Az üzemanyag-megtakarítási „sportágnak” dedikált versenyei is vannak, de akit csak az eredmények érdekelnének, nézzen körül a spritmonitor.de oldalon: meg fog lepődni, hogy akár a saját autójával is milyen kevésből ki lehet hozni száz kilométert. A trükkök száma végtelen, némelyikhez nagyon jól kell ismerni az adott típust, sőt a motorváltozatot is, de a belépőszint könnyen elsajátítható – és már ezzel is megspórolható a fogyasztás (meg az azzal párhuzamosan csökkenő vagy növekvő szén-dioxid-kibocsátás) 15-20 százaléka.
Az első és legfontosabb szabály, hogy mindig csak annyi teherrel közlekedjünk, amennyire feltétlenül szükségünk van. Az autó nem raktár, és minden feleslegesen cipelt kilogramm növeli a fogyasztást.
A következő lépés a helyesen megválasztott sebesség. A légellenállás – amely a gyorsított tömeg után (vagy inkább mellett) a legerőteljesebben befolyásolja a fogyasztást – a sebesség négyzetével arányos, vagyis 110 kilométer per óránál nem feltétlenül 10 százalékkal fogyasztunk többet, mint ha csak 100 kilométer per órával mennénk, a többlet sokkal nagyobb is lehet. Pontos számot nehéz mondani, mert az eredmény a váltó áttételezésétől és a motortól is függ.
Az viszont bizonyos, hogy minden autónak van egy optimális sebessége, amely már elegendően gyors az autópálya-tempóhoz is, de még viszonylag alacsony sebesség tartozik hozzá. Az autós szakma ezt az optimumot nevezi utazósebességnek (és nem azt, amelyik a sofőrnek a saját szubjektív szempontjai alapján a legkellemesebb). A fogyasztás egyébként pontos visszajelzést ad a motor – és általában az autó – jóllétéről, vagyis a szóban forgó optimum általában megegyezik azzal a tempóval, amelyik a leghosszabb motorélettartamot biztosítja. És mivel egy autó teljes életciklusra vetített karbonlábnyomának nagyjából a 25-30 százaléka a gyártáshoz kapcsolódik, hatalmas szolgálatot tesz a környezetnek mindenki, aki kíméli, és ezért sokáig tudja használni a kocsiját.
A harmadik pont a fékezés. Ha közlekedés közben lefékezzük az autót, azt előbb-utóbb fel is kell gyorsítani, márpedig akinek a kocsija kijelzi a pillanatnyi fogyasztást, az pontosan tudja: gyorsítás közben a 100 kilométerre vetített fogyasztás az átlagos érték három-négyszeresére is felkúszik. Fékezni persze időnként muszáj, de a legtöbb autós az indokoltnál többször lép a fékre, ebből adódóan pedig a gázra is. A takarékos vezető úgy vezet, ahogy a sakkozó sakkozik: mindig egy-két lépéssel előrébb kell gondolkodni. Ha például odafigyelünk – motorfékkel időben elkezdve a lassítást –, hogy ne állóra fékezve érkezzünk a pirosban álló sor végére, azaz ne kelljen teljesen megállítani a kocsit, mielőtt zöldre vált a lámpa, máris tettünk valamit az üzemanyag-spórolásért, a bolygóért és a pénztárcánkért.
A sorban a negyedik tétel a fölösleges fogyasztók lekapcsolása. Ezek közül messze a klíma fogyaszt legtöbbet – pedig sokszor elég lenne helyette egy kicsit leereszteni az ablakot –, majd holtversenyben a motorhűtés-utastérfűtés (egy külön motorral pörgetni kell hozzá a ventilátort) és a világítás következik. Természetesen nem arról van szó, hogy ne kapcsoljuk be a lámpát, ha sötétben vagy autópályán autózunk, de legyünk tudatában annak, hogy ha ég, akkor fogyaszt is, és ez a többlet korántsem jelképes. (Bár a LED-lámpák esetében lényegesen kisebb a fogyasztás, mint a hagyományos izzóknál.)
Ha erre a négy momentumra tudatosan figyelünk, a változást már a következő tankolásnál érezni fogjuk.
Okos megoldásokkal a hétköznapi energiahasználat és szén-dioxid-kibocsátás csökkenése nem befolyásolja negatívan az életminőséget, sőt a komfortérzetünket is növelheti! Vagyis a cél nem az, hogy lemondjunk valamiről, hanem sokkal inkább az, hogy – a ténylegesen fölösleges kibocsátásokat elhagyva – nap mint nap csökkentsük az ártalmakat és a környezeti terhelést, és mindeközben hatékonyan járuljunk hozzá ahhoz, hogy az életünk környezeti és gazdasági értelemben is fenntarthatóbb legyen.
A környezeti terhelés problémája a városban élve a legszembetűnőbb, hiszen a kényelmes városi életmódunkhoz számos magas károsanyag-kibocsátással járó tevékenység kapcsolódik. Jó hír, hogy a városi élet legtöbb területén van lehetőségünk arra, hogy csökkentsük a károsanyag-kibocsátást. Például egy olyan káros szokás, mint a dohányzás esetében is mérsékelhető a kibocsátás mértéke, hiszen a füstmentes technológiák lényegesen kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, mint az égéssel és füsttel járó hagyományos dohánytermékek. A leszokásnál persze soha nincs jobb megoldás, de a le nem szokó felnőtt dohányzók számára kulcsfontosságú lehet a hiteles forrásból történő tájékozódás, hiszen minden apró lépés számít az ártalomcsökkentés felé vezető úton!
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, amely a Philip Morris Magyarország Kft. megrendelésére készült.
