Kezdjük a legfrissebb megjelenéssel, a Szabó Benedek és a Galaxisok új albuma, Lehet, hogy rólad álmodtam címmel néhány napja jött ki, ez a negyedik hanganyag miben lett más mint az előzőek?
A leglátványosabb változás, hogy a hangszerelések sokkal puhábbak meg finomabbak mint eddig voltak, illetve nagyon előtérbe került a zongora. Szövegek tekintetében is egy kicsit más lett ez az album, most azt hiszem, hogy a szerelem és a közelgő, fejünk felett lebegő atomháború ihlette leginkább a dalokat. Ez nem egy slágerlemez, de azt gondolom, hogy akinek eddig tetszettek a dolgaink, szeretni fogja ezt is. Összességében ez egy ablakból kibámulós, hosszabb utazásokhoz passzoló lemez lett, tömegközlekedéshez nem ajánlanám. A bemutatója november 2-án lesz, amire már elfogytak a jegyek, úgyhogy tartunk még egy koncertet, elsején.
A Galaxisok szerinted mostanra már összeért emberileg és zeneileg is?
2013 óta létezik a zenekar, én 2015-ben szálltam be. Rengeteg változás volt, az évek során együtt tanultunk meg zenélni, mindannyian nagyon sokat fejlődtünk és igazából tavaly éreztem először, hogy nagyon kompaktul szól a zenekar. Éppen a napokban kaptunk egy 2015-ös felvételt, nagyon furcsa volt látni az akkori csiszolatlanságunkat. Mostanra teljesebb lett a Galaxisok, és emberileg is összeszoktunk.
A Felső Tízezer dalok szövegeiben tulajdonképpen a te megtapasztalásaidnak és ezzel párhuzamosan, a személyiségfejlődésednek lehetünk fültanúi.
A dalszerzést nagyon sokáig terápiás céllal alkalmaztam. Amikor elkezdtem írni ezt a lemezt, nagyon sok frusztráció, amivel a mindennapokban nem tudtam mit kezdeni, a dalokban tudott levezetődni. Ezek a számok egy szemszögből vannak megírva, gyakorlatilag mind E/1-ben van, és ahol nem, ott is van egyfajta visszahatás. Régebben az volt a taktikám, hogy úgy kell dalszöveget írni, hogy a közepén pofon kell vágni, ki kell billenteni a hallgatót. Ezt ennél a lemeznél nem alkalmaztam, mégis sokkal tudatosabbnak éreztem most a szövegírási folyamatot.
A dalok kizárólag saját élmények alapján születnek vagy vannak fiktív szövegek is?
Nagyon nehéz úgy írni, hogy nincs mögötte saját tapasztalat, amikor próbálkoztam régen irodalmi szövegekkel, azok sem nagyon sikerültek, és mindig azt gondoltam, hogy ez azért van, mert nem rólam szólnak. Szerintem inkább azzal lehet játszani, hogy az ember mekkora fikciót tud ráépíteni a saját élményeire. Az biztos, hogy az önsajnáltató, önlírától szeretnék eltávolodni egy kicsit, ezt eléggé kimaxoltuk már az első két lemezen. Nyilván az is benne volt ebben, hogy ez egy olyan időszak volt az életemben, amikor ilyen élmények jöttek, de ekkor sem voltam folyamatosan szomorú, csak nem voltam mindig jó passzban. Annyi biztos, hogy a jövőben már nem én leszek a fókuszban, hanem inkább megfigyelő jellegű szövegeket próbálok írni. Jövő tavasszal kiderül majd, hogy ez hogy sikerült, akkor szeretnénk majd kiadni egy kislemezt, ami valamennyire már a harmadik album előszele lesz.
A Zombie Girlfriend albumának munkálataiban aktívan részt vett az egyik nagy kedvenced, az Európa Kiadó oszlopos tagja Kirschner Péter is, ez önmagában is elég pozitív visszajelzés, nem?
