2018. február 12. | László Krisztina

Marsalkó Dávid: „Nem vagyok celeb, nálam minden a zenéről szól”

Egyszerre kőkemény menedzser és érzelmes vers- és dalszerző. Marsalkó Dávid, a Halott Pénz frontembere összetett személyiség, talán ebben rejlik sikerének titka. Telt házas koncertek, több százezres letöltések, hatalmas rajongótábor: a szólókarrierből indult Halott Pénz mára az egyik legközkedveltebb magyar zenekarrá nőtte ki magát. A Hadik kávéházban találkoztunk, ahol mindenki felkapta a fejét, amikor Dávid belépett az ajtón. Van, aki felismerte, mások nem éppen átlagos külseje miatt figyeltek fel rá: egy 195 centi magas, vörös hajú fiú nem tud beleolvadni a tömegbe. Szemtől szemben ülve sokkal inkább hasonlított egy helyes, okos sráchoz, mint az egyik legmenőbb, körülrajongott sztárzenészhez. Saját bevallása szerint ő is sokkal jobban szereti a „fiú a szomszédból” szerepet, nem tartja magát celebnek, azt szereti, ha az emberek a zenéje miatt néznek fel rá.

Bevallom őszintén, kiskamasz fiam miatt ismerem a zenéteket. Vele voltunk többször is Halott Pénz koncerten, ahol rengeteg tizenéves csápolt az első sorban szüleik társaságában. Mennyire ismered a közönségeteket? Kiknek játszotok?

Nem lehet azt állítani, hogy egy bizonyos korosztály hallgatja a zenénket. A statisztikák szerint és a koncerten is azt látom: igen vegyes a közönségünk. Ha megnézünk egy Budapest Park-os koncertet, sokféle korosztály képviselteti magát. A legerősebbek a 18–24 éves korosztályban vagyunk, a közönségünk 40–50%-át ők adják. Egyetemista, fesztiválkedvelő fiatalok. A 24–35 év közötti korosztályban körülbelül ugyanolyan erősek vagyunk, mint a 14–18 év közöttiben, de vannak idősebb rajongóink is. Nem feltétlenül kell meghatározni, hogy kiknek zenélünk, jóval őszintébb a történet, mint hogy egy piackutatás előzze meg azt, hogy egy dalt hova pozicionáljunk. Ez nem Amerika. Ott egészen másképp működnek a dolgok. Ott valóban belövik a közönséget, a trendeket, kitalálják az előadó imidzsét, és azt, hogy melyik piacra szánják a dalt.

Marketingszakember vagy, a pécsi Közgázon végeztél, dolgoztál reklámügynökségeknél is. Mennyire tudod felhasználni az ott szerzett tapasztalatokat a zenekar és a dalok menedzselésében?

A dalok megszületésében nincs marketingszakemberség. A dalok őszintén születnek, nyilván amikor már arculatot, klipet, promóciót kap egy dal, akkor jól jön a szakmai tudásom. Ilyenkor nem feltétlen korosztályt célzunk meg vele, hanem olyan embereket, akik nem az ipari jellegű dolgokat szeretik, hanem sokkal inkább az esetleges, érzelemdús történeteket.  A kreatív dolgokat a zenekarban én irányítom. Én vagyok a zenekar vezetője, producere, a fő zenei input is én vagyok, illetve a szövegeket is én írom. Emellett a zenekar menedzsmentjében is kiveszem a részem, a zenekar menedzsere intézi a klasszikus menedzseri feladatokat, de a kreatív részben benne maradtam. Ezt nem tudtam elengedni még.

Nem vezetett egyenes út az életedben, amíg idáig eljutottál. Már majdnem feladtad, majdnem elmentél külföldre dolgozni, amikor megtörtént a várva várt áttörés. Hogyan emlékszel vissza arra, mikor döntötted el végérvényesen, hogy csak a zene marad meg az életedben?

