Mads Mikkelsen: Életem egyik legboldogabb időszaka volt

2014. július 09. |

A legkeresettebb dán színész manapság, akiért persze mi is rajongunk. A vadászat című mozi után, amelyért Cannes-ban a legjobb színész díját is bezsebelte, most egy igazi hős szerepébe bújik.

A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája című moziban egy igazi hőst alakítasz. Mi fogott meg a karakterben?

Úgy éreztem, van benne valami radikális, ami miatt igazán kihívásnak tűnt. Nem csupán a karakter, de az egész történet. Valami olyasmi ez, amivel nem találkozunk mindennap ebben a szakmában. Az, hogy valaki el akar mesélni egy történetet, ami valódi gondolatokról, igazi karakterekről szól. Amikor először találkoztam Arnaud des Palliéres-vel, a rendezővel Koppenhágában még semmit nem tudtam róla. Két órával később még mindig nem tudtam sokkal többet, de meg akartam ismerni, és vele akartam dolgozni. Mert azt rögtön tudtam, hogy küldetésének érzi, hogy ez a film elkészüljön.

Milyen ember Michael Kohlhaas?

Kohlhaas egy különleges, egyedi személyiség. Nem olyan, mint te vagy én. Ő a legegyszerűbb dolgot kéri a világtól – igazságot és egyenlő jogokat mindenkinek – és mégis pusztulást idéz elő maga körül. Kohlhaas egy olyan ember, akinek az elképzelései, az eszméi túlnőnek rajta és az életén.

Hogyan készültél a szerepre?

Először a forgatókönyvvel kezdtem foglalkozni. De a legfontosabb mindig a rendezővel való közös munka. Mindig annyi kérdést teszek fel neki, amennyit csak tudok, és próbálom megkapni rá a válaszokat, bár tudom, hogy arra inkább a munka közben fog sor kerülni. Próbálom megérteni a rendező gondolatait, érzéseit és elképzeléseit, nem csak az én szerepemmel, de az egész filmmel kapcsolatosan. Amikor először találkoztam Arnauddal, rengeteg ötletet rázúdítottam a karakterrel kapcsolatban. Ő viszont mindet félresöpörte, miközben csak annyit hajtogatott: „Nem!” Nem igazán voltam ehhez hozzászokva. (nevet) De nem bántam, mert annyi szenvedéllyel és lelkesedéssel beszélt, és mert már az elején elmondta, hogy miért kell ezt a történetet pontosan úgy elmondani, ahogy ő akarja. Később, az előmunkálatok alatt sokat beszélgettünk. Aztán ahogy halad a munka, már egyre kevesebb és kevesebb szóból is megértettük egymást. Minden nappal egyre intuitívabb lett az együttműködésünk…

Milyen volt a közös munka a rendezővel, Arnaud des Palliéres-rel?

A felvétel előtt soha nem szólt egy szót sem. Először mindig hagyta, hogy a saját ötleteim alapján kezdjem el a munkát, aztán később jöttek csak az instrukciói. Néha semmi, néha rengeteg. Voltak jelenetek, amiket elég volt háromszor megismételni, volt, amit egy egész napig tartott felvenni. Például a jelenetet, mikor Kohlhaas kétségbeesetten próbálja megmenteni haldokló feleségét, egy teljes napon keresztül vettük fel. Hihetetlenül nehéz jelenet volt mindkettőnk számára érzelmileg és fizikailag egyaránt. Nem azért kellett ennyiszer felvenni, mert rosszul csináltuk volna, hanem mert annyiféleképpen meg lehetett oldani, és mindet annyira gyönyörűnek és megindítónak éreztük, hogy nehéz volt dönteni, melyik legyen a végleges változat. Rengeteg szabadságot kaptunk ehhez a jelenethez, és valójában a legjobb felvétel akkor született, mikor már a nap végi fáradtságunk is benne volt. De nem lepődtem meg Arnaud munkamódszerein, addigra már ismertük egymást. Mindketten tudtuk, mit kell ahhoz tenni, hogy a másiknak megfelelő alkotói szabadságot biztosítsunk. A közös munka jellege mindig az egyes jelenetektől függően változott, de végig nagyon tiszta, megalkuvásoktól mentes folyamat maradt.

