Mi már láttuk: Adèle élete – 1–2. fejezet

2013. október 10. |

A két lány szerelmét elmesélő, sokszorosan díjnyertes film mától a mozikban. Persze aki teheti, az eredetit: a képregényt is nézze meg.

Mi már láttuk: Adèle élete – 1–2. fejezet

Már a franciaországi bemutató másnapján a magyar mozikba kerül az Adèle élete című francia film. Az Abdellatif Kechiche rendezte műről eddig is sokat hallhattunk: viharos sikert aratott Cannes-ban, elnyerte az Arany Pálmát, ám sokan túlzottan naturalisztikusnak tartják – mi láttuk, és minden pillanatát feledhetetlennek találtuk, pedig közel három órán át lehettünk szemtanúi a két főhős, Adèle és Emma történetének.

Az Adèle élete a szerelemről szól, méghozzá a szenvedélyes, a testet és a lelket egyaránt magával rántó szerelemről, a vágyról és a kielégülésről, a megértésről és az elmagányosodásról. Adèle-lel először önmagát kereső, irodalomszerető középiskolás lányként találkozunk, akinek a világába különböző párkapcsolati és szexuális próbálkozások után tör be a nagy szerelem, amikor megismerkedik a nála több évvel idősebb Emmával. Adèle-ban az a leginkább lenyűgöző, hogy – szemben a kék hajú, festőnek készülő, értelmiségi környezetből származó, öntudatosan leszbikus Emmával – cseppet sem különleges; pontosabban ami őt különlegessé teszi, az az érzékisége, áttetsző őszintesége, és az a belülről fakadó elszántság, amellyel odaadja magát annak, akit szeret. Ritkán láthatjuk a mozivásznon a szerelmi odaadásnak olyan kidolgozott, elemi mozzanatokból építkező megjelenítését, mint amilyen a címszereplőt játszó Adèle Exarchopoulos alakítása.

A szerelmet felfedező, végül magára maradó Adèle története több éven át ível, a lány felnő, de törékenysége, a szenvedélynek való kiszolgáltatottsága és őszintesége megmarad – Exarchopoulos mesterien játssza el a felnőtt nővé való átalakulást. Ugyanilyen hiteles Léa Seydoux a művészkarriert építgető, tapasztaltabb, öntörvényű Emma szerepében. A filmbeli szeretkezések jelenetei már a bemutató előtt elhíresültek – mi annyit mondunk róluk, hogy Abdellatif Kechiche megoldotta, hogy a szexualitás intenzitása a maga teljességében megjelenjen a vásznon, mégis elegánsan filmezett jeleneteket láthassunk – szerintünk ezek filmtörténeti jelentőségű percek. De nem a női test a film főszereplője, hanem az emberi arc. Se Seydoux tekintetét, se Exarchopoulos gyermekien kinyíló mosolyát nem felejtjük el egyhamar.

Kechiche filmjének alapja Julie Maroh francia képregényrajzoló A kék a legmelegebb szín című könyve. (Az angol nyelvű forgalmazásban maga a film is ezzel a címmel szerepel.) Maroh fekete-fehér képkockáiból csak itt-ott emelkedik ki egy-egy kékre satírozott részlet. A kék forrása: Emma haja. Kechiche tartotta magát a történethez és ahhoz is, hogy a kék, ami hol a vágy, hol a beteljesülés, hol a kiszolgáltatottság színe, végig jelen legyen a filmben. Csak annyit mondunk: senki ne fossza meg magát ettől a látványtól és ettől a filmélménytől.

Adèle élete – 1–2. fejezet (La vie d’Adèle) (18)

Premier: 2013. október 10.

Forgalmazó: Vertigo Média

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

3 lélekmelengető mesekönyv a hideg napokra hideg idő

3 lélekmelengető mesekönyv a hideg napokra