Ez egy többlépcsős folyamat volt. 2004-ben kezdtem el a Halott Pénzt egyedül. 2009-ig kb. 150 ember tudta, hogy mi az a Halott Pénz. Elég későn kezdtem el a zenével foglalkozni, előtte versenyszerűen sportoltam, a zenélés sokáig csak a hobbim volt. Középiskolában kezdtem el verseket, szövegeket írni, az egyetem elején összebarátkoztam valakivel, aki ezekhez zenei alapokat készített. 2006–2007 környékén kezdtem el én is alapokat gyártani otthon szoftverekkel, szintivel. 2012 környékén volt egy nagyobb váltás, akkor indult el valami komolyabb dolog. Megszülettek az Angard, a Feneked a gyengém, a Feltámadt a tenger című dalok, amelyek szépen sorban épülgettek egymásra, és egyre többen kezdték el hallgatni a Halott Pénzt. 2013-ban formáltam át a Halott Pénzt zenekarrá, onnantól kezdve már csak a zenekarral foglalkozom. Addig a zenélés mellett volt egy főállásom is.

Én még ahhoz a generációhoz tartozom, akik számára a zene hangszerekből születik. A zenészek bemennek egy stúdióba, jót játszanak, improvizálnak együtt, és ebből születnek a dalok. Nálatok hogy megy ez?

Manapság a zenei producerek pont annyira informatikusok, mint zenei emberek. Nagyon átterelődött a hangsúly a hangzásra, a software-kezelésre, felerősödött a zenélés technikai része. A fiatalok között klasszikus zenekari felállások már ritkábban vannak. A Sziget Fesztiválon például már alig van zenekar, a DJ producerek vannak többségben. Mi sem vagyunk klasszikus zenekari történet. A dalok nem úgy születnek, hogy mind a heten bemegyünk a stúdióba, és együtt kezdünk el zenélni, dalokat írni. Nekem van egy alapelképzelésem egy dalról, amit aztán a billentyűsünkkel és a gitárosunkkal együtt rakunk össze az én kis otthoni stúdiómban. A végleges keverés átkerül Monkeyneckhez (Rochlitz Tamás DJ, szerk.) ott fejeződik be a dal. A többiek folyamatosan hallgatják a készülő dolgokat, szokták véleményezni őket.

A többiek hallás után tanulják meg a dalokat, vagy leírjátok?

Hallás után. Nálunk a basszusgitárosunk tud egyedül kottát olvasni, ő jazzkonzit végzett. Ő a legképzettebb zenész közülünk, sokat tanulunk tőle.

Pécsről jöttél. Szerinted mi a titka annak, hogy annyi jó zenekar indult Pécsről? A Kispál, a Punnany Massif, a 30Y. 

Az inspiráló közeg és az elérhetőség. Ha az ember olyan közegben nő fel, ahol sikeres zenekarok veszik körül, akiknek a tagjaival együtt iszik a kocsmában, elhiszi, hogy ő is képes ilyet csinálni. Képzeljük el, hogy Pécs egy hosszú utca, ami éttermekből áll. Ha valaki egy új éttermet akar nyitni, nagyon jónak kell lennie, hogy működhessen. Így van ez a zenekarokkal is, a Kispál és a Borz mellett muszáj jó minőséget hozni, ha fel akarunk tűnni. A pécsi közönség jó dolgokhoz van szokva, nagyon igényes. Olyan, mint egy jó edző. Ha egy zenekar Pécsett sikeres koncerteket ad, akkor mindenhol az országban megállja majd a helyét.

Pécs mit jelent neked? Az Otthon című dalotok lokálpatrióta indulóvá vált, akár Pécs város himnusza is lehetne.

Nyilván az otthonomat, ahol a családom él, de ez a dal nem csak a jó dolgokról szól. Nem azt közvetíti, hogy Pécs a világon a legjobb hely és a család a legtökéletesebb közösség. Benne vannak ugyanúgy a gyerekkori rossz élmények, a családi nézeteltérések, a generációk közti különbségek, mint ahogy anyukám főztje, a karácsonyi ünnepek. Egy történet, amiből az ember tanulhat.

Gyerekkorodban versenyszerűen teniszeztél. Miket tanultál a versenysportban, amiket tovább vihetsz a zenekar életébe, a zenei karrieredbe?

A személyiségemen nagyon sokat alakított a közel tíz év versenysport. Hozzáteszem, a tenisz egy egyéni sport, az ember egyedül van a pályán több órán keresztül, egyedül oldja meg a különböző helyzeteket. A legfontosabb dolog, amit megtanultam belőle: bármit csinálsz, a siker elérésében a tehetség csak 10%, az összes többi kemény munka és egy kis szerencse. Amikor a többi gyerek még csak készülődött reggel az iskolába, én már túl voltam egy hajnali futáson és egy teniszedzésen. A sportban megtanult profi hozzáállást próbáltam átültetni a zenekari munkába is.  Rajtam kívül a többiek nemigen rendelkeztek ilyen mentalitással a zenekarban, a legtöbbjük úgy állt hozzá a munkához, hogy csináljuk, és majd lesz valami. Már az elején sokat vártam el a zenekartól, rengeteget gyakoroltunk, dolgoztunk. Szabályokat alakítottunk ki, például azt, hogy nálunk próbáról elkésni nem lehet. Ha késel, levonják a pénzedből. Elvártam tőlük, hogy tiszteljék a zenésztársaikat, a stábtagokat. Éves szinten 100 koncertünk van, mellette a próbák, a stúdiózás, nem lehet szétesni. Úgy tűnik, bevált a munkamódszerem, a társaim komolyan veszik a zenélést, jól működünk együtt.

Napi hány órát foglalkozol a zenekarral?

Huszonnégyet. Nyilván próbálok magánéletet is élni, de az életem középpontjában a zenekar áll. Este, amikor lecsukom a szememet, még órákig a zenekar jár az agyamban.

Te vagy az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy ha az ember nagyon odateszi magát, nagyon akarja, hogy sikerüljön, megvalósulhat az álma. Még úgy is, hogy nem kisgyerekként kezdett el zenélni, és nem egy tehetségkutató műsorban robbant be. Ez jó üzenet lehet a fiataloknak.

Örülök, ha a példám jó üzenet tud lenni. Alulról építkeztem, hosszú ideig tartott. Nem vagyunk médiaszereplők, nem gondolom magam egyáltalán celebnek. Hetente több meghívót kapok partikra, rendezvényekre, de nem megyek el. Nem azért, mert bajom van velük, egyszerűen nem gondolom, hogy ott lenne a helyem. Ha van egy kis szabadidőm, azt inkább a családommal töltöm. Hiszem, hogy ha konzekvensen tartja valamihez magát az ember, teljesülhetnek a vágyai, akármiről is legyen szó.

Hogyan tudod kezelni a népszerűséget? Jó magas, vörös hajú srác vagy, aki amúgy is kitűnik a tömegből.

Nem zavar a népszerűség, sőt örülök neki. Mivel nem vagyok celeb, ha felismernek az utcán, az a zenénk miatt van. Nem vagyok az a tipikus sztáralkat, senki nem tesz ki a szobája falára posztert egy vörös hajú csávóról. Inkább kedvelnek az emberek, mint a külsőmért rajonganak. A dalszövegek, a dalok, a kisugárzás sokkal fontosabb. A fiatalság elmúlik, egy jó dalszöveg sokáig megmarad az emberek emlékezetében.

Nektek bejött, a zenekar nagyon sikeres lett. Meddig lehet még tovább fejlődni? Vannak hosszú távú terveid?

Olyan típusú ember vagyok, aki hogy ha nem tudja előre egy hétre, mit fog csinálni, mi lesz az időbeosztása, frusztrált lesz. Tervezős típus vagyok, rövidtávon is gondolkodom, de alapvetően hosszú távra tervezek. Minden zenekari lépés mögött hosszú távú cél van. Folyamatosan tartjuk magunkat az elképzeléseinkhez, elveinkhez. Rengeteget pörgetünk vissza anyagiakban a koncertekre, az élő show-ra, hogy a közönség érezze, mennyire fontosak nekünk. Próbálunk mindig merészek lenni, újat csinálni, nem az állóvizet képviselni.

De ez egy kis ország. Tavasszal meglesz az Aréna koncert, utána mi jöhet még?

Ez igaz, ez egy kis piac. Évek óta járunk Erdélybe turnézni, a Felvidékre, a Délvidékre is. Most voltunk Németországban fellépni, rendszeresen megfordulunk Londonban, Bécsben. Mivel magyarul vannak a dalok, magyar lakta területeken lépünk fel, vagy ott, ahol van magyar közösség. Erre lehet még fejlődni, a világ más országaiban élő magyar közösségekhez eljutni.

