Beszéljünk a kezdetekről, az Aranyakkord Kiss Tibi hobbi-szerelemgyerekeként indult de ti ketten már 10 éve írtok dalokat, miért csak 2017-ben jött létre ez a formáció?
Kiss Tibi: Akkor alakult az Aranyakkord, amikor feltornyosult egy olyan mennyiségű nóta, amivel már kellett valamit kezdeni. Én ugyan játszogattam ezeket újra meg újra, hogy legalább ne felejtsem el őket, de ezt egy idő után azért meguntam. Közben Vastika mindig itt volt tőlem három méterre a stúdióban, így gyakran leült mellém gitározgatni, ő volt az első, aki hallotta a dalokat. Aztán egyszer jött egy felkérés, amit eredetileg szerzői estnek terveztek és csak engem akartak meghívni, de egyrészt nem akartam egyedül menni, másrészt addigra emocionálisan mi már megalakultunk, itt léptünk fel először együtt Aranyakkordként.
Vastag Gábor: Ketten vagyunk a produkcióban, de Tibi az Aranyakkord motorja, fő generátora, ő az, akinek percenként nyolcezer gondolata van. Amikor elkezdtük, mi sem tudtuk, hogy mi jöhet ki ebből, korábban egyikünk sem volt ilyen formációnak a tagja, nem láttuk előre, hogy képes-e lekötni az embereket másfél órán keresztül. Ezeknek a koncerteknek más az egész vibrációja, mint egy rock and roll bulinak, ahol üvöltő erősítők vannak a színpadon, teljesen máshol mozgat meg, a közönséget is máshogy inspirálja. Az Aranyakkord nem akaratból jött létre, hanem egyszerűen csak lett és egyszer csak azt vettük észre, hogy már a hatodik koncertet adjuk New Yorkban.
Az első, Üzenet van című dalotok óta megfogalmazódott már bennetek az Aranyakkord helye, iránya, hangulatvilága?
Kiss Tibi: Ez a fajta autentikus muzsikálás, a kanapénülős, egyszálgitáros zenélés kicsit más, mint amit a Quimbyben játszom, ahol a hátam mögött van egy masszív dobalap. Egyik sem jobb vagy rosszabb, csak itt máshogy kell játszani, ami engem fejleszt és sokat tanulok belőle. Kicsit tábortűzi, utcai zenélős hangulata van az egésznek, meg hát ez egy könnyűszerkezetes dolog, a szükséges az elégséges a mottónk. Meg kevés hangszerrel könnyű felülni a repülőre, egy rock zenekarral nem egyszerű megcsinálni. Közben izgalmas kalandokba bonyolódunk, amikből aztán dalok lesznek. Így úton lenni nemcsak munka, hanem valahogy inspirálódunk is közben, nagyon jó, hogy nem akarunk senkinek megfelelni, már az alkotói folyamat is nagyon szabad nálunk. Például az a fotel, amiben ülsz, a legutóbbi dalunknál a lábdob szerepét töltötte be, mindig abból főzünk, ami előttünk hever, a dalokban és a hangzásokban is.
Vastag Gábor: Az aktuális mostot megfogni és elraktározni egy befőttesüvegbe nehéz, de ha meg tudod fogni jól, akkor át is tudod hozni egy másik dimenzióba. Ez az, ami hatással van ránk és mi csak hagyjuk, hogy ez érvényesüljön az alkotás során.
Még mindig itt, a próbateremben születnek a dalok?
Kiss Tibi: Bárhol inspirálódhat az ember, az is lehet, hogy éppen Amerikában ülünk egy reptéren, elővesszük a gitárunkat, és a következő városban már el is játsszuk, amit kitaláltunk. Egyszerű, utcai történet ez, ruhákat is olyanokat hordunk, amiben le lehet ülni egy padkára, zenében is ugyanez van. Az “útonlevésnek” a formációja ez a kétgitáros felállás, így bárhol lehet zenélni. Az alkotási folyamat pedig tényleg olyan gyors nálunk, olyan flowban tudunk lenni, hogyha délelőtt megszületik egy dal, sokszor már aznap este játsszuk.
