A Quimby szerelemgyerekeivel csap a húrok közé

2019. február 21. |

Február 23-án elindul a Quimby Family Tugedör turnéja, ami minden eddiginél több meglepetést tartogat. Exkluzív interjúnkban most először mesélnek a zenekar tagjai arról, hogy milyen is az, amikor 6 zenekar és 23 zenész játszik együtt egy színpadon.

A Family Tugedör koncerteken igazi házibuli hangulattal várjátok a közönséget, ugyanis a Quimby mellett A Kutya Vacsorája, az Aranyakkord, a Kárpáti Dódi Priváti Projekt, a Marlboro Man és SZILÁRD formációja is aktív szereplő lesz. Hogyan jött a közös, kétórás örömzenélés ötlete?

Kiss Tibi: Spontán volt az egész, azon kísérletezünk, hogy mit jó együtt csinálni. Belenézünk kicsit mindenkinek a kiskertjébe, és ezt megpróbáljuk ízléses mennyiségben hozzárakni egy adott Quimby anyaghoz. Ez a közönségnek is izgalmas lesz, főleg azoknak, akik nem három számot szeretnek a zenekartól, hanem nyitottak egy igazi zenei utazásra. Nekünk is kísérlet ez, mert ilyet még nem is nagyon láttunk.

A Quimbynek voltak korábban is Family Tugedör koncertjei, de a mostani program minden ízében újat hoz, mivel készültök?

Varga Livius: Hatalmas show-ra készülünk, valójában egyetlen műsorfolyamként van megszerkesztve az egész produkció, a dalokban a különböző zenekarokból jönnek fel a színpadra a vendégek. Itt azért hat zenekar lesz jelen, már az egy élmény lesz, hogy ennek a táncrendjét megírjuk. Egyetlen Quimby szám sem úgy fog szólni, mint az eredeti, mivel ha bejön egy-két énekes és betesz egy-egy újabb szólamot egy dalba, már az is változtat, de lesznek ennél merészebb dolgok is..

Kiss Tibi: Olyan lesz ez, mintha átmennél más világokba, hangulatokba, más dimenziókba, mintha egy időben lennél több koncerten. De közben ezek között még vannak áthallások, és ezen túl lehetnek olyan vendégek is, akik dramaturgiailag még érdekesebbé teszik az egészet. Mindenki hozza a saját dalát, de az biztos, hogy ezek nem a megszokott formában hangzanak majd el, tele lesznek improvizációkkal és egy kicsit mindenki fókuszt kap. Megpróbáljuk úgy felépíteni a programot, ahogy jól esnének egymás után a formációk, és ha lehet, inkább erősítsék a másikat, ne pedig ellopják egymás elől a show-t. Mire megszoknál egy hangulatot, már mész is tovább egy másikba, ez az egész a kíváncsibb rajongóknak lesz érdekes.

Annak, hogy most együtt egy nagy Quimby koncerten léptek fel, van egy olyan racionális oka is, hogy a kevésbé ismert formációk így egy olyan szélesebb közönséget érnek el, ami egyébként évekbe telne nekik?

Kiss Tibi: Tudod, a felnőtt ember úgy álmodik, hogy megnézi, hogy ezt még így össze tudjuk rakni, össze tudjuk fogni, meg tudjuk valósítani. Ennek aztán persze lehet olyan hozadéka, hogy megismertetjük a közönséggel kicsit a side projekteket is, de igazából nem csinálunk mást, mint amit szoktunk, csak most belenézhet a közönség is. Önazonos ez a sztori, hogy utána ennek milyen hozadéka lesz, azt nem tudni. A rezsink például így sokkal nagyobb, mivel jóval több résztvevő van, de annak idején a színházi turnékról is le akartak beszélni minket. Ezek a dolgok sosem forintosíthatók, de együtt vagyunk, ez emberi és lelki szempontból térül meg inkább. Hangulatilag pedig ahhoz hasonlítanám, mintha elmennénk egy kerti partira és az ott lévő zenészek közül mindig az játszana, aki éppen megkaparint egy hangszert. Autentikus a létrejötte az egésznek, nem egy baromi modorosan kitalált történet ez, az pont hogy megkötné azokat az energiákat, amik itt jelen vannak.

A hétköznapokban hogy tudjátok megtartani az egyensúlyt a különböző produkciók között? Ezt azért is kérdezem, mert tudom, hogy mindegyikben szívvel-lélekkel benne vagytok.

