„Mi lesz velem, ha az AI átveszi a munkámat?” – Nemcsak a munkánkat félthetjük, a lelkünk is megszenvedheti (x)

„Mi van, ha már nem vagyok elég jó?” 

Mi van, ha valaki más gyorsabban dolgozik nálam, mert jobban ért az AI-hoz? Mi van, ha néhány év múlva az a tudás, amiért olyan sokat dolgoztam, már nem ér semennyit?

Ezek valószínűleg nem olyan jellegű kérdések, amiket hangosan mondunk ki egy munkahelyi ebédszünet alatt… A jövőnket és a munkakörünket megkérdőjelező, szorongató gondolatok ott motoszkálnak bennünk. Pláne akkor, amikor rákérdeznek a foglalkozásunkra. 

Eleinte akár még lendületet is adhat a félelem. Megnézzük, mit tud egy új eszköz, kipróbáljuk, mire használható, megnézünk egy videót arról, hogyan lehet vele gyorsabban dolgozni. Aztán egy másikat is. Közben látjuk, hogy valaki már AI-kurzusra jár, más arról posztol, hogy az új modellel egy délutáni feladatot húsz perc alatt letudott. Mi meg elkezdjük a saját teljesítményünket hozzá mérni.

Azért is megterhelő, mert nem tudjuk, mit kellene tennünk ellene. Tanuljunk meg új programokat? Képezzük át magunkat? Dolgozzunk gyorsabban? Legyünk kreatívabbak? És ha mindezt megtettük, honnan tudjuk, hogy fél év múlva nem kezdődik-e minden elölről?

Amikor a jövőnkről való kattogástól nem vagyunk jelen

Ebben a szorongató helyzetben arra eszmélhetünk, hogy már úgy ülünk a munkahelyi gép elé, hogy gyomorgörcs társul hozzá. Egy feladat, amit korábban egy óra alatt megcsináltunk, most egész délután ott hever előttünk érintetlenül. Vajon jól csináljuk, elég gyorsak vagyunk? Jövőre egyáltalán létezni fog még ez a munkakör?

A bizonytalanság a szabadidőnkbe is beszivároghat. Vasárnap reggel zihálva kelhetünk, hogy „ugye még nincs hétfő?!”, kedden meg azon kattoghatunk, milyen képzésre kellene jelentkezni, aztán szerdán a munka helyett AI-promptírást segítő videókat nézünk. Papíron fejlődünk, közben egyre fásultabbnak és kimerültebbnek érezhetjük magunkat. Azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy egyszerűen elfáradtunk. Hogy majd egy hosszú hétvége, egy nyugodtabb időszak vagy egy kis szabadság helyreráz.

Persze azt senki nem tudja megmondani, pontosan mi lesz a munkánkkal évek múlva. Lehet, hogy olyan feladatokat végez majd el helyettünk egy algoritmus, amiket ma még elképzelni sem tudunk. A bizonytalanságot meg nem biztos, hogy feloldja még egy tanfolyam.

Ahogy az AI, úgy a világ is bizonytalan

És talán az AI csak egyetlen darabja annak a bizonytalanságnak, amivel ma együtt élünk. Folyamatosan változik körülöttünk a világ, miközben a digitalizáció egyre több területre beköltözik: okostelefon nélkül szinte nem vagy „ember”, a munkánkban jönnek-mennek az újabb platformok és programok, közben pedig információk hada árad ránk a közösségi médiából – a klímaváltozástól a világban zajló eseményekig. Vannak, akikről ezek simán leperegnek, mások viszont érzékenyebbek és nehezebben élik meg a változásokat. Mi lesz a munkámmal? Merre tart a világ? Mire kellene még felkészülnöm? A sok apró kérdésből idővel olyan belső feszültség alakulhat ki, amit már a laptop becsukásával sem tudunk magunk mögött hagyni.

Ha a nyomasztó gondolatokat már nem tudjuk kontrollálni, azok előbb-utóbb a napjainkat is elkezdhetik megszabni. Nehezebben lelkesedünk, kevesebb dologhoz van kedvünk, és olyan érzésünk lehet, mintha a világból is kiveszett volna az öröm. Ilyenkor nem biztos, hogy jó, ha csak arra várunk, hogy majd magától elmúlik: érdemes tenni azért, hogy újra legyenek olyan pontok a napjainkban, amik kapaszkodót adhatnak és feltöltenek. Sokat számíthat, ha van kivel beszélnünk arról, ami bennünk zajlik és vannak olyan tevékenységek a napjainkban, amik kicsit kiszakítanak a gondolatspiráljainkból.

Ha azonban a rosszkedv, a motiválatlanság, a kilátástalanság érzése és az érdeklődés elvesztése folyamatosan feszít minket, már érdemes közelebbről is megfigyelni, mi történik a lelkünkben. Ezek a tünetek enyhe depresszió jelei is lehetnek, amely egy meglehetősen alattomos állapot: vannak, akik továbbra is teljesen jól funkcionálnak, dolgoznak, társaságba járnak, sőt, még el is viccelik, hogy mennyire elegük van az egészből. Ha ezek a tünetek legalább két hete fennállnak, ne várjuk meg, amíg teljesen rátelepszenek a mindennapjainkra. A tartósan rossz lelkiállapoton lehet változtatni, és ha szükséges, ehhez segítséget is kérhetünk.

Remotiv extra: természetes támogatás a léleknek

Vény nélkül kapható, orbáncfűkivonat-tartalmú gyógyszer / Fotó: Phytotec Hungária Bt.

Ha a tünetek enyhe depresszióra utalnak, a gyógynövények között is találhatunk olyat, aminek régóta igazolt a hatása. A vény nélkül kapható Remotiv extra orbáncfűkivonatot tartalmaz – ezt a gyógynövényt a lélek napsugarának is hívják, és a 20. század második felében már tudományosan is bizonyították, hogy alkalmas az enyhe depresszió kezelésére. A Remotiv extra klinikailag igazoltan csökkenti az enyhe depresszió tüneteit, javítja a hangulatot, és fokozza a motivációt. Hangulatjavító hatására – egyéni érzékenységtől függően – 10–14 napos gyógyszerszedés után lehet számítani, és érdemes kúraszerűen alkalmazni.

Promóció