Fiatalon sokat utazgatott, testvérével pedig még közös könyvet is írtak a világ körüli útjukról. Van olyan hely, ahová még szeretne eljutni?
Persze, a világ tele van fantasztikus helyekkel, amiket szívesen felfedeznék még magamnak! Szerencsére az utóbbi időben bőven akadt is erre lehetőségem, bár kiderült, hogy minél többet utazik az ember, annál több hely marad, amit még meg akar nézni magának…
Magyarországon most jár először?
Igen, most először! Tegnap este Budát néztem meg, ma pedig Pesten sétálgattam, gyönyörű az egész város!
Úgy tudom, régebben rengeteget költözködött is. Most viszont már egy ideje lecövekelt…
Észak-Karolinában, New Bernben élek, mivel itt vannak a gyerekeim is, és mindenképpen szerettem volna közel lenni hozzájuk. Jól érzem ott magam, de azért szeretek néha kiszakadni kicsit a városból…
Írói karrierje egy olyan könyvvel kezdődött, ami indián bölcsességekkel próbál segíteni az olvasóknak. Ma milyen tanácsokat adna nekik?
Elég hasonlókat, azt hiszem. Azt gondolom, a legfontosabb dolog az életben, hogy rájöjjünk, az érzéseink ugyan gyorsan váltakozhatnak, de mi nem vagyunk azonosak ezekkel. Például ha épp dühös vagy, az nem jelenti azt, hogy egy dühös ember vagy, csak annyit, hogy történt valami, ami dühöt váltott ki belőled. Nagyon fontos, hogy időről-időre emlékeztessük magunkat, hogy ezek az érzelmek csak átmenetiek és egyáltalán nem határoznak meg minket. Ez persze gyakran egyáltalán nem könnyű, hiszen minél erősebb az érzés, annál nehezebb ezt észben tartani. Viszont minél nehezebb észben tartani, annál lényegesebb, hogy ezt mégis megtegyük…
Öt gyerek apja. Mi a legfontosabb, amit tőlük tanult?
Szülőként normális esetben megpróbálod a maximumot hozni: szeretettel neveled a gyermekeidet és megpróbálsz hatással lenni rájuk. De aztán eljön az a pont, mikor ez a hatás gyengülni látszik, még akkor is, ha az alapvető szabályok megmaradnak. A gyerekek 18 éves koráig például fenntarthatsz egy házirendet – érj haza időben, ne igyál, ha autóba ülsz utána, ilyesmik. Felállíthatsz szabályokat, amiket be is tartanak, de a valódi befolyásod sokkal hamarabb eltűnik. Ez a legfontosabb, amit megtanultam a gyerekeimtől, hogy bár mindent megteszek értük, egy ponton el kell engednem őket, és egyszerűen hagyni, hogy úgy éljék az életüket, ahogyan ők szeretnék.
A Szerelmünk lapjait szabadidejében írta, amikor főállásban gyógyszereket árult. Most már főállásban író, de azért van valami érdekes hobbija?
Rengeteg dolgot csináltam már az elmúlt húsz évben: befektettem különböző vállalkozásokba, segítettem egy iskolát, edzősködtem gimnáziumban, terveztem egy házat, sőt, még ékszereket is! Igyekszem minden nap sportolni, és persze az utazás is a hobbijaim közé tartozik.
Egy-két éve felröppent a hír, hogy a Szerelmünk lapjaiból tévésorozat készülhet – erről elárulhat valamit?
Ezt a projektet egy kis időre jegelték, ami ugyan nem jelenti azt, hogy veszett volna a dolog, de azt sem, hogy lesz belőle valami. Jövő januárig, esetleg februárig mindenképpen várni kell, mire eldől a sorsa.
Ha már ez szóba jött, mennyire szólhat bele a műveiből készülő adaptációkba?
Általában elég intenzíven részt veszek az alkotói folyamatokban, együtt dolgozom a forgatókönyvíróval, a rendezővel. Egy film nagyon szoros együttműködést igényel, és bár mindannyian azon dolgozunk, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen, megesik, hogy eltérnek a véleményeink ezt illetően. Ilyenkor pedig az én szavam az egyik, amelyik a legtöbbet nyom a latban.
Egyébként Ön is sírt a Szerelmünk lapjai filmváltozatán?
Szerintem mindenki a világon sírt rajta! A rendező, Nick Cassavetes remek munkát végzett és persze a szereposztás is parádés volt! Mindenki a legjobbat nyújtotta ebben a filmben.
Legutóbbi regénye, a Kéz a kézben egy olyan férfiról szól, aki hirtelen elveszíti tökéletesnek hitt életét. Ön szerint mit lehet tenni ezekben a helyzetekben?
Valójában a regény is épp erről szól: hiszek benne, hogy az élet nehéz időszakait könnyebb átvészelni, ha van melletted valaki. Jó esetben több személy is van a környezetedben, akik különféle formában képesek támogatni téged. A regényben a főszereplőt, Russt hol a szülei, hol testvére, hol a párja, hol a lánya, hol a barátai segítik. Ez izgatott ebben a történetben, mert úgy gondolom, nem egyedül kell megküzdenünk a nehézségekkel. Jó, ha van mellettünk valaki, akivel megoszthatjuk a terhet. Szerettem volna feltérképezni hogy a szeretet, és annak millió formája hogyan segíthet valakinek talpra állni. Nemcsak a szerelem, hanem az a szeretet is, amit a testvére vagy a gyermeke iránt érez. És ez oda-vissza működik.
