Segítenünk kell a szegény gyerekeken, de nem mindegy, hogyan

2022. március 25.
Szép dolog a segítő szándék, de – bármennyire is furcsán hangzik – önmagában még nem elég. A professzionális segítő szervezetek egyre többet beszélnek arról, hogy a jószándék igazán akkor ér célba, ha képesek vagyunk a megfelelő tudással becsatornázni, ez pedig különösen igaz a gyerekszegénység esetében.

A gyerekszegénység egyike azoknak az ügyeknek, ami a legtöbb embert képes megmozgatni. Ez nem meglepő, hiszen az evolúció arra programozott minket, hogy segítsünk azoknak, akik nem képesek megvédeni magukat. A jószándék azonban önmagában még nem elég, az is fontos, hogy tudjuk, hogyan kell jól segíteni.

Segítségre márpedig nagy szükség van. Magyarországon a szegénység mérésére alkalmas statisztikai eszközök, az úgynevezett gyermek nélkülözési index és a relatív szegénységi mutató alapján is nagyon súlyosak a problémák: az UNICEF 2012-es beszámolója szerint a magyar gyerekek 31.9 százaléka számít nélkülözőnek (e szerint az eljárás szerint egy gyereket akkor tekintünk nélkülözőnek, vagy depriváltnak, ha egy 14 elemes listából – amin olyasmik szerpelnek, mint például napi háromszori étkezés, új ruhadarabok, minden nap friss zöldség és gyümölcs, internetkapcsolat – legalább kettő esetben hiányt szenved). A relatív szegénység a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő gyerekek arányát vizsgálja – ez Magyarországon 10,3 százalék, vagyis ennyi gyerek él olyan háztartásban, ahol a család jövedelme kevesebb, mint az ország mediánjának fele.

gyerek-higieniai-szegenyseg-persil-tiszta-ruha

Az egyik legnagyobb probléma, hogy a szegénység olyan bélyeggé válhat, amit borzasztóan nehéz lemosni – és ezt gyakran szó szerint kell érteni. A Persil megbízásából az NCR által készített friss kutatásából kiderült, hogy a lakosság ötödénél fordult már elő, hogy alapvető higiéniás termékeket kellett nélkülözniük. A koszos, hanyag ruhát viselő gyerekeket könnyebben bántják és megbélyegzik a társaik, nagyobb eséllyel vállnak iskolai zaklatás, vagyis bullying célpontjává, és nagyobb a kockázata annak, hogy a kortárs közösségek perifériájára sodródnak. A külső jegyeken láthatóvá váló higiéniai szegénység gátolhatja a szegénységből való kitörést, és rengeteg negatív előítéletet aktivál a társadalom szemében. A felméréséből az is kiderült például, hogy a magyar emberek negyede nem engedné gyermekének, hogy olyannal játsszon, akinek láthatóan koszos a ruházata. Érdekes adalék azonban, hogy a társadalom nem elsősorban a gyerekeket, hanem inkább a szüleiket hibáztatja a kiskorúak elhanyagolt, nem megfelelően tisztán tartott külseje miatt: a Persil vizsgálatában résztvevők 58 százaléka azt nyilatkozta, hogy inkább sajnálatot érez a szegény sorsú gyerekek iránt. Ennek ellenére a fogalmak sokszor összemosódnak, ami ellentmondásos vélekedéshez vezet. Jó példa erre, hogy a lakosság 39 százaléka szegénynek tartja a koszos ruhában megjelenő általános iskolás korú gyerekeket, és 25 százalék nem is engedné, hogy saját gyerekük játsszon velük, azonban a szülők mindössze 15 százaléka érezte úgy, hogy nem akarná, hogy gyereke szegény kisgyerekkel játsszon. Vagyis úgy látszik, lehetséges a gyerekekkel szemben érzett empátiára és segítő szándékra építeni – már csak az kell, hogy mindezt a megfelelő szakmai tudás segítségével lehessen becsatornázni.

Méltósággal adni

Az elmúlt években egyre több segítő szervezet hívta fel a figyelmet az önkéntesség és az adományozás megfelelő formáira. Nagyon sokan számolnak be silány minőségű, nem működő, megrongált adományokról, amiket “a nincstelen gyerekeknek még ez is jól jön” alapon visznek a leadópontokra. Foltos, szakadt ruhák, lyukas talpú cipők, csonka plüssfigurák, összefirkált mesekönyvek és szakadt diafilmek landolnak a szervezeteknél, akik persze szerencsére alapos válogatás során döntik el, hogy mi kerülhet a rászorulókhoz – ezzel azonban plusz munkát adnak az amúgy is túlterhelt civileknek. A gesztus nyilvánvalóan nem rosszindulatból fakad, egyszerűen az a (téves) elképzelés mozgatja, hogy a semminél még a használt, a kopott, a rossz minőségű is jobb, de azért mind tudjuk, hogy ez nem igaz, épp ezért az adományozás első alapszabálya, hogy csak olyat adjunk oda, aminek mi is örülnénk.

Még jobb, ha célzottan segítünk, felvesszük a kapcsolatot a szakmailag megbízható civil szervezetekkel és megkérdezzük, mire volna szükség. „Jól segíteni nem egyszerű feladat, a jószándék nem elég, ismerni kell annak a csoportnak a nehézségeit, gondolkodását, megküzdési stratégiáit, akit segíteni akarunk. Az Új Start Alapítvány munkatársai képzettek és tapasztalattal rendelkeznek a hátrányos helyzetű gyerekek támogatásában” – magyarázza dr. Szőke Judit, az Új Start Alapítvány kuratóriumi elnöke. A nehéz körülmények között élő gyerekek tehetséggondozásával foglalkozó Új Start Alapítvány most a Persillel karöltve segít a szegénységben élő gyermekeken: a Persil termékek vásárlásából származó bevétel egy része az alapítvány munkáját támogatja, és termékadománnyal is segítik a  higiéniai szegénység leküzdését. „Hisszük, hogy a gyerekeknek a képességeikkel, nem pedig a ruhájukon lévő foltokkal kellene kitűnniük – teszi hozzá Pásztor Csilla, a Henkel Magyarország Brand managere. – Ezért világszerte több szervezetet bevonva küzdünk a higiéniai szegénység ellen. Az Új Start Alapítvány révén Magyarországon egy megbízható partnerrel működünk együtt azért, hogy elérjük célunkat: legalább 150.000 kg tiszta ruhát biztosítsunk a rászoruló családoknak és 50 tehetséges gyerek taníttatását támogassuk.”

Mindezek mellett ugyanilyen fontos lenne a szemléletformálás is. Szülőként például a mi felelősségünk megtanítani a gyerekeknek, hogy a látszólag piszkos, elhanyagolt ruházat nem szégyen, nem rossz tulajdonságok (például igénytelenség) eredménye, hanem csupán a méltatlan életkörülmények látlelete. Az adományozáson, önkénteskedésen, segítő szervezetek támogatásán túl tehát azzal is rengeteget segíthetünk – és ez igazán nem kerül semmibe – ha megváltoztatjuk saját magunk és a környezetünk szegénységgel kapcsolatos negatív attitűdjeit.

Fotó: Getty Images

Promóció

Olvass tovább!