás, hogy nyíltan beszéljek erről – hiszen nekem is nagy segítséget jelentettek azok a cikkek, beszámolók, amik ezekről a betegségekről szóltak. Ismert emberként ez kötelességem is. Ha már egy embernek segítek, ha egyvalaki az én hatásomra elmegy például szűrővizsgálatra, már megérte. Rengeteg levelet – beszámolót, kérdést, véleményt – kaptam. Volt egy lány, aki megírta, hogy elment egy harmadik orvoshoz is, aki végül diagnosztizálta a betegségét, az endometriózist. Mindenkit arra biztatok, ha úgy érzi, készen áll rá, beszéljen a betegségéről!
Promóció
Olvasd el ezt is!
