Ilyesminek a zeneszerző nem volt híján, mindig is szenvedélyesen kutatott az egzotikus témák iránt. A darab a máig élő híreszteléssel ellentétben nem bukott meg, de nem sok hiányzott hozzá. Pedig Bizet még egy tisztességes lány (Michaela) karakterével és egy igazi slágertémával (Torreádor dal) is megtoldotta a művet a siker érdekében. A kor azonban nem tudott mit kezdeni vele – ma a világ leggyakrabban játszott operája.
A kacér és öntudatos nő karaktere, akinek pont az kell, akit nehéz behálózni, majd ha megvan, eltaszítja magától, és új férfi után néz, már akkor is nagyon modernnek számított. Pedig a főhősnő, Carmen éppen ezt teszi: amíg szeret, teljes szívével szeret, az érzés elmúltával viszont részéről mindennek vége, jöhet a következő. Hogy Don José, akit azért fokoztak le, mert őt szökni engedte, végső kétségbeesésében miatta áll csempésznek, már nem érdekli. Tudja, hogy a férfi meg fogja ölni, de azt is, hogy a sorsa ellen nem tud küzdeni. Nem is akar. Miközben új kedvese, a torreádor Escamillo a bika életét oltja ki az arénában, a kétségbeesett Don José ugyanezen falakon kívül Carmen életének vet véget. Bent a megdicsőülés, odakint a kárhozat. Micsoda párhuzam! És ami a legkülönösebb: ez az egyetlen opera, ahol kiderül a folytatás is – nemcsak Merimée novellájának köszönhetően, amiből maga a darab készült, hanem egy III. felvonásbeli kártyajóslatból: „Halál! Előbb én, aztán ő…”.
Szerelmi tragédia a javából… rengeteg örökzölddel. A nagy részéről nem is sejtjük, hogy innen való. Ott van például rögtön a Habanera, amit az eredeti címszereplő hölgy hisztériás természetének köszönhetően Bizet-nek tizenkétszer kellett átírnia (utoljára a bemutató napján…), a Torreádor dal, amiről a szerző csak annyit mondott: „Ha szemetet akarnak, hát megkapják”, és a Virágária, amely az operairodalom egyik legcsodálatosabb szerelmi vallomása. Na meg a nyitány, amire a Forma 1-es versenyzők a díjkiosztón a pezsgőt bontják. Feltűnt?
Mit hallgassunk meg belőle?
Kezdőknek:
Haladóknak:
