2017. október 02. | László Krisztina

A munkám a szenvedélyem: marketingesből kávézótulajdonos

Minden héten olyan szerencsés embereket mutatunk be, akik számára a munkájuk az életük egyik értelme, a szenvedélye. Interjúalanyaink különböző szakmák képviselői, akadnak köztük karrierváltók, de olyanok is, akik évtizedek óta ugyanolyan lelkesedéssel végzik a munkájukat. Most Tóth Flóra Emesével, a Café Flore Matin et Soir kávézó tulajdonosával ismerkedjetek meg.

Budapest tele van hangulatos kávézókkal, azt hinné az ember, nincs már igény újabbakra. Tóth Flóra Emese egy évvel ezelőtt megnyílt kávézója, a Café Flore Matin et Soir ékes bizonyítéka annak, ha egy kávézó különleges és egyedi hangulattal bír, rögtön megtalálja a helyét a piacon. Flóra a francia kultúra nagy rajongója, ő maga is úgy néz ki, mint egy francia lány. A kávézó berendezésén, az étlap kínálatán ez a franciás életérzés köszön vissza. Flóra véletlenül cseppent bele a vendéglátás világába, marketinges múltja sokat segített neki, hogy gyorsan elsajátítsa új szakmája alapjait. A többi pedig jött magától.

Olyan, mintha Párizsban lennénk. Ez a kávézó, de maga a környék is nagyon franciás. Gondolom, közel áll hozzád a francia kultúra és életérzés.

Igen. A francia nyelvhez és kultúrához való kötődésem a középiskolai éveim alatt kezdődött. Amikor bekerültem a gimnáziumba, a tanárok önkényesen eldöntötték, hogy az A osztály angol, a B osztály francia nyelvet tanul majd. Én a B osztályba jártam. Bár a nyelv annyira nem maradt meg bennem, Párizs iránti rajongásom és a francia kultúra szeretete azóta is rendületlenül tart nálam. Volt egy leánykori álmom, ami szintén Párizshoz kötődött: divattervezést szerettem volna tanulni a francia fővárosban. Ebből sajnos nem lett semmi, győzött a realitás. A francia életérzés azonban még mindig nagyon közel áll hozzám, ám sokáig semmi köze nem volt a munkámhoz.

Végül mi lett a munkád a kávézó megnyitása előtti időkben?

Nagyon sok mindennel foglalkoztam. A főiskolára andragógia szakra jelentkeztem, ez a felnőttképzés tudománya, amivel soha nem foglalkoztam. Viszont alapképzésnek hasznos volt, innen mentem tovább szociológia szakra mesterképzésre. Szociológusként csak egy rövid ideig dolgoztam, de azonnal éreztem, hogy ez a pálya nem nekem való. Az elefántcsonttoronyban dolgozó ősz, öreg, láncdohányos szociológusok világa nagyon távol áll tőlem. Valamilyen piacképesebb szakmát szerettem volna tanulni, akkor jött a marketing. Elvégeztem egy PR kommunikáció–marketing másoddiplomás képzést. Ebben már egész otthonosan is éreztem magam, dolgoztam ügynökségnél, majd marketingtanácsadóként. Ebből az egyéni vállalkozói létformából tértem át a vendéglátásba és nyitottam meg a kávézómat.

Hogyan jött a kávézó ötlete?

Nem úgy, mint a legtöbb hasonló esetben. Nem volt dédelgetett vágyam, hogy egy francia hangulatú kávézót nyissak és keressem hozzá a helyet. Pont fordítva történt: adott volt a hely, amibe beleszerettem, és el kellett döntenem, hogy bele merek-e vágni a vendéglátószakmába, amihez addig semmi közöm nem volt.

Sokat hezitáltál a végső döntés előtt?

Persze. Ez egy teljesen idegen terep számomra, olyan, mint egy nagy fekete doboz, aminek a tartalmát nem ismerem. Fogalmam sem volt, hogyan kell embereket felvenni, irányítani őket, céget alapítani, üzemeltetni. Rémisztőnek tűnt akkor.

Volt egy mestered, aki minderre megtanított?