Varga Livius: Azért is jók ezek a formációk mert nem terheli őket semmilyen felelősség, csak zenélni akarunk. A Quimby zenekarban pedig amikor újra elindultunk, eldöntöttük, hogy igen, ezek a feltételek, a Quimby mindenben prioritást élvez, elméletileg és gyakorlatilag is lefektettük a szabályokat.

Kiss Tibi: Másrészt olyan a magyar piac, hogyha egy zenekar egészséges mennyiséget koncertezik, kb. még a fél élete megmarad a fellépések mellett. Ilyenkor az ember még egy picit zenél valahol és nagyon jó az, hogy nem kell más munkát végezni, hanem olyasmit csinálsz, ami hasznos, különben hetente 4-5 napot otthon ülnénk.

Tibi, az Aranyakkord eredetileg a maradék dalok gyűjteményeként indult, mostanra viszont sikeres önálló projektként működik, ez azt is jelenti, hogy kialakult egy olyan saját stílus is, amit az új dalokban már tudatosan követtek?

Kiss Tibi: Az elején tényleg baromi sok dal gyűlt össze, de közben meg sok helyről is hívtak, hogy nincs-e valamilyen egyszálgitáros produkcióm. Nekem nem volt kedvem egyedül koncerteket adni, Vasti meg épp itt volt a közelben, így kezdődött az egész. De alapból én nem projekteknek írok dalokat, csak írok valamit, aminek aztán megkeresem a helyét. Így tudok alkotni, ezt érzem autentikusnak. Tudom, hogy van olyan dalom, amit vihetek a Budapest Bárba de a Quimbyt kirázná a hideg tőle. Itt én dönthetek arról, hogy mit csinálok, de ahol egy közösségben vagyok, ott már együtt döntünk. Egyébként pedig ha elméletek szerint kéne gondolkodni, akkor ott nem működne a fantázia, a kreatív gondolkodás nem ilyen alapokon indul el. A szűkítés segíthet, de nekem erre elég a téma, az megfelelő keretet szab, aztán hogy hova kerül a végén, az majd kiderül.

Rendszeresen felléptek külföldön is, most márciusban újra meghívtak benneteket Amerikába.

Kiss Tibi: Kalandban, hangulatban sokat hozzáadnak ezek az utak az emberhez, ilyenkor kikerülünk a komfortzónánkból. Nagyon heroikus küzdelem ám ez, húzod a szakadt bőröndödben az erősítőket, olykor aludni is alig van idő, de az ott élő magyar emberek nagyon örülnek, ha valamilyen formában visznek nekik használható hazai kultúrát.

Mivel készül az Aranyakkord idén?

Kiss Tibi: Múlt héten felvettünk 15 dalt, amiből készültek life session videók is és lesz egy klip is. Koncerteket is tervezünk de ezeket mindig igazítjuk a Quimbyhez és eleve olyan helyen lépünk csak fel, ahová esély sincs egy nagy zenekarral bejutni. Úgy is mondhatnám, hogy ahol az egyik végződik, a másik ott kezdődik.

Szilárd, te éppen most jöttél ki az új, Just Another Day című klippel, de már 2002-től rendszeresen jelentkezel szóló anyagokkal, mesélsz kicsit a saját formációd élettörténetéről?

Balanyi Szilárd: Elég körülményes út vezetett odáig, ahol most tartok, nekem mindig is a dalszerzés volt a fontos. A koncertezés sosem volt fókuszban, viszont most megtaláltam Nagy Gergőt, aki egyébként a Quimby együttes turnémenedzsere. Az ő segítségével egyre több fellépésünk van, két felállásban is működünk, az egyikben Galambos Dorinával, Kiss Flórával és Schoblocher Barbarával, a másikban pedig nagyzenekarral koncertezünk. Nálam elég nagy átjárás volt eddig ebben a produkcióban de tavaly megtaláltam azokat az embereket, akikkel örömmel és lelkesen dolgozunk együtt. A következő dalunk a Föld hívja Földet lesz, ami durvább hangulatú és én fogom énekelni.

Miért éppen Dorina, Barbi és Flóra lett a társad ebben a produkcióban?

Balanyi Szilárd: Először Dorinát ismertem meg, majd a Kanapé EP idején egy koncerten előttünk játszott a Blahalouisiana, ahol Barbit szúrtam ki, Flórát pedig egy kifőzdében találtam meg. Ő ott dolgozott, én meg elég sokszor jártam oda és mindig hallottam, ahogy dúdolgat. Alapvetően már az óvodában is inkább lányokkal játszottam, a fiúk mindig csak elrontottak mindent. A lányok finomabb lelkűek, de közben kőkemények is tudnak lenni, nekem meg amúgy is van egy feminin oldalam, ami miatt könnyen megy a közös munka. Összességében most megtaláltam magam ebben a produkcióban és mindenki más is így van ezzel körülöttem, így most nagyon jó dolgozni.

A Kutya Vacsorájának a legutóbbi albuma tavaly ilyenkor jelent meg A Szerelem Hétszer címmel, ezekben a dalokban már nemcsak te, Livius, de a többiek is énekelnek. Alapvetően te vezeted a zenekart vagy demokrácia van nálatok?

Varga Livius: Korábban is énekelt Zolika, a Vasti is vokálozott már, de most az egyik dal annyira beszippantotta, hogy úgy döntöttünk, ő fogja előadni. Alapvetően én inkább szavaztatok és nem döntést hozok ha többféle szempont merül fel, vagy ha valakinek van egy határozott véleménye, ami nekem is elfogadható, akkor arra rábólintok.

Milyen volt a Kutya Vacsorájának az első 15 éve?

Varga Livius: Először volt egy hatalmas felívelés, aztán amikor újraindult a Quimby, akkor annyi energiát szippantott el hirtelen az újrakezdés és a Kilégzés album sikere, hogy máson volt a fókusz. Közben azért voltak olyan próbáink, amiken óriási energiákat mozgattunk meg, szerintem ez tartotta össze abban az időben a zenekart. Aztán érkezett hozzánk egy menedzser, aki ráncba szedett minket és aki elfogadta, hogy nekünk nem csupán egy koncertlekötő emberre, hanem egy kreatívabb személyiségre van szükségünk. Közben Geri ment, Vasti jött, és ez akkora frissítés volt, hogy azóta gyakrabban van lemez és ötletekben is aktívabbak a tagok.

Hogyan születnek nálatok a dalok, mi inspirál téged leginkább?

Varga Livius: Amikor elkezdünk egy lemezen dolgozni, én koncepcióban gondolkodom, az a keret, ami másnak elviselhetetlen, nekem a középső nevem. Ha én írok egy számot, akkor hónapokig azon gondolkodom, én nem tudok szabadon asszociálni. De van olyan szám, ami rögtön összeáll és van olyan, amit egy évig hordok magamban. A Tüskés virágot például a csónakban harcsázva írtam. Nem volt kapás, én hanyatt fekve néztem a csillagokat, és beugrott egy sor. Alapvetően engem a közlésvágy inspirál, valamire rájönni és megosztani.

Faszi, te a Marlboro Mannel a Quimbyvel egy időben kezdtél, hogy fért össze a kettő?

Gerdesits Ferenc: A Marlboro Mant1991-ben alapítottuk, az elején még egy kazettát készítettünk csak, nem is akartunk koncertezni. Aztán meg kiderült, hogy néhány szervező még útiköltséget sem akar nekünk téríteni, csak bevételes alapon akartak gázsit is adni, ami nekem nem volt elfogadható. Akkor kicsit inaktívak lettünk, a program is átalakult, aztán 2010 körül újra belevágtunk. Ekkor már progresszívabb zenéket kezdtünk játszani, amit nagyra értékeltek ugyan, de mégsem bizonyultak túl befogadónak ránk.

Egy progresszív, pszichedelikus rockot játszó zenekarnak fellépő helyet találni sem lehet egyszerű.

Gerdesits Ferenc: Az Aurórában léptünk fel legutoljára és a Fishingen játszunk rendszeresen. Nagyon nehéz Budapesten olyan klubot találni, ami a mi korosztályunk közönségének és a zenekarnak is komfortos. De folyamatosan dolgozunk, megjelent az Egyre lejjebb című új lemezünk és a Szeresd a gidát után már készül az új klip, amit a Gyönyörű ország című dalunkhoz készítünk, ez tavasszal fog megjelenni.

Dódi, te 2015-ben kísérleti fúzióként hoztad létre a Priváti Projektet Vasvári Pállal, bátor és nagyon szabad döntés volt, hogy narratív jazzt játszotok.

Kárpáti József: Mi tinédzserkori barátok voltunk, de Pali Jazz Tanszakra ment, én pedig pedagógiát tanultam. Aztán 37 év után találkoztunk, improvizáltunk kicsit, majd ő állt elő a zenekar ötletével. Ekkor már bennem is voltak narratív törekvések, aminek megfelelő zenei környezetet kerestem, de neki köszönhetem, hogy ez meg is valósult. Igazi alkotótársként dolgoztunk együtt, Kőszegi Imrét is neki köszönhetem. Pali halála után fia, Marci lépett be a zenekarba, ő zeneszerzőként és producerként is rendkívül erős, de az egész csapattal nagyon jó együtt dolgozni. Rengeteg a beszélgetés köztünk, figyelünk egymásra, még az én szürreális gondolkodásomat is el tudják fogadni, sőt a gondolataimhoz zenei momentumokat is társítanak.

Az új album tavaly nyáron jelent meg Born Alive címmel, miben lett más ez az anyag, mint a Tak-Tak?

Kárpáti József: A Tak-Takban még Pali is benne volt, ezen a lemezen pedig már Marci szerepel és Frankie Látó is csatlakozott hozzánk. A tavalyi évünk azért is volt fontos, mert a 60. születésnapom alkalmából a Get Closer koncerten játszhattunk, ahol Erik Truffazzal már másodszorra léphettünk fel. Jarek Wierzbitzky-nek és Kleb Attilának is sokat köszönhetek, de a Quimbyt is mindenképp kiemelném. Nagyon sok mindent nem tudtam volna megtanulni, ha a Quimbybe nem viszem át és nem próbálom meg a saját verítékemmel megtanulni azokat a dolgokat, amik kellettek ahhoz, hogy aztán a próbán megkérdezzék tőlem, hogy miért csak ennyit játszom és nem többet? Most lesz a Rómer Házban egy fellépés, de nem egyszerű, mert ez nem az a jazz, amihez az emberek szokva vannak. Nem teljesen rögzített szerkezeteket adunk elő, hanem vannak nagyobb kanyarok, vagy jönnek új ötletek, ez egy picit amöboid de így érezzük, hogy beszélgetünk. A koncertek azért lesznek érdekesek mert mi így kommunikálunk egymással.

A ti zenétek nagyszerűsége abban is rejlik, hogy a pillanat szüli meg a dallamokat, ezért minden koncert más.

Kárpáti József: Én inkább úgy mondanám, hogy nagyon sok minden van bennünk, amit el akarunk mondani és fontos, hogy a megfelelő pillanatban ezek kijöhessenek. Hiába, hogy nem tanultam jazzt de a 30-40 év jazz hallgatás rengeteg tapasztalatot adott. De egy Kőszegi Imrével fellépni önmagában is annyit jelent, mintha beiratkoztál volna egy kiváló iskolába.

Neked személy szerint nagyon fontos, hogy minden közös zenélésnek a barátság legyen az alapja, ez megadatott az Andersenben, a Quimbyben és a Priváti Projektben is.

Kárpáti József: Ez teljes mértékben így van, nagyon szerencsés vagyok.

Fefe, a te történeted egybefonódik a Quimbyvel, de gyanítom, hogy tőled is meglepetésre számíthatnak a rajongók a Family Tugedör koncerteken.

Mikuli Ferenc: Igen, én habitusomból adódóan kevésbé vagyok pörgős de körülöttem mindegyik figura olyan szinten tömény, hogy ha csak figyelem őket, már azzal rengeteg impulzus ér. Ráadásul a zenekarban több sikeres szövegíró van, ez a sokféleség végtelen módon elrontott engem, nem volt igényem arra, hogy másfelé is nyissak.

Szerintem a te nyugodtabb személyiségednek kiemelten fontos szerepe lehet abban, hogy ez a zenekar ilyen hosszú időn át is működőképes és sikeres.

Mikuli Ferenc: Az biztos, hogyha nem lenne egy ilyen nyugodtabb ember köztük, akkor már széthullott volna a zenekar, mert a túl sok akarat szétvetett volna hat ilyen embert. Ha a zenét nézem, a kezdeti stádiumban még jobban használták néhány basszus témámat, de az utóbbi időben inkább a szöveg adta meg a dalok alapszerkezetét, így én hátrébb szorultam az alkotói folyamatban.

Ráadásul engem minden olyan zenei tevékenység, ami nem a Quimby felé irányul, úgy érint, hogy elviszik a szívüket máshova. Az utóbbi időben olyan változások történtek az életemben, melyek hatására ismét sokat alkotok, például nagyon sok olyan dobalapot készítettem, ami tