2019. január 11. | marieclaire.hu

Bemutatót tart a Belváros legújabb színháza

Cziczó Attila drámája a férfikor küszöbén átzuhanó, a lebácsizás ellen lázadó ember története, aki a halál és/vagy öregség közelgő rettenetétől megbokrosodva próbálja helyre tenni életét: „Nehéz eldönteni, hogy a néző sírjon vagy nevessen a hatvanon túli férfiember megpróbáltatásain, amihez a "csupanő" családja asszisztál: ki kedvesen, ki utálatosan, de mindenképp az ellenkező nemre, és nem az igenre helyezve a hangsúlyt – összegzi a szerző-rendező.

A darab története röviden: az ország legnépszerűbb meseírója, a nyugdíjas éveibe lépő Dönci megözvegyül. Másodszor találkozik a halállal: kisebbik lánya, Olga, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, tizenkilenc évesen rohant bele szakadt Opeljával – a Mátra egyik legszebb és legmeredekebb útját a szalagkorlát áttörésével elhagyva – „abba” a szakadékba. Akkor megszakadt valami Dönciben. Addig az ország legnépszerűbb meseírója falta az életet.

Siker, pénz, nők, csillogás; nyár a Balatonnál, tél Afrikában, Andreával, Eszterrel – a sok-sok meztelen nővel. És a család? Döncit nem érdekelte a családja. Elvira, a felesége tartotta életben a családi köteléket. És jött az a telefonhívás a szakadék mellől. Váratlan fájdalom, arculcsapás az élettől. És bár Dönci érezte, hogy jel ez, hogy valamit tanulni, változtatni, felismerni, elfogadni kéne, mégis rossz utat választott. Látszólag életkorához öregedett. Kicsit még tovább is. Képmutató bánattal játszotta a magába zárkózó, hallgatagon figyelmes – ünnepnapokon még kedves is – férj és apa szerepét. Feldolgozás, elfogadás és magához való közelebb kerülés helyett, erőszakosan rendezte saját életét, melyben ő, a főhős, drámai fájdalommal viseli leánya elvesztését. Teátrálisan várta a finálét. A halált. Ebbe az idillinek kevésbé mondható helyzetbe rondított bele Elvira, a feleség elvesztése. Dönci nem így tervezte…”

Dönci szerepében Márton András debütál a Váci utcai teátrum színpadán: „Ez egy nagyon különös darab, bár egy hétköznapi helyzetről szól: halálról, gyászról, családról, a család széteséséről, összetartásáról, de különleges nyelvében és abban a tekintetben, hogy a színpadon látjuk az elhunyt feleséget, akivel van egy állandó párbeszéd, s ez a játékot borzasztó izgalmassá teszi.”

Az előadás szereposztása is izgalmasra sikeredett. Andai Kati és Márton András mellett Nagy Zita Mária, a KIMI színinövendéke, s a horvát nemzetiségű Čarna Kršul játszik még a Halhatatlanban: “Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a gyász feldolgozásáról szól a darab, de ami nekem sokkal fontosabb, az az, hogy megmutatja, milyen a család élete egy nehéz helyzetben, amikor semmi sem működik, akkor nem szabad feladni, mert valahogy össze lehet ezt foltozni, s helyre tenni” – fogalmazott Čarna.


Andai Kati, aki már játszotta korábban Elvirát, ezt gondolja a drámáról: „Nagyon jó ezt játszani, mert felszabadító. Az ember fél a haláltól, és itt egy kicsit átélhetem, hogy talán mégsem kell így gondolni az elmúlásra. És van benne valami nagyon fontos mondanivaló az élők számára, hogy a halálban már nem változik semmi. Ha meg akarunk felelni bizonyos erkölcsi elvárásoknak, azt csak az életben tehetjük meg.”

Aki szívesen megismerne egy sírós-nevetős történetet, akit a színházban a jelen érdekel, a megismételhetetlen, az ne hagyja ki a Halhatatlant!
„A legrosszabb és a legszerencsétlenebb helyzetekben is nagyon fontos az, hogy az ember fel tudja oldani a feszültséget jókedvvel és vidámsággal” – zárta a beszélgetést Zita, azaz Vatta.

Bemutató: 2019. január 13.
Fém Arts & Café
1056 Budapest, Váci utca 40. (bejárat az Irányi utcából)

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Akverellbe költözött versek haniko

Akverellbe költözött versek

Ilyen volt Dallos Bogi legszebb péntekje dal

Ilyen volt Dallos Bogi legszebb péntekje