Nagyon jól esik, hogy Péter bír minket, vele már dolgoztunk a Galaxisok előző lemezén is: a Focipályákon sétálsz át éjszaka albumhoz ő vette fel a dobokat, nagyon jó volt vele dolgozni, beszélgetni, és jó érzés volt, hogy a lemezbemutató bulira is eljött. Emlékszem, gimisként volt egy olyan nyár, amikor kizárólag Európa Kiadót hallgattam, az ő hatásuk a Felső Tízezer dalokon is abszolút érződik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóinak zenekarai nagy hatással voltak rám, így pl. a Kézi Chopin is fontos hatás, Az utolsó magyar playboy az egyik legjobb magyar lemez szerintem. A Vidámpark leszedált popzeneisége is nagy szerelem. Őz Zsolt emlékkoncertjén többször is könnyekig meghatódtam, nemcsak azért, mert egy nagyon szép és méltó megemlékezés volt, hanem ott volt igazán mellbevágó, hogy Zsolt egy nagyon masszív életművet hagyott maga után, ami igazán nincs a helyén kezelve. Annak idején az MR2 Akusztikban a Vidámpark Őszi sanzonját dolgoztuk fel, ez számunkra fontos. Nagyon szeretem az Üllői Úti Fuck-ot is, a jó szövegek mellett van egy olyan hozzáállásuk a világ dolgaihoz, ami nekem nagyon szimpatikus.
A zenélés mellett most általános iskolásoknak tanítasz magyart és történelmet, hogy érzed magad ebben az új szerepben?
Idén januárban diplomáztam, de a gyakorlati órák miatt az elmúlt két évben iskolákban töltöttem az időm egy jelentős hányadát. Középiskolásokkal kezdtem, most pedig általános iskolában tanítok, aminek látom az előnyeit és a hátrányait is. A gimiben más jellegű problémák adódnak, a“milyen tollal írjunk a füzetbe?”kérdésektől például elszoktam az utóbbi időben. Tény, hogy a kisebbeknek jobban kell fogni a kezét, viszont a tananyag jóval ésszerűbben és gyerekbarátabban van összerakva, mint a gimiben. A tanárság egyébként személyiségformáló foglalkozás, ott tulajdonképpen önmagaddal dolgozol, éppen ezért sokszor találkozol a kellemes és a kellemetlen oldaladdal is.
Tudják a diákok, hogy alkalomadtán teltházas A38-as koncerteken állsz a színpadon?
Nem lehetett titokban tartani, az első osztályomból tömegesen jöttek a koncertjeimre, aztán később ez már nem volt annyira jellemző. Persze mindig megneszelték, hogy a tanár úr valami nem normális dolgot csinál hétvégente. A többségnek biztos, hogy imponált, de olyan is van, aki emiatt kevésbé tud komolyan venni. Hendikep abból a szempontból, hogy a fiatalságom mellett még ezt a komolytalan bohóckodást is kompenzálnom kell, és szerintem másfélszeresen kell bizonyítanom így, hogy szakmailag kompetens vagyok és tudom, hogy mit csinálok.
Elképzelhető, hogyha 10 év múlva beszélgetünk, akkor egy zenekarod lesz, a többi pedig csak hobbiprojektként működik majd?
Rólam az terjedt el, hogy hiperaktív ember vagyok, aki nagyon sok mindent csinál egyszerre és tényleg igaz, hogy mindig több lábon álltam, három zenekar alatt nem nagyon léteztem az utóbbi 10 évben. Igazából nem olyan nehéz ezt fenntartani, inkább csak a koncertek összeegyeztetése okozhat gondot.
Most, hogy három zenekarod albuma is sorban megjelent, van már új terv a jövőre vonatkozólag vagy sodródsz és az életre bízod az irányokat?
Engem a nagyon tudatos emberek mindig megrémítenek, én inkább szeretek egy kicsit sodródni is a dolgokkal. Jó ha van egy irány, ami be van lőve, de szeretek letérni arról az útról, amit kijelöltem magamnak. Mivel most a Galaxisok és a Felső Tízezer is éppen friss megjelenéssel a háta mögött van, a Somersault Boy jövőre esedékes tizedik születésnapja foglalkoztat a leginkább, az a nagy kérdés, hogy ezt a viszonylag hosszú időt, hogyan lehet összefoglalni koncerttel, vagy akár egy megjelenéssel. Ha pedig hosszabb távon kérdezed, akkor 2030. május 10-én leszek 40 éves, amikor szeretnék majd egy olyan bulit csinálni, ahol az akkor még összeszedhető zenekaraimmal csinálunk egy nagy koncertet. Másnap pedig szeretném az akkor majd fontos emberekkel megbeszélni, hogyan legyen tovább, kell-e még bohóckodni, folytassam-e ezt, vagy hagyjam abba inkább az egészet – ebben az esetben viszont addig mindent meg kell csinálnom a zenén belül, amit szeretnék. És még sok mindent szeretnék.