Azt csináltam, hogy a környezetemből az egyes területekhez kértem segítséget. Például a konyhai dolgokban a cukrász–szakács munkatársam, Szandi segít. Őt vettem fel elsőnek, a kezdetek óta velem van. Az üzleti részével kapcsolatban a párom segített sokat az elején, ő tanított meg arra, mit hogyan kell kiszámolgatni. A szüleim segítettek a berendezésben, a dekorációban. Apukám megszállott régiséggyűjtő, minden hétvégén járja a régiségpiacokat. Az összes kiscsészét, poharat, tányért, képkeretet ő szerezte be. Bármilyen régiség kell, hozzá fordulok. Az üzlet átalakításában Varga Judit életmódblogger diy ( do it yourself) blogger volt a segítségemre.

Amikor belevágtál, megvolt hozzá a pénzügyi háttered? Vagy adósságba verted magad miatta?

Nem vertem magam adósságba, de a családom rengeteget segített. Próbáltunk mindent saját magunk kitalálni és megvalósítani. Judit, aki a kreatív lakberendezési ötletek jó ismerője, végig mellettem volt. Együtt újítottuk fel a helyiséget, tulipánokat festettünk a falakra. A bútorok is a sajátjaink. Nemcsak a spórolás miatt csináltuk így, hanem azért, mert szerettük volna, hogy hiteles, egyedi legyen. Amikor nem vagyok az üzletben, a lényem egy darabja mégis ott van.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

A vendégekkel beszélgetni. Kiszolgálni őket. Szeretik, ha én is ott vagyok az üzletben, ha én készítem el a kávéjukat. Jólesik elmondani nekik, hogy ma én sütöttem a süteményt, kóstolják meg. Szeretem még a kommunikációs, marketinggel kapcsolatos feladatokat is. Amikor beszélhetek a kávézómról, felhívhatom rá az emberek figyelmét.

Ezek szerint háziasszony típus vagy, aki szeret törődni másokkal?

Nagyon érdekes, mert a kávézóban pont az ellentéte vagyok annak, mint amilyen a magánéletben vagyok. Sütni, főzni én itt szoktam, otthon a párom csinálja. Annyira nem is vagyok nyitott személyiség, de a kávézóban mindent kibeszélek magamból, elmesélek a vendégeknek.

Sok törzsvendéged van?

Szerencsére igen. De megdolgozom értük. Ahhoz, hogy sokan ide szokjanak, bele kell fektetni az időt, az energiát, a szeretetet, a gondoskodást. Látom, hogy ha valaki már harmadszorra tért be hozzám, ismerős az arca, kezdem kinyitni a viszonyt. Egy idő után bemutatkozom neki, megkérdezem a nevét. Szeretem, ha minél több vendégnek tudom legalább a keresztnevét. Megkérdezem, mivel foglalkozik. Van, akit a foglalkozásáról jegyzek meg.

Az emberek is barátkoznak egymással a kávézódban?

Az már nem megy annyira könnyen. Én vagyok az összekötő kapocs. Próbálom a rendezvényeinken bemutatni egymásnak őket. Karácsonykor törzsvendégpartit tartottam, köszönetképpen, hogy velem töltöttek néhány hónapot, megvendégeltem őket. De a hétköznapokban is próbálom összehozni a hasonló beállítottságú embereket, volt már egy-két sikeres próbálkozásom.

Mi az, ami nehéz a munkádban?

Az elején nagyon nem tudtam mit kezdeni az alkalmazottakkal. Szokatlan volt számomra a főnöki viszony. Nem értettem, hogy miért kell mindent részletesen elmondani nekik, miért nem tudják maguktól. Volt egy nagyobb konfliktusunk is, el kellett küldenem az egyik embert. A megoldás abban rejlik, hogy sokat kell beszélgetni, megbeszélni a problémákat, mielőtt azokból konfliktus lesz. Három állandó alkalmazottam van, nyáron, amikor beindul a teraszszezon fel kell vennem kisegítőket, ami nem könnyű feladat.

A marketinges tapasztalataidat gyakran használod a mostani munkádban?