Melyik jelenetre emlékszel leginkább?

Azt hiszem éppen erre, amikor Kohlhaas felesége haldoklik. De az is elképesztő jelenet volt, amelyben világra segítettem egy csikót. Ezt nem lehetett pontosan eltervezni. Az, hogy élesben kellett ezt megoldanom, úgy, hogy egy olyan ember szerepét játszottam, aki ezt rutinszerűen csinálja, egészen más ügy volt. Ezt csak egyszer lehetett felvenni! Sanabra, a lovas oktató, aki megtanított lovagolni, végig mellettem volt, a képen kívül. Végig suttogta, hogy mit kell tennem, aztán hirtelen ott volt a csikó a karjaim közt. Varázslatos pillanat volt, nehéz volt, hogy ne hagyjam eluralkodni magamon az érzéseimet, hiszen ez Kohlhaas számára mindennapi munka volt.

Mi volt a legkülönlegesebb élményed a filmforgatás alatt?

A lovak nagy szerepet játszottak Kohlhaas életében, így az enyémben is. Az előkészületek alatt Sanabrával és a családjával laktam, ott tanultam meg, milyen a lovakkal együtt élni. Fantasztikus állatok. Először vadnak és veszélyesnek tűntek, de az idő múlásával egyre kezesebben viselkedtek. Ezzel párhuzamosan én is nyugodtabb és ügyesebb lettem velük. Ez a munka nagy szakmai kihívás volt, de életem egyik legboldogabb időszaka.

Mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást?

A legnagyobb kihívást? A nyelv! (nevet) Színészként más nyelven megformálni egy karaktert az egyik legnehezebb, ugyanakkor nagyon fontos dolog. Nem csak az, hogy kifejezzem magam ezen a másik nyelven, hanem, hogy amikor megszólalok én is érezzem és megéljem a nyelvet. Persze még ez is kevés, érthetőnek is kell lennie! Nem volt mindig egyszerű megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy szabadon játszhassam, anélkül, hogy az akcentusom miatt aggódjam, és hogy érthető is legyek. De Arnaud és én egészen új munkamódszert fejlesztettünk ki, és a lényeg, hogy sosem adtuk fel.

Mit gondolsz, mit taníthat nekünk Kohlhaas története?

Nem gondolom, hogy egy filmnek feltétlenül tanítania kell valamit. Persze jó, ha tanít is, de engem elsősorban nem ez érdekel. Ha ez érdekelne, akkor politikus vagy tanár lennék, nem színész. De természetesen minden film elmesél egy történet. Ebben a moziban az igazságossággal való megszállottság igazságtalansághoz és vaksághoz vezet. Egy olyan embert látunk, aki mindent elveszít egy eszme miatt. Valahol mélyen, és remélem, sokan látják majd ezt így, a Michael Kohlhaas valójában egy filozófiai utazás egy férfi szívébe.

Július 30. és augusztus 6. között Vertigo Filmhét a fővárosi Puskin moziban. Egy teljes héten át naponta három artfilmet nézhetünk meg a közelmúlt filmtermésének legjavából. A filmhét programjában összesen 23 film szerepel, melyek közül kettő az országos premier előtt látható majd. Minden nap elsőként egy romantikus alkotás, majd egy fesztiválkedvenc, végül egy skandináv sikerfilm lesz műsoron. A filmhetet egy-egy premier előtti vetítés keretezi: a nyitófilm július 30-án David Michod kultrendező Országúti bosszú című alkotása lesz Guy Pierce és Robert Pattinson főszereplésével. A fesztivál zárásaképp pedig augusztus 6-án este a Mads Mikkelsen főszereplésével készült A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája című francia történelmi kalandfilmet nézhetjük meg. A filmhétre a belépőjegyek egységesen 700 forintos, kedvezményes áron lesznek kaphatók.

Szólj hozzá te is!

Kapcsolódó cikkek

Még több Kultúra