Szemben az árral – Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila

2018. március 13.
Fiatalok, lendületesek és nagyon hisznek a katarzis erejében. Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós még a Színművészetin találtak egymásra, és azóta is elválaszthatatlanok. Mindketten a Vígszínházba szerződtek, közben pedig saját alkotóközösséget alapítottak, hogy közös értékeiket képviseljék. De mi az a Sztalker Csoport, ami nemcsak a színpadon, de még a buszmegállóban is hatni akar ránk?

Fotó: Hencz Péter

„Attilával már az egyetem eleje óta megvan a közös alap, és tudtuk, hogy hosszú évtizedekre hasonló kérdéseink lesznek. Azért hoztuk létre a Sztalker Csoportot, hogy ez a közösség ne csak elméletben létezzen, de a gyakorlatban is kapjon egy szervezeti hátteret” – meséli Vecsei H. Miklós.

A harmadik alapító Osváth Gábor filmproducer, aki szintén jó barátjuk és a szervezési feladatokban segít. Céljuk, hogy a Sztalker Csoport fiatal alkotók közössége legyen, minél több szakmát átölelve. Így már most több részlegre szakadtak, ezeket a szektorokat pedig egymás között szétosztva próbálják életben tartani. „A színházi szektorhoz tartozik egy képzeletbeli társulat, azok az alkotók, akikkel eddig közösen dolgoztunk és éreztük, hogy ezt az energiát meg kell kötnünk valahogy. Kovács Adrián, Mátyássy Szabolcs zeneszerzők, Berecz István koreográfus, Vecsei Kinga Réta, Páter Sparrow látványtervezők, és még sokan mások” – mondja Ifj. Vidnyánszky Attila.

A néven sokat gondolkodtak, eleinte a „Katarzis-labor“ és „Extázis” is versenyben volt, mert ezek erejében hisznek igazán, ami közös szlogenjükben is megjelenik: „Valóság az, ami hat”. Ez a felfogás szerintük nagyban kötődik a keleti típusú, szakrális művészethez, amit inkább csak érez, mint az eszével ért az ember. Így ugrott be nekik Tarkovszkij klasszikusa, a Sztalker. Mikor már majdnem biztosak voltak a névben, rákerestek a pontos jelentésére, és kiderült: azt az embert hívják sztalkernek, aki átvisz másokat a láthatóból a láthatatlan világba. „Ettől kezdve egyértelmű volt, hogy csak ezt választhatjuk” – mondja Miklós, amihez Attila hozzáteszi:

„Ehhez tartozik még, hogy életem első meghatározó színházi eseménye egy több, mint tíz évvel ezelőtti beregszászi Sztalker fesztivál volt, ahol magát a filmet és annak eszmeiségét ismertem meg. Ezzel előttük is tisztelgünk.”


A félkegyelmű című előadás, amelyet a napokban mutattak be a Pesti Színházban

Tavaly mindketten leszerződtek a Vígszínházhoz, de a csoport szellemiségét itt is őrizni akarják. Legfrissebb közös munkájuk A félkegyelmű, amit Vidnyánszky rendezett, Vecsei pedig átdolgozott és szerepel is benne. De a színház mellett vannak egyéb projektjeik is: egyikük az egyetemen tanít, másikuk pedig gimnazistáknak tart kurzusokat Sztalker suli néven. Hároméves szervezőmunka gyümölcse az áprilisban induló POKET-kezdeményezés. Ennek lényege, hogy könyvautomatákat helyeznek ki a buszmegállókba, így olcsón lehet klasszikus művekhez jutni, amíg várakozik az ember. Okostelefonjaink ezzel komoly kihívót kapnak a tömegközlekedés üres perceire.

A Míg fekszem kiterítve című készülő előadás résztvevői (bemutató nyáron): (balról jobbra) Vecsei Kinga Réta, Berecz István, Szabó Sebestyén László, Patkós Márton, Gyöngyösi Zoltán, Bordás Roland, Kovács Tamás, Kovács Adrián, Mészáros Martin, Kiss Gergely Máté, Böröndi Bence, Lestyán Attila, Kiss Domonkos Mátyás, Herczeg Péter, Dóra Béla, Vecsei H. Miklós, ifj. Vidnyánszky Attila, Osváth Gábor  (Fotó: Trokán Nóra)

Nyáron elkészül a csoport első önálló produkciója is: William Faulkner Míg fekszem kiterítve című regényét állítják színpadra, itt 14 fiatal színész 9 különböző színházból fog közösen bemutatkozni. Jövőre pedig szeretnének filmet forgatni, ebben is olyan szemléletet képviselve, ami egyre ritkább a nyugati filmművészetben.

Ha mindez nem volna elég, Sufni néven indítottak egy asztalosműhelyt is, ami tulajdonképpen egy véletlen eredménye. „Az történt, hogy egy nap leforgása alatt találkoztam három tehetséges tervezővel, akik nem tudtak a szakmájukban elhelyezkedni. A Junior Prima-díj mellé épp kaptam egy kis pénzt akkoriban, amiből el tudtuk indítani a műhelyt. Ahelyett, hogy elmennének a McDonald’sba pultosnak, ugyanazért a pénzért azt csinálhatják, amit igazán szeretnek. A Sufnival nagyjából nullára jövünk ki, de nagyon fontos, hogy mi nem a piaci rést, hanem az értékrést keressük” – meséli Miklós.

És hogy mi a végső terv? Szeretnék, ha a Sztalker csoport egy értékközpontú, közösségteremtő mozgalommá válna, ami a színház segítségével kutatja a világot, amelyben élünk.

Interjúnkat Vecsei H. Miklóssal és ifj. Vidnyánszky Attilával az áprilisi Marie Claire-ben találod!