Soós Kata látszólag a tárgyak felületére koncentrál, de a befogadót a többrétű jelentésrétegek felfejtésére készteti. A kórház, az ellentétes céllal létrehozott – nem a megtartás, hanem az elveszejtés a szándéka – börtönhöz hasonlóan a hatalomgyakorlás és a kiszolgáltatottság szimbolikus tere. Az atyáskodó, gyámkodó légkör, a szigorú egészségügyi rendszabályok, a pénztelenség kevés alkotói szabadságot biztosítanak a kórházi lakberendezőknek.
Milyen környezet nyugtathatja meg leginkább a zaklatott testi- és lelkiállapotú betegeket? Számtalan tudományos kutatás állítja, hogy a természetet megidéző miliő, a kék vagy zöld színek Xanaxként hatnak a szenvedőkre. Az ápoltaknak még a fájdalomküszöbük is jelentősen megnő, ha egy nyugalmas tájképre függeszthetik két beöntés között a tekintetüket. A fehér plasztik székeken és törpepálma dzsungelekben nyúlik az idő. Évtizedek óta ugyanúgy és ugyanitt. Ismétlődnek a mozdulatok, kimerevedik a makro-, és ismétlődik a mikroidő. Kata festményén a nővér csak egy pillanattal ezelőtt indult el bekötni az infúziót. Ma az utolsót. Az ételautomata előtt két perc múlva tétován megáll majd valaki. Müzli vagy sportszelet? Inkább csak ásványvíz, azt biztosan szabad – suhan át a gondolat. Máma már nem hasad tovább.
(Szerző: Bódis Enikő)
Megnyitó: 2016. november 29., 8 óra
Helyszín: A38 Kiállítóterme
Megnyitja: Unoka Zsolt pszichiáter
Zene: Komjáti Áron & Soós Márton
Weboldal: katasoos.com
