Kérted, hogy kora este beszéljünk telefonon, mert utána előadásod lesz. Min dolgozol éppen?
Egy vizsgaelőadáson, a Love Steals Us From Loneliness kortárs walesi drámán, amit a suliban végzős diákok játszanak. Egy külsős, a Royal Shakespeare Company egyik állandó rendezőjével, Iqbal Khannal dolgozhattak együtt, én pedig az ő rendező-asszisztense voltam. Most tartunk abban a periódusban a rendező szakon, hogy asszisztálhatunk neves rendezőknek.
Hogy telt az első féléved a világhírű LAMDA akadémián?
Egy nagyon intenzív rendezői mesterképzésen veszek részt a LAMDA-n. Azelőtt három évet töltöttem az angliai Yorkban egy színházi alapképzésen, az egészen más ritmusban telt. Most reggel kilenctől este kilencig óráink vannak, és gyakran csak utána kezdődnek a próbák. De nagyon szuper, élvezem, hogy ennyire leterhelnek. Az akadémia a színházi éra minden szegmensébe bepillantást enged. Az év elején együtt jártunk színészmesterség órákra a színészekkel, ami azért volt hasznos, mert beleláttunk az ő gondolkodásukba, felkészülésükbe egy adott darabon keresztül. Fut egy díszlettervező projektünk is, ahol az ország legjobb díszlettervező szakán tanuló hallgatókkal dolgozunk egy csapatban. Filmes óráink is vannak, hamarosan kisfilmek kezdünk forgatni. Tanáraink szerint így sajátíthatjuk el leginkább a színház komplex művészetét.
Miért éppen a rendező szakot választottad?
Gyerekkoromban sokat jártam színházba a családommal, az iskolában pedig egy színjátszó-drámakör tagja voltam. De sokáig egyáltalán nem gondolkoztam színházban – 15 éves koromig versenyszerűen úsztam és sportolónak készültem. Aztán egy sérülés után, és a tanulmányaim érdekében újra kellett gondolnom. A suliban Eck Juli néni, a drámatanárunk mindig izgalmasan mesélt a színházról, teljesen magával ragadott ez a világ. Ugyanakkor hamar rájöttem, színészként nem érzem otthon magam a színpadon, így viszonylag hamar a rendezés mellett döntöttem.
Hogyan találtál rá a LAMDA akadémiára?
Már akkor is tudtam róla, amikor kijöttem Angliába egyetemre. Egy igazi álom volt, hogy egyszer talán bekerülhetek ide. Szeretek Angliában élni, ezért az alapképzésem után is itt szerettem volna továbbtanulni. Két másik helyre is beadtam a jelentkezésemet, amelyek szintén nagyon jó sulik, de amikor elmentem személyesen megnézni a LAMDA-t, a hangulata messze felülmúlta minden várakozásomat. Ez volt a legszínvonalasabb iskola, ahol valaha megfordultam. Imponáló a végzett diákok listája. Akik innen kikerültek, a világ legnagyobb színházaiban és nemzetközileg jegyzett filmekben dolgoznak. Ilyen művész például a LAMDA jelenlegi elnöke, Benedict Cumberbatch is. A suli hangulata, ahogy mindenki együtt dolgozik és egymástól is tanul, nagyon vonzó volt a számomra.
Bevallom őszintén, én az apukád, Lévai Balázs Facebook-oldalán olvastam a hírt, hogy téged, a lányát felvették a világ egyik legelismertebb színiakadémiájára. Azt írta, hogy a világ minden tájáról jelentkeznek ide, és összesen hat főt vettek csak fel.
Körülbelül 1500-2000 fő jelentkezett a képzésre, de ezt nem tudom pontosan, mert nekünk ezt nem mondták meg. Talán nem akarnak ezzel nyomasztani. Képzeld, mind a hatan lányok vagyunk! Hárman közülünk angolok, valamint van félig amerikai, félig német lány, van egy tajvani lány és vagyok én Magyarországról. Itt nem az számít, ki honnan jött, ki a fiú, ki a lány, hanem az, hogy mit tudunk.
Hogyan nézett ki a felvételi?