Vastag Gábor: Ettől lesz ez az egész igazi és őszinte, nem egy ikonikus, elérhetetlen dolog, hanem valami, ami nagyon a tiéd lehet. Az aktualitás, a pillanat, nagyon hat ránk, amit egyből dalba lehet önteni. Mivel nincs komoly hangszerparkunk -két gitárról, meg ütőhangszerről beszélünk-, ebből kell megfőznünk azokat az atmoszférákat, azokat a tereket, világokat, amiket éppen egy adott dal hoz ki belőlünk. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy ezek a dalok úgy is szólaljanak meg élőben, ahogy megálmodtuk, a hangzás pedig már közel sem csupán tábortűzi, behoztuk ezt a kicsit koszos, poros hangulatot is.
Kiss Tibi: Aki úton van, annak mindig poros a ruhája. És ha jók vagyunk, akkor velünk van a nagy szellem is.
Jónak lenni egyenlő azzal, hogy szabadon, kötöttségek nélkül alkotunk?
Kiss Tibi: Az igazán jó munkák mindig azok, amikben van flow, amiben ez nincs meg, az már a robotok dolga. A művésznek pedig valahol kötelessége is, hogy ezt keresse. Amikor valaki úgy érzi, hogy képességei határán felül teljesít, és ezt mégis könnyedén teszi, akkor megtalálta ezt az állapotot. A jó tehát nekünk ennek a megélése. Persze, ezt nem lehet folyamatosan megtartani, mert ilyenkor 10 centivel a föld felett lebegünk, de erre törekszünk mert a lelkünknek szüksége van rá. Igazából minden ember ezt keresi, a zene is olyan mint az élet és így kell muzsikálni is.
Vastag Gábor: Én úgy fogalmaznám ezt meg, hogy amikor jön egy hullám, akkor nem elmerülsz benne, hanem ráülsz a tetejére és meglovagolod. Lehet ez bármilyen lehetőség vagy az éppen aktuális dolgok hatása, elfogadod ezt a mostot és ebben létezel.
A flow megteremtéséhez nem árt, ha van egy társ, akit ugyanaz motivál, ami minket, nektek ez sikeresen összejött ebben a formációban.
Kiss Tibi: Ez ott kezdődik, hogyha valaki szarban van és nem képes szeretni önmagát, nem képes arra sem, hogy a másikat szeresse, de muszáj önmagát is megszeretnie. Ha ez megvan és szereti az ember azt, amivel éppen foglalkozik, akkor a másik ember ezt csak katalizálni tudja. Az élet más dolgaiban is ugyanígy van ez, szerelmesnek egyedül is lehet, de mással együtt még jobb.
Vastag Gábor: Sokféle szituációban ismerszik meg a másik, nekünk a közös zenei működés közös emberi működéssel párosul. Úgy is mondhatnám, hogyha egy csónakban ülünk és egy irányba evezünk, akkor tudunk csak előre menni.
Kiss Tibi: Régóta van zenei és emberi kapcsolat közöttünk és a Quimby többi tagjával is, Family Tugedör.
Az Aranyakkordban azért jóval nagyobb reflektorfény jut rád mint korábban.
Vastag Gábor: Igen, nekünk itt lett egy olyanfajta ügyünk, ami egy rendszeres, koncertekbe ölthető történet, ami egyre inkább megtalálja önmagát és a saját világát. Az Aranyakkordban való zenélés engem is teljesen más dolgokra inspirál, ad egyfajta új dimenziót is, gyakorlatilag másfél év alatt két lemeznyi dalt szültünk meg. Például amíg jöttél, egy fél dal már meg is született, ezt mindjárt meg is mutatjuk.
Mi van olyankor, ha nincs egyetértés köztetek egy dallal kapcsolatban?
Kiss Tibi: Előfordul ha nagyon hiszek valamiben, azt átrugdalom, mert vannak az embernek olyan kedvencei, amiket nem enged el. De a legjobb a konszenzus, amikor azt érzed, hogy beakadt a másiknak is, ami neked. Lehet vitatkozni és fontos is, hogy beszélgessünk az ellentétes álláspontunkról, de elég nagy a közös halmazunk.