Arra nem gondoltatok, hogy lefordítjátok a szövegeket angolra, és akkor még szélesebb közönséghez szólhattok?

Nem tudom ezt elképzelni, annyira más a két nyelv. Más metódus szerint születnek a szövegek. A szövegeink azokból a dolgokból táplálkoznak, amiket itthon látunk, itt éltünk át. Mást érez egy magyar ember ezeket hallgatva, és mást mondjuk egy Kaliforniában felnőtt ember. Nem tudok és nem is akarok olyan zenét csinálni, amit egy Los Angeles-i gyerek csinál.

Izgultok az Aréna koncert előtt?

Persze. Minden szempontból nagy falat ez nekünk. Három Aréna koncertet adunk, egyet Budapesten, egyet Győrben és egyet Debrecenben. A mi generációnkból elsőként csinálunk önálló Aréna koncertet, aminek vannak előnyei és hátrányai. Drágább a jegy, másképp kell kommunikálni. A közönséget motiválni kell arra, hogy a jól megszokott Budapest Park feelinget kipróbálja egy másik helyszínen is. Az eddigi legnagyobb Halott Pénz látványt tesszük bele a show-ba. Minden részletében egy új szint lesz, mind látványban, mind tartalomban, mind a koncert felépítésében. Ez a Halott pénz 3.0 lesz.

Mennyire fontos számodra a közösségi média?

Nagyon. A Facebookon és az Instán hirdetjük meg a koncerteket. A zenekaros Facebook-oldalt én csinálom, de van saját Instagram-oldalam is. Nagy hangsúlyt fektetek rá, ez érdekel most a leginkább. 73 500 követőm van. Figyelem a trendeket a közösségi médiában és igyekszem használni azokat. Kell is, mert óriási a zaj. Nagy a harc, hogy kitűnjünk, hogy észrevegyék a zenekart vagy egy eseményt. Amerikában az új generációs előadók már annyira kimaxolják a polgárpukkasztó, hatásvadász dolgokat, hogy nem tudom elképzelni, mi jöhet még. A fiatal generáció másfél perc után már megun mindent, nehéz lekötni a figyelmüket. Én a klasszikus, egyenes kommunikációban hiszek, mi is ezt csináljuk. Nálunk a közösségi oldalakon is a zene van a fókuszban.

10 év múlva hol szeretnél tartani? Milyennek látod magad akkor?

Öregnek (nevet). Mindenképp szeretnék legalább két gyereket. Elég családcentrikus vagyok, szerencsére abszolút ebbe az irányba megy az életem. A magánéletem nyugis, kiegyensúlyozott, nincsenek benne nagy csavarok.

Nem félsz attól, hogy ha ilyen ütemben megy tovább az életed, gyorsan kiégsz?

Hogyne félnék ettől. Az elmúlt négy évben szerintem lelkileg 50 évet öregedtem. A zenekari tagokon is látom ezt. Egy év alatt annyi dolgot élünk meg, annyi minden történik velünk, mint mással 10 év alatt. A tavaszra már alig emlékszem, az 5 évvel ezelőtti tavasz képei ugranak be. Nem lehet ezt normálisan feldolgozni, az ember sodródik az árral. Nyáron olyan szintű ingerfüggőségünk alakul ki, hogy nem bírok otthon egyedül leülni a tévé elé ellazulni. Mindent unalmasnak látok, depresszióba esek egy üres hétfői napon. Igyekszem tenni ez ellen. Edzek, figyelek a magánéletre, a családra, ezek tartanak egyben. Meg hát a zenekar tagjai is jó hatással vannak egymásra. Jövőre kevesebb koncertünk lesz, tavasszal csak ezt a három koncertet vállaltuk be. Igyekszünk több üresjáratot hagyni az életünkben. Szeretném, ha tíz év múlva is létezne a zenekar, és még mindig élveznénk a zenélést.

Olvasd el Lovasi Andrással vagy Kiss Tibivel készült, korábbi interjúnkat is!

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Feltörekvők: Szalai Éva, zongoraművész művészet

Feltörekvők: Szalai Éva, zongoraművész