Mindenkivel előfordul, hogy nehezebben indul a reggele, kevésbé lelkesíti a munkája, vagy csak nagy erőfeszítéssel tud nekilátni a feladatainak. Egy kimerítő hét bárkinek könnyen elveheti a lendületét. Ha azonban a motiválatlanság tartós állapottá válik, és már nemcsak a munkakedvünket, hanem az életünk más területeit is érinti, nem szabad félvállról venni a dolgot.
Ilyenkor nem biztos, hogy egyszerűen több akaraterőre vagy jobb időbeosztásra van szükségünk. A motiváció elvesztése, az állandó fáradtság, a koncentrációs nehézség és az örömre való képesség csökkenése ugyanis a depresszió tünetei között is szerepelhet. A WHO meghatározása szerint a depressziós epizód nem azonos a hétköznapi hangulatingadozásokkal: a rossz hangulat vagy az érdeklődés elvesztése jellemzően a nap nagy részében, szinte mindennap és legalább két héten keresztül fennáll.
Amikor a legegyszerűbb feladat is túl nehéznek tűnik
Depresszió esetén sokszor nem arról van szó, hogy valaki nem akar dolgozni. Lehet, hogy szeretné ugyanazzal a lendülettel végezni a feladatait, mint korábban, de egyszerűen nincs hozzá elég energiája.
A korábban rutinszerű feladatok nyomasztó akadályokká változhatnak, miközben az alvászavar, a testi fáradtság és az ingerlékenység tovább ronthatja a teljesítményt.
Könnyen bezárulhat az ördögi kör
A teljesítmény visszaesését az érintett gyakran nem tünetként értelmezi, hanem személyes kudarcként. Azt gondolhatja, hogy lusta, megbízhatatlan vagy egyszerűen nem elég jó. Elkezdheti magát a kollégáihoz vagy saját korábbi teljesítményéhez hasonlítani, miközben folyamatosan azt kérdezi magától: „Miért nem tudom összeszedni magam?”
Ez a belső bírálat azonban általában nem segít. Éppen ellenkezőleg: tovább gyengítheti az önbizalmat, és fokozhatja a szégyent, a bűntudatot. Minél rosszabbul érezzük magunkat a romló teljesítményünk miatt, annál nehezebb energiát mozgósítanunk – a romló munkateljesítmény pedig újabb bizonyítéknak tűnhet arra, hogy velünk van a baj.
Sokan ilyenkor még keményebben próbálják hajszolni magukat, tovább dolgoznak, kihagyják a pihenést, és igyekeznek elrejteni, mennyire nehezen boldogulnak. A lelki nehézségeket azonban nem lehet pusztán önfegyelemmel megszüntetni.
Nem minden motivációhiány jelent depressziót
Fontos, hogy egy rosszabb időszakból ne állítsunk fel magunknak diagnózist. A motiváció csökkenését okozhatja túlterheltség, tartós stressz, kiégés, alváshiány, magánéleti krízis vagy valamilyen testi probléma is.
Arra azonban érdemes figyelmet fordítani, ha az állapot legalább két hete fennáll, és a munka mellett a kapcsolatainkat, a pihenést vagy a korábban kedvelt tevékenységeinket is érinti. Figyelmeztető jel lehet, ha szinte állandóan lehangoltnak, üresnek vagy reménytelennek érezzük magunkat, semmi nem okoz valódi örömet, nehezen koncentrálunk, megváltozik az alvásunk vagy az étvágyunk, illetve mindeközben értéktelennek látjuk magunkat.
Nem kell megvárnunk, amíg teljesen elfogy az erőnk
Átmenetileg könnyíthet a terheken, ha a feladatokat kis, belátható lépésekre bontjuk, reálisabb napi célokat tűzünk ki, és megpróbálunk kiszámítható rutint kialakítani. A pihenés, a rendszeres étkezés, a kíméletes mozgás és az emberi kapcsolatok fenntartása támogathatja a közérzetünket, de nem helyettesíti a szakszerű kezelést.
Ha a tünetek legalább két hete fennállnak, romlanak, vagy már a mindennapi feladatok ellátását is megnehezítik, érdemes háziorvoshoz, pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni. A depresszió kezelhető állapot, a segítségkéréssel pedig nemcsak a munkateljesítményünk javulhat: fokozatosan visszakaphatjuk az energiánkat, az érdeklődésünket és az önmagunkba vetett bizalmunkat is.
Fotó: Unsplash
Promóció
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben!