Az első fordulóban be kellett küldenünk egy életrajzot, valamint kaptunk három-négy kérdést, például én azt, hogy mit jelent számomra a színház és milyen színházat szeretnék csinálni. Kellett írni két esszét, majd ezek alapján hívtak be interjúzni. Ez volt az első rosta. A második fordulón körülbelül egy órás beszélgetésen vettem részt, ahol megadtak négy Shakespeare darabot, azokból kellett választani egyet és beszélni róla, hogyan rendezném meg, mit jelent számomra a mű. Mesélnem kellett a korábbi munkatapasztalataimról, milyen darabokat rendeztem eddig. A harmadik részben kaptam egy szöveget, valamint két színészt. Másfél órám volt arra, hogy levezessek egy próbát. Ott álltam a két színésszel egy terem közepén, a helyiség négy különböző sarkában pedig egy-egy bizottsági tag jegyzetelt. Döbbenetesen rémisztő szituáció volt! (nevet) De kedvesek voltak, bőven adtak időt arra, hogy megmutathassam, én hogyan dolgozom. Ezt követte egy mélyinterjú, ahol arról a próbafolyamatról kellett beszélnem, amit előzőleg végig is néztek.
Emlékszel, hogyan és mikor tudtad meg, hogy felvettek?
Nagyon vicces volt! Az angol telefonszámomat adtam meg az akadémián. Madridban voltam nyaralni két magyar barátnőmmel azokban a napokban, amikor tudtam, hogy értesíteniük kell. Nagyon vártam a telefonhívást, de nem futott be. Szinte már biztos voltam benne, hogy nem vettek fel, amikor egyszer csak beugrott, hogy rossz SIM-kártya van a telefonomban. Amikor kicseréltem, láttam, hogy három nem fogadott hívásom volt. Madridban álltam egy park közepén, amikor megtudtam, hogy szeptemberben a LAMDA-n kezdtek.
Nem gyűlt meg a bajod az angol nyelvvel?
Negyedik éve élek Angliában. Mivel itt végeztem el az alapképzést, igazából nincsenek nyelvi korlátaim. Majdnem minden barátom angol, így a szabadidőmben is csak angolul beszélek. Nyilván egy enyhe akcentusom mindig lesz, de ez nem okoz akadályt. Éppen a múltkor mondtam valakinek, hogy rendezőként már itt Angliában kezdtem el dolgozni, lehet, hogy magyarul nem is tudnék próbát vezetni, mert sose gyakoroltam. De majd csak belejövök, ha otthon rendezhetek.
Előbb említetted, hogy megkérdezték a felvételin, milyen színházat szeretnél. Mit válaszoltál?
Érdekes, de talán pont azért, mert volt lehetőségem két nagyon különböző színházi kultúrába belelátni, most azt próbálom kitalálni, hogy hogy lehet a kettőt ötvözni. Itt kiemelten fontos a kollaboratív alkotás és a kortárs drámák felé fordulás, amíg otthonról hozom a vizuálisabb és sokszor expresszívebb színházi megoldásokat és egy talán erősebb politikai gondolkozást, mint néhány angol szaktársam. Izgultam, vajon lesz-e itt helyem, de ma már kifejezett előnynek érzem, hogy Magyarországról jöttem. Otthon nagyon erős a színházi kultúra, abban felnőni és megtapasztalni, milyen széles eszköztára lehet egy rendezőnek, sok mindenben segít itt nekem.
Meddig tart a képzés?
Kicsivel több, mint egy év. Idén októberben fogok végezni. Szünetünk gyakorlatilag nincs, szabadnapunk is alig. Karácsonykor tudtam csak hazamenni, folyamatos a munka az akadémián.
A szüleid biztosan nagyon büszkék rád. Szoktatok apukáddal szakmázni?
Igen, most már egyre többször. Meg szokott kérni, hogy olvassak el én is egy-egy forgatókönyvet vagy irodalmi alapanyagot, amin éppen dolgozik, illetve én is szoktam tőle segítséget kérni, főleg darabválasztásokkal kapcsolatban. De legtöbbször csak beszélgetünk művészetről, színházról, filmről, amit éppen láttunk. Nemrég meglátogattak a szüleim Londonban. Elmentünk egy klasszikus West End színházba és megnéztük a Company című musicalt. Ritkán járunk zenés előadásokra, de ez nagyon bejött mindannyiunknak.
Végezetül muszáj megkérdeznem, találkoztál már Benedict Cumberbatch-csel?
Még nem, de a vizsga-előadásainkon már ott lesz. Akik régebb óta tanulnak az akadémián, mesélik, hogy nagyon jó fej és kedves. Több hallgatót vitt már be különböző forgatásokra. Segítőkész, pontosan tudja, milyen hosszú az út odáig, hogy valaki tényleg elismert színész vagy rendező legyen. Szükség van kellő inspirációra ezekben az években. A LAMDA ebben is kiemelkedő, elég csak Benedict Cumberbatch sikereire gondolnunk. Azt látom, hogy az itt tanult művészek nem szállnak el maguktól, tudják értékelni, honnan jöttek, és nem felejtik el, mennyi munka van a sok tanulással eltöltött évben. Ezt nagyon motiváló testközelből látni.