Drámatagozatos érettségiző fiatalok készülnek az életre, köztük a két főhős, Lola és Samu. Az ő történetük, együttlétük tizennyolc éve elevenedik meg a színen, két lehetséges variációban: Stellával (a gyermekükkel) és nélküle. Formabontó, érzelmeket felkavaró, őszinte, merész, ugyanakkor sírós-nevetős, afféle „igazi” fiatalos színházra számíthat a néző. – olvashatják már tíz éve a Cziczó Attila abszurdja után érdeklődő nézők az ismertető szöveget. Először pont tíz éve, az Új Színház Kőfal-Pálya pályázat díjazottjaként került színpadra a FÉM. Egy diákszínház fiataljai álltak a világot jelentő deszkákra, s két évadon át nyújtottak élményt a Bubik István Stúdiószínpadra látogató színházrajongóknak. Az egykori diákok alkották aztán a későbbi független színház magját, és vette kezdetét a Fészek Színház hét éven át tartó Orczy úti működése, majd a kis színház búcsúzó előadása is a FÉM lett, ám ezúttal a Keleti István Művészeti Iskola elsőseinek közreműködésével.
Aztán a hely- és névváltás után, az új alapokra, s belvárosi létre átalakult színházi közösség felvette a FÉM nevet, így megkerülhetetlen lett, hogy tíz évvel az ősbemutató után az előadás újra színpadra kerüljön a Váci utcai teátrumban.
Talán nincs is fontosabb írásom ennél a darabnál, hiszen ezzel értem a színházcsináló életem felnőttkorszakába, ezzel a rendezésemmel indult el – hosszú-hosszú, önképző tanulmányaim megérdemelt gyümölcse – az „igazi” színházi pályám. Amit én megtanultam húsz év alatt a fiatalokról, önmagamról, kortársaimról, sztereotípiákról, javíthatatlannak tűnő emberi gyarlóságokról, vagy éppen a szeretetről, ragaszkodásról, tiszteletről, azt mind beletettem ebbe a darabba. Kortársnak tartom magam mind íróként, mind rendezőként, így el kell fogadnom, hogy a jelen egy pillanat alatt múlttá lesz, ami igen gyakran avittas, öreg szagú, a jövőből érkező mának felhasználhatatlanná válik, de a FÉM valamiért nem akar kifáradni. Persze van még néhány hasonlóan időtálló írásom, de ez a dráma mindenekfölött áll. Én a FÉMmel nem lettem híres, s ennek roppantul örülök, hehe – mesélt a darab keletkezéstörténetéről a szerző-rendező, Cziczó Attila.
Az előadás főszereplői Miklós Zsófia (Lola), aki a Fészek Színház meghatározó színésznője volt, és Kolnai Kovács Gergely (Samu), a harmincas színészkorosztály egyik legtehetségesebb színművésze. Stella, a leánygyermek szerepében Németh Viktória, a KIMI harmadéves hallgatója látható, s szintén innen érkezett Molnár Kinga és Vékony Brigitta, akik több szerepben is feltűnnek az előadásban. Mamát Andai Kati, a FÉM igen sokat foglalkoztatott színésznője alakítja, s feltűnik az előadásban a színház mindenese, de elsősorban színpadmestere, Horváth Máté, s maga a szerző-rendező is színpadra lép néhány rövidke jelenetben.
Kolnai Kovács Gergely, aki a hírnévre vágyó apucit játssza, így összegez az előadásról: – A FÉM legtöbb jelenete olyan, mint amikor a gyerekek utánozzák a szüleiket. Ha az életben apaként vagy anyaként elcsípünk néhány ilyen utánzós percet, abból nagyon sokat lehet tanulni magunkról. Ha ez a kísérlet sikerül, azt hiszem, sok ilyen pillanatot adhatunk a nézőinknek.
– A FÉMben nagyon fontos szerepe van a humornak, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy kíméletes, könnyed előadásról van szó. A dolog a végletekről szól: ott van benne az őszintétlenség, a megalkuvás és a brutális őszinteség is, az elszigetelődés, tönkremenő kapcsolatok, boldogtalan emberek épp úgy, ahogy az egymásra találás és a megbékélés. Szerintem kicsit olyan ez, mint egy karikatúra. – mesélt szerepéről a Lolát alakító Miklós Zsófia.
A bemutató 2019. február 16-án lesz – FÉM a FÉMben –, majd havonta több alkalommal is látható lesz a kétfelvonásos abszurd.
www.femszinhaz.hu
