A nyolc év 64 napjának történéseit illusztráló és értelmező kiadvány nemcsak építészeknek és dizájnereknek lehet inspiráló, de egyéb közösségi kezdeményezések résztvevői számára is. A Hello Wood csapata a nyári táborok értékrendjének mintájára egy jövőbeli, szélesebb körű törekvés, az építő közösség (building society) alapjait fektette le ezzel a kötettel.
Fotók: Balázs Glódi
„A Hello Wood az a hely, ahol a tett tanít.” (Pozsár Péter, Hello Wood-alapító, részlet a könyvből)
Nyolc évvel ezelőtt indult el az építészeti és dizájn tanulmányokat folytató diákok számára a Hello Wood művészeti tábora. Majd 2015-ben a Hello Wood (HW) egy kísérleti faluprojekt keretében állandó bázisává avatta a repce- és napraforgóföldek szomszédságában, akácosok árnyékában álló Balaton-felvidéki Csóromföldét. Mára a tábor 70 felsőoktatási intézmény és 60 ország részvételével működő, díjazott nemzetközi nyári egyetemmé és fesztivállá nőtte ki magát. Épp ideje volt, hogy egy könyvben összegezzék a nyári táborok hangulatát és filozófiáját.
A Children of the Wood nem egy vaskos, keménykötésű, teoretikus esszégyűjtemény, hanem a nyári egyetem papíralapú lenyomata, amely a Csóromföldén nyaranta megrendezett építőtáborok életformájának, életfelfogásának közvetítésére tesz kísérletet. A kiadványban az eddigi 8 év 8 táborának 64 napját, 1020 résztvevő tapasztalatait és impresszióit sűrítették össze egy képzeletbeli nap 24 órájának 1440 percébe, napkeltétől napkeltéig. A könyv narratíváját a közösség hangja adja, így a kiadvány a résztvevő diákoktól és az alapító tagoktól kezdve a workshopvezetőkön, projektmenedzsereken, urbanistákon, építészeken és az esti bulik programszervezőjén át egészen a táborlakóknak napról-napra fenséges lakomákat főző szakácsokig bezárólag szinte mindenkit megszólaltat.
„A tábor működése közel 200 ember összehangolt munkáját igényli. Mindenki felel valamiért és mindenki nélkülözhetetlen”. (Janota Orsi, HW oktatási vezető, részlet a könyvből)
A Children of the Wood önmagában is izgalmas design tárgy, hisz a tervezési folyamatot teljesen áthatotta a táborokra jellemző kétkezi anyagmegmunkálás, a manualitás, az anyagszerűség. A könyv grafikusai, Szőke Gergely Lukács és Mrkobrad Marko olyan időigényes, szabadkézi megoldásokkal játszottak, néhol némi iróniával, mint a montázsolás, a papíráztatás vagy a kézírás gesztusai.
A könyv lapjain szinte tapinthatóvá válik a táborok valósága: tervezőgrafikai megoldásainak köszönhetően a fotókkal is gazdagon illusztrált lapjain kicsit olyan kalandozni, mintha kincseket keresne az olvasó. Benne a hangulatot megidéző firkálásokra, leragasztott, áthúzott szövegekre, receptre, bevásárló listára, dalszövegre bukkanhatunk, de időjárás-előrejelzést, a természetben az emberrel együtt élő állatok és növények szellemes leírásait, és még egy csóromföldi képregényt is találunk az oldalakon.
“Az építési folyamatot azzal tudjuk segíteni, hogy korábbi táboraink történeteit minden új résztvevővel megosztjuk, így nemcsak jót nosztalgiázunk az eddigi küzdelmeinken, de megelőzhetünk olyan problémákat, amelyek szabotálhatják az építés élményét.”
(Huszár András, Hello Wood-alapító, részlet a könyvből)
Másfelől a könyv rendhagyó elbeszélése és játékos tálalása lehetőséget ad arra, hogy a Hello Wood-alapítók a nyári egyetem elveit megismertessék, illetve levonják sok év tapasztalatának legfőbb tanulságát. Eszerint a táborban nemcsak építészeti alkotások épülnek, hanem ezekkel párhuzamosan egy jól működő, horizontális alapokon létező közösség is.
A nyári egyetem sokkal több egy, az elméleti építészoktatást kiegészítő képzési helynél. Itt a fizikai munka, a csapatban való együttműködés, a minimális infrastruktúra, a rutinból való teljes kiszakadás vagy a problémamegoldó készség fejlesztése együttesen a tíznapos építkezés egyfajta katarzisához vezetnek, amely nem más, mint a közösségben alkotás elementáris élményének megtapasztalása. A könyvben a résztvevők és a szervezők a fizikai munkavégzésben felszabaduló erőről, empátiáról, a közösségi tapasztalásról, és arról is mesélnek, hogy az építés miként lesz önmagunk megismerésének eszköze.
A könyv társszerkesztője, Mihály Kamilla szerint a nyári egyetemen az építő ember megéli a saját határait, képességeit. Az idő rövidsége miatt szinte a lehetetlent kell megalkotnia, hiszen egy kész épületet vagy építészeti installációt kell átadnia a tábor végén, és minden esetben szembesülnie kell azzal is, hogy a lerajzolt tervek sosincsenek teljes összhangban a valósággal. „A táborlakók átgondolják: hol is a helyük a világban, milyen viszonyban vannak a többi emberrel” – hangsúlyozza Mihály Kamilla.
„Este buli van: nyitóbuli, kocsmabuli, kisbuli, nagybuli. Bulizni kell, és ez nem újdonság: a bimbózó gondolatok, épülő teóriák így érnek össze, így fonódunk össze közösséggé” (Ráday Dávid, HW alapító, részlet a könyvből)
A Hello Wood csapata úgy gondolja, hogy a nyári táborok értékrendjének mintájára egy jövőbeli, szélesebb körű törekvés, az építő közösség (building society) alapjait lehetne lefektetni. Ezért hisznek benne, hogy a könyvet nemcsak építészek és dizájnerek, de egyéb közösségi kezdeményezések résztvevői is élvezettel olvassák majd. Ugyanakkor a könyv univerzális érvényű gondolatai szakmától függetlenül bárkit, bármikor, a könyvet bármelyik oldalon felcsapva, motiválhatnak.
A Children of the Wood kötet angol és magyar nyelven is megvásárolható, további információ ITT.
Fotók: Balázs Glódi
