A világ tíz égtája – fiatal fordítók regénye

2018. szeptember 06.
A lengyel írónő, Anna Onichimowska regénye nem csak tartalma miatt figyelemre méltó. A fiatalokról szóló történeteket ugyanis tíz Magyarországon élő, kétnyelvű fiatal fordította. A projekt ötletgazdájával, Jerzy Celichowskival beszélgettünk.

Hogyan találtál rá a könyvre?

Hosszú keresés eredménye volt. Eredetileg az volt az ötlet, hogy egy fantasztikus 1960-as évekbeli Sposób na Alcybiadesa (Az Alkibiadész-módszer) ifjúsági regényt fordítunk le, ami a mai napig szórakoztató, ám a nyelvezete (egy fiúiskola 1960-as évekbeli iskolai szlengje) elavult, így elvetettük. A lengyel iskola tanárai, szülők, barátok, mert akkor már többen vettünk részt a projektben, keresgélni kezdtünk, kérdezősködtünk Lengyelországban élő tanároktól, könyvtárosoktól, hogy mit olvasnak most szívesen a lengyel fiatalok. A listáról végül Anna Onichimowska Dziesięć stron świata című könyvét választottuk. A világ tíz égtája címmel megjelent könyv tíz elbeszélést tartalmaz, amely tizenévesekről szól a világ minden tájáról. Különböző helyen élnek, egy azonban közös bennük: életük első komoly választásához közelednek, amelyektől függően fog majd alakulni a sorsuk. Hogyan fognak dönteni? Hogyan kellene dönteniük? Erről szólnak a történetek. A könyv nyelvezete viszonylag egyszerű, egy-egy történet sem túl hosszú, így ideálisnak találtuk, hogy kezdő fordítókkal dolgozzunk.

Hogyan jött az ötlet, hogy gyerekekkel fordíttassátok le a novellákat?

Az én gyerekem is kétnyelvű, így látom, hogy két, egymástól elszeparált világban él. A magyar iskolában magyarként bánnak vele, a lengyel iskolában pedig lengyel. Az, hogy két kultúrában él, szabadon mozog közöttük, senkit sem érdekel. Pedig egy ilyen gyerektől nem kis erőfeszítést igényel már kiskorától fogva, hogy kétnyelvű legyen. Az volt a célunk, hogy a fordítás felszínre hozza ezt a kétnyelvűséget, és a fiatal fordítók megmutathassák magukat a világnak. Kevés tizenéves büszkélkedhet ilyen eredménnyel. Reményeink szerint, ha már részt vettek ilyen projektben, akkor a jövőben is lesz kedvük tenni a két kultúra közötti kapcsolat fejlesztéséért.

Miért vált a könyv kiadása szívügyeddé?

Ismerem ezeket a gyerekeket, tudtam, hogy nagy kihívás nekik a kétnyelvűség. Mivel itt élnek, természetes, hogy a helyi kultúra a domináns az életükben, annak ellenére, hogy a lengyel is kultúrájuk. Szerettük volna megmutatni ezeknek a gyerekeknek, hogy a lengyel, mint kisebbségi nyelv és kultúra is lehet vonzó, és hogy a többiekhez képest ez számukra extra tudást jelent. Szerettünk volna nekik segíteni ebben a helyzetben. Hiszen ezek a gyerekek nem csak magyarok, és nem csak lengyelek, hanem ennél sokkal több, kétkultúrájúak.

Mi alapján válogattátok össze a gyerekeket?

Eleinte féltünk, hogy lesz-e elég résztvevő. Tudni kell, hogy a mi iskolánkban tizenkét szinten összesen csak 100 gyerek tanul, ezek közül pedig csak a fele kétnyelvű. Reméltük, hogy lesz tíz fiatal, aki jelentkezik, hogy minden elbeszélésre egy fordító jusson. Végül 15 fiatal jelentkezett és bizonyos fejezeteket megosztottunk a diákok között.

Hogyan választottátok ki, hogy melyik gyerek melyik novellát fordítja le?

Mindenkit bátorítottuk, hogy a projekt előtt olvassa el az egész könyvet. Volt, aki maga választotta ki a neki leginkább tetsző történetet, a többiek pedig hagyták, hogy a szervezők osszák rá a fordítandó elbeszélést.

Mennyire volt a fordítás csapatmunka?

Miután szétosztottuk a fordítandó szövegeket azt gondoltuk, hogy majd mindenki otthon dolgozik, és időnként beküld egy adagot egészen addig, amíg el nem készül a feladattal. Nagyon gyorsan kiderült, hogy ez nem fog így működni: már az első hónap elteltével voltak késések. Ezért aztán kitaláltuk, hogy szervezünk egy úgynevezett Fordítók Éjszakáját. Egy ilyen esemény keretében találkoztunk az iskolában egy hétvégén, és egymás mellett ülve dolgoztak. Szólt a zene, pizzát rendeltünk, néha valaki megkérdezte, ezt vagy, hogy kell magyarul mondani, majd mindenki folytatta a munkát. Sokat haladtunk ezen a hétvégén, sőt még egymásnak is segítettek. Motiválták egymást.

Mit gondolsz, mi a könyv legfontosabb üzenete?

Véleményem szerint az üzenete, hogy már tizenévesen is sok fontos döntést kell meghozniuk a fiataloknak függetlenül attól, hogy hol és hogyan élnek. Hogy miről döntenek, az persze a körülményeiktől függ. De a döntésük alakítja az életüket. Már nem gyerekek, már felelősek a saját életükért…

Beszélgettetek a fiatalokkal a fordítás után? Milyen következtetéseket, megfigyeléseket vontak le a történeteket ismerve?

A Budapesti Könyvfesztivál keretében megtartott könyvbemutató a szerzőnő mellett ott ültek a fiatal fordítók is, és ezt is elmesélték. A nehéz körülmények között élő fiatalokról szóló elbeszélések nagy hatással voltak rájuk: a dél-amerikai fiatalkorú prostituált, az indiai rabszolga gyerekmunkás vagy az iszlamista rokonok befolyása alatt élő arab fiú sorsa mély benyomást tett rájuk. A történeteket megismerve talán jobban értékelik a saját életük körülményeit, és rájönnek, hogy már most is nagyon fontos, hogy amit csinálnak, az kihathat az egész életükre.

Neked melyik a kedvenc történeted?

Nincs konkrét kedvencem, mert mindegyik történet érdekes. Ha mégis ki kellene emelnem, akkor a Kaisa és a Tánya című elbeszéléseket mondanám. Kaisa egy finn lány, aki egy rég nem látott barátnőjét megy meglátogatni, meglepetésére a lány egy számára ismeretlen alternatív közösségben él. A Tánya című történet pedig egy belorusz lány sztoriját meséli el, aki véletlenül keveredik gyilkosságba. De nyitva hagynám most a sorsuk alakulását… Ahogy egyébként a könyv is tesz.

A világ tíz égtája a Typotex Kiadó gondozásában jelent meg.

Fotók: Bodnár Zsófia