Elég, ha fogékonyak vagyunk Sir Elton John fülbemászó zenéjére, élvezzük a bájos gyerekszereplők lelkes játékát és átéljük a ’80-as évek Angliájának feszült légkörét: a bányászvárosok munkásainak elkeseredett küzdelmét Margaret Thatcher ellen.
Bizonyára elfogult vagyok, mert 11 évesen – pont annyi idősen, mint a musical főszereplője, Billy Elliot – én is balett táncos szerettem volna lenni. Ami nekem álom maradt, az Billy számára valóság lett, tehetsége, szorgalma, ereje legyőzte családja és környezete kezdeti ellenállását. Talán ezért fókuszáltam az előadás alatt végig rá. No meg azért is, mert a Billyt alakító gyerekszínésznek, John Bailey McAllisternek sikerült lejátszania az összes többi szereplőt a színpadról. Lelkesedése, sugárzó személyisége és irigylésre méltó tánctudása elfeledtette egyetlen gyenge pontját, a kissé esetlen énektudását. Amikor a fiú a színpadon volt – s ez elég gyakran előfordult – mágnesként vonzotta magára a nézők tekintetét. Sajnáltuk őt édesanyja halála miatt, nevettünk botlásain az első órákon, drukkoltunk neki a felvételi vizsgán az Angol Királyi Balett iskolájába.
A többi gyerekszereplő is nagyszerű teljesítményt nyújtott. Kifejezetten tetszett, hogy nem az Állami Balett Intézet fegyelmezett diákjai játszották a helyi tánciskola kisé ügyetlen tanulóit, hanem biztos táncalapokkal rendelkező és színészi tehetséggel megáldott, átlagos lányok. Öröm volt nézni, ahogy játéknak fogják fel a színpadi szereplést, minden mozdulatuk, mondatuk természetes volt.
A felnőtt szereplők számára is nagy élményt jelenthetett ilyen ügyes gyerekekkel együtt szerepelni a színpadon. Finoman segítették őket, egy-egy kiváló alakításuk, jól sikerült táncjelenetük után még a statiszták szemében is büszkeség csillogott. Különösen a tánctanárnőt alakító Auksz Éva került közel a fiatal szereplőkhöz, neki volt a legtöbb közös jelenete velük. A színésznő táncos múltja és a tánc iránti szenvedélye sokat segített a szerep megformálásában, elhittük neki, hogy fiatalkorában ő is táncosnőnek készült, ehelyett egy megkeseredett tanár vált belőle, aki a saját balett óráit sem élvezi. Billy az egyetlen sikertörténet az életében, foggal- körömmel harcol azért, hogy a fiú kitörhessen a munkásváros reménytelen világából és nagy táncos váljék belőle.
Bár a darab középpontjában Billy története áll, az 1984-85-ös nagy angliai bányászsztrájkok elkeseredett hangulata mind a táncokban, mind a zenében folyamatosan visszaköszön. A Billy lelkében lejátszódó folyamatok, a felvételi vizsgára való kemény gyakorlás párhuzamosan épül bele a koreográfiába a tüntető bányászok fenyegető mozdulataival.
Ez az előadás nagyszerű családi program kiskamasz gyerekek és szüleik számára. A történet megható és tanulságos, a zene és a tánc kicsiknek és nagyoknak egyaránt élvezetes. Kedvet csinál a színházba járáshoz. Szeptembertől a darab átköltözik az Erkel színházba, ahol egész évben különböző szereposztásban repertoáron marad.