Nem lehet, hogy a Quimby mellett egyébként is szükségét érezted egy új, más oldaladat is megmutató formációnak?
Kiss Tibi: A Quimbynél sokszor előfordult, hogy megszületett egy dal és két évbe telt, mire azt játszottuk is valahol. Mert ugye addig az érik, próbáljuk, aztán stúdiózunk, felvesszük a lemezt és utána játsszuk csak valahol. Eleve sokkal több dal született, mint amennyi befért volna a Quimbybe, de ott azért komolyabb a szűrőfaktor, hiszen hat embernek kell megfelelni. Ebben ott demokrácia van, ha valamit nem szeretünk eléggé mindannyian, akkor nem erőltetjük rá a másikra. A Budapest Bárba is mentek dalok de még így is nagyon sok volt és mivel Kiss Tibi szólóesteket nem akartam csinálni, pont jókor jött az Aranyakkord. Vastikával jó zenélni és utazni is, amikor dalokat írok vagy festek, akkor eleget vagyok egyedül, a zenélésnél szeretem a társaságot. A gépet is jobb együtt lekésni, mint egyedül.
Gábor Andor (Ufó) most már állandó vendég a koncerteken?
Kiss Tibi: Igen, nagyon jól működünk együtt, hiányozna ha nem volna, ezért ősszel Amerikába is velünk jön. Az a jó az Ufóban, hogy ha már játszottál vele, akkor utána nem annyira szeretnél nélküle. Ő rendszerezőbb, letisztultabb, olyan nekünk kicsit, mint egy kis Buddha. Ha elragadnak minket az indulatok, ő az, aki racionálisan képes dönteni, mérlegelni. Nagyon jó átjáró a földiek és az égiek között, azt is érti, hogy mi hol járunk, de le is földel minket közben.
A nemrég napvilágot látott Dalok a bolhapiacról című kisfilm egy life session album, ami itt készült, csak kicsit átrendeztétek a helyet.
Vastag Gábor: Itt a stúdióban rendeztünk be egy teret képekkel, kislámpákkal, hangulatelemekkel, csináltunk egy olyan miliőt, amiben ezt a bolhapiacos keszekuszaságot tudjuk kicsit megmutatni. A filmnek lett egy nagyon szép képi és hangi világa, igazi szimbiózissá állt össze ez a kettő. Másfél napig foglalkoztunk a felvételekkel, eljátszottunk minden dalt kétszer-háromszor, összesen 15 számot vettünk fel. Igyekeztünk olyan dalokat beválogatni, amiket még nem adtunk ki, az Otthon lenni valahol, a 69 Dollar például nem szerepel a filmben, de lett az egésznek egy saját íve és dramaturgiája, ezzel a sorrendiséggel, ahogy aztán megszületett. Lajkó Félix is szerepel több dalban, ő is az a fajta ösztönlény, aki mindig a pillanatot muzsikálja meg, ezen a nyelven jól tudtunk kommunikálni. A Hófehér cigánynak is ő volt az egyik ihletője.
Az Aranyakkord mára már rég nem csupán a maradék dalok gyűjteménye, hanem egy önálló életet élő, folyamatosan épülő öröm-projekt.
Kiss Tibi: Lehet, hogy hülyén hangzik, de itt borítékolva van, hogy valami létrejön, maximum az ego tudja ezt elrontani. Ha a muzsikáért muzsikálunk, az bőven jó, annál többet ebből nem lehet kikarmolni. A koncertjeinken sem írunk műsortervet, együtt gyorsan kitaláljuk, hogy melyik dal következzen. Egy másfél órás Aranyakkord fellépés egyébként elég sűrű és megterhelőbb nekem, mint egy másfél órás Quimby koncert. Ezért vannak a kis szünetek, beszélgetések is. Jó ebben lenni, de kell nem ebben is lenni, van olyan, hogy hiányzik és van olyan, hogy túl sok, azt keressük, hogy hol van a jó arány. Az életnek is van egy íve, és jó, hogyha elképzeli az ember, hogy milyen álmokat kerget, és hogy valóban dolgozik-e az álmán vagy csak ezt hiszi.
Fotó: Sinco
