Hernádi Judit: „Szeretek szórakoztatni”

2016. március 23.
Hernádi Judit saját bevallása szerint díva, bohóc, ember és színésznő. Hernádi PONT című önálló estjét április 8-án mutatja be a Belvárosi Színház. Összegyűjtötte a mondatokat és dalokat, amiket már elmondott, amiket neki szántak vagy szánhattak volna. Úgy gondolja, illik számot adnia, mi volt és mi lesz.

Miért érezte úgy, hogy önálló esttel kell színpadra lépnie?

A pályám során rengeteg szöveg és dal gyűlt össze, amelyek folyamatosan foglalkoztattak. Nem csak felhalmozódtak a fejemben, hanem át is alakultak az idők folyamán. Nemrég volt olyan szerencsém, hogy Orlai Tibor pont arra kért, hogy állítsak össze egy önálló estet. Amikor egy ilyen felkérést meghall az ember, először nem akarja elvállalni, aztán belemegy, a végén pedig nagyon örül, hogy belevágott. Természetesen, ha egy magamról szóló estet állítok össze, nem maradhat ki a „Sohase mondd” című dal. Nem is akarom kihagyni, hiszen szorosan hozzám tartozik.

Kikkel dolgozol együtt az előadás során?

Az est összeállításához Pelsőczy Réka segítségét kértem. Felvázoltam neki az elképzeléseimet, megmutattam a fejemben lévő anyagokat, hiszen mi csak pár éve ismerjük egymást, érthető módon nem ismert minden dalt, amit korábban nekem írtak. A színpadon Heilig Gábor és zenész barátai kísérnek majd a dalok előadásakor. Gáborra nagyon tudok támaszkodni, régi barátok vagyunk, az elhangzó dalok jelentős részét szövegíróként vagy zeneszerzőként jegyzi. Lesznek filmbejátszások is.

Díva , bohóc, ember, színésznő – ezekkel a szavak definiálod magad az előadás ajánló szövegében, amit saját magad írtál. Szeretsz, mersz bohóc lenni?

Hogyne mernék. Szeretek szórakoztatni – nem is tudok mást csinálni. Bohócnak lenni nagyszerű és felemelő érzés. Furcsa jelenség: nincs nála szomorúbb a világon, ugyanakkor mindenki nevet rajta. Én magam szeretem, ha mindenben van humor. Ám vallom, az érzelmeknek hullámozniuk kell: nincsen nevetés nélkül könny és könny nélkül nevetés. Azon lehet igazán kacagni, amin sírni is.

Mennyire kell kitárulkoznod egy rólad szóló esten?

Bevallom, tudnék ennél is őszintébb lenni, ám az már lehet, hogy sok lenne a közönség egy részének. Minden szó, ami elhangzik majd, teljesen igaz lesz. Csak ennél több igazság van, amelyek talán még érdekesebbek is, de egy színházi est kereteibe nem férnek bele. Valószínűleg többen beleakadnának, nem bírnák megemészteni. Megbotlana a közönség egy része a küszöbön, miközben én azt szeretném, ha mindenki bejönne a szobába.

Mennyire vagy önelemző típus?

Folyamatosan mérlegelek, mi van a világban, és ahhoz képest hol vagyok én. Figyelek, és ez engem rendkívül szórakoztat is. A kornak egy előnye biztosan van: sok tapasztalat összegyűlt már mögötte, amelyek mentén lehet következtetéseket levonni. Nem szoktam megbánni dolgokat. Semmit sem csinálnék másképp. Az összegyűlt tapasztalatok alapján az ember látja a mintákat. Én is látom, miből mi lesz. Egyre kevesebb dolgon lepődöm meg. Szokták mondani: „láttam én már karón varjút”. Én pedig láttam már varjút karóról is leesni.

Hogy érzed magad az Orlai Produkciós Irodánál?

Nagyon hálás vagyok Orlai Tibornak, hogy felkért erre az önálló estre. Ha volt valaha színház, amelyik gondolkozott bennem, az övé az egyik. Sőt, jelen pillanatban leginkább az övé az. Négy előadásban játszom jelenleg, , a Happy Ending, a Hitted volna?, a Római vakáció és a Mindent Éváról című darabokban. Máshol is lehet az embernek négy előadása, de Tibor odafigyel arra, mi után mi következzen. Arra, mi jó nekem. ..De nem szeretném, ha elbízná magát.

Szerző: Csicsely Zoltán (Orlai Produkciós Iroda)