Tompos Kátya dalban mondja el

2013. december 04. |

A Nemzeti Színház kiváló színésznője a Valami Amerika 2 című filmben csillogtatta meg először énektudását. A Magányos csónak című dal sokak kedvence lett. Az István a Király 2013-as előadásán Réka szerepében hódította meg a Sportaréna és a Szegedi Szabadtéri Színpad közönségét. Énekesnőként talán kevesebben ismerték eddig, pedig Kátya otthonosan mozog a dzsessz, a pop és a világzene világában is.

Tompos Kátya dalban mondja el

Azt már mindenki tudja rólad, milyen csodás színésznő vagy – könnyedén játszol el bármilyen szerepet, legyen az színházi vagy filmes. Most azonban beengeded a közönséget a saját világodba első szólólemezeddel. Jó kicsit önmagadnak lenni?

Természetesen, de azért ez sem a lazításról szól, bár másfajta jelenlétet igényel, mint mikor az ember színpadon szólal meg valaki más bőrébe bújva. Azt is mondhatnám, hogy egyfelől még talán nehezebb is, mert rajtam múlik minden. A koncert atmoszférája, a dalválasztás, az előadásmód. Szerencsére kiváló zenészcsapat vesz körül, akikkel öröm együtt muzsikálni, hatalmas támaszt jelentenek minden koncerten.

Az album nem csupán téged mutat meg, hanem egy-egy szeletet az európai zenei világból. Olyan, mintha kirándulnánk egyet kultúrák és hangzások között. Mi köti össze a helyszíneket?

A saját élményeim és azok az életszakaszok, amelyekben ismerkedtem különböző kultúrák zenéivel, személyiségeivel. Az is érdekelt, hol tartok éppen zeneileg és mennyiben hatnak rám azok a zenészek, (Hrutka Róbert és zenekara) akikkel éppen együtt dolgozom.

Ezek szerint szeretsz utazni, szereted az ismeretlent?

Igen, de azt vettem észre, hogy nem is igazán a kalandvágy vonz, hanem meg szeretnék ismerni különböző életszemléleteket, okokat, hogy mitől vagyunk mi emberek ilyen különbözőek, és mi köt össze minket valójában.

Mi volt a legkedvesebb élményed mostanság, legyen az szakmai vagy hétköznapi?

Most mutattuk be a Johanna a máglyán című oratóriumot a Nemzeti Színházban. A darab világa, a szerep, a rendezés és az alkotótársak mind nagy hatással voltak rám. Találkozik benne a táncművészet, a színészet és az operavilág. Ilyen fajta komplexitást szakmailag most éltem át először.

A szerepek formálnak téged? Esetleg megesik, hogy felfedezel magadban egy eddig ismeretlen tulajdonságot?

Eddig minden szerep által ismerkedtem önmagammal, igyekeztem felszedni valami pluszt, megérteni számomra eddig ismeretlen összefüggéseket. Ez tölt fel energiával és nyit ki újabb kapukat a későbbi szerepek során.

A hétköznapi életben vágysz új szerepekre? Társ, anya…

A hétköznapi élet is adja az újabb és újabb szerepeket. Itt is felfedezek különböző szinteket és igyekszem felfele lépegetni társként, az édesanyám lányaként, barátként, kollégaként egyaránt. Az anyaság gondolata is egyre inkább foglalkoztat…

Hogy látod a jövőt? Színészet, éneklés – jöhet bármi? Van benned még olyan dallam, amit megmutatnál vagy olyan szerep, amit szívesen eljátszanál?

Természetesen, ha sikerélmény ér, felfedezem azt is, mennyi mindennel tartozom még magamnak. Az egyik szerep – legyen az bármilyen jelentéktelen akár – elvezet egy másikig. Hiszem, hogy semmi sem történik csak úgy, önmagáért. Lehet, úgy tűnik, nagyon sok mindent csinálok egyszerre, de ez nálam nem hasraütéses alapon működik. Hogyha valamit megléptem, akkor nem azért megyek tovább, mert olyan pofonegyszerű minden, hogy már meg se kottyan, ha bármibe belefogok. Nagymértékű tudatosságot és alázatot kell folyamatosan gyakorolnom, és még mindig úgy érzem, hogy egy folyamat részese vagyok. Hiába tűnik úgy, mintha rengeteg minden lenne már a hátam mögött, ahol jelenleg tartok, nekem az akkor is egy út eleje, vagy legalábbis első szakasza…

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra

Térben és időben is utazunk a Belau friss klipjében belau

Térben és időben is utazunk a Belau friss klipjében