Már a kezdet kezdetén tisztában voltam azzal, hogy a nyitás előtt kommunikálnom kell a kávézóról a közösségi médiában. A diplomamunkámat anno három magyar brandből írtam, főként az érdekelt, hogyan lehet történetmeséléssel gasztromárkát felépíteni. Mivel nem volt túl sok időm a nyitásig, úgy döntöttem, hogy egy valóságshow-t közvetítek majd a Facebook-oldalamon a nyitás előtti történésekről. A sztori egy párizsi utazással kezdődött, két hétig voltam tanulmányúton Párizsban. Ez idő alatt mindent lefotóztam, mindenhová becsekkoltam és elmeséltem a követőimnek, hogy azért csinálom mindezt, mert hamarosan kávézót nyitok. Részletesen beszámoltam a tervezés, a felújítás minden fázisáról, megosztottam az első ételfotókat a rajongókkal. Az előre kommunikálás nagyon jól működött, olyan számokat produkált, ami akkor nagyon meglepett. Szégyelltem is magam egy kicsit, amikor marketingesként pénzért vállaltam Facebook-oldalak menedzselését, egyszer sem tudtam ilyen eredményeket hozni, mint a saját vállalkozásom esetében. Aztán volt egy visszaesés, ami természetes. Most a törzsvendégekre fókuszálok, ők a legfontosabbak.

Francia ételeket szolgálsz fel?

Én inkább azt mondanám, hogy franciás ételeket. A helyre is ezt szoktam mondani, mert mi nem francia kávézó vagyunk. Nem vagyok francia, nem éltem Franciaországban, egyszerűen csak imádom a franciás hangulatot, amit szeretnék a vendégeimnek is átadni. Nem lenne hiteles, ha kizárólag francia ételeket készítenénk. Az összképhez persze hozzájárulnak a francia sajtok, a tipikus francia ételek, mint a croque mademoiselle, de az étlapon finom magyaros ételek is megtalálhatók.

Mik a hosszú távú terveid? Szeretnél még egy kávézót nyitni? Akár egy egész láncolatot?

Amikor megnyitottunk, sokan kérdezték, hogy mikor nyitjuk a következőt. Fél évig az volt a válaszom, hogy úristen, csak azt ne. Sok volt az elején. Most szeretnék egy kicsit kikacsintani a kávézó falain kívülre, a rendezvényszervezés irányába, felépíteni a saját márkámat. A nővéremnek van egy működő vállalkozása, amit össze fogunk házasítani a következő hetekben a Flore-ral és kipróbáljuk, működik-e. Ez egy kooperáció lesz. Most azt látom, hogy a kooperációk jól működnek, amikor márkák egymással együttműködnek, de nem hoznak létre egy új, harmadik márkát. A nővérem vállalkozása a Mobil Mixer, van egy hordozható bárpultjuk, azzal visznek koktélokat rendezvényekre. Ezt együtt fogjuk csinálni. Az én pultosaim mennek majd rendezvényekre és lesz külön Flore pezsgős csomag is. Mivel a kávézónk nagyon picike, ki kell lépni belőle, ha fejlődni szeretnénk. Én is szeretnék cateringet csinálni, francia borokkal, pezsgőkkel, a saját sütijeinkkel. Úgyhogy lesz egy mobil Flore is a Mobil Mixerrel együtt.

Párizsban a Café Flore egy nagy hagyományokkal bíró, forgalmas kávéház. A tiéd is ilyen lesz majd valamikor a jövőben?

Párizsban Café de Flore a kávéház neve, nem nyúltam le teljesen a nevet. A Flore a keresztnevemre utal, ezért hívják így. A kiegyensúlyozott működéshez az őszi–téli szezont is be kell járatnunk. A nyár mindig jól megy, a terasszal több embert ki tudunk szolgálni. Tavaly kitaláltuk, hogy a karácsonyi szezont pörgetjük fel. Voltak karácsonyi csomagjaink, amelyeket november eleje óta árusítottunk. A kávézó karácsonyi dekorációt kapott, az Eiffel-torony tematikában. Magánszemélyek és cégek is vásárolták az ajándékdobozokat, úgyhogy idén ismét felelevenítjük ezt a kezdeményezést. A tematika kicsit más lesz, hogy mi, az még titok. El kell jönni és meg kell nézni. November elején rántom majd le a leplet, de mi már javában dolgozunk a háttérben.

Szólj hozzá te is!

Még több Riporter

Velem is megtörtént, #metoo metoo

Velem is megtörtént, #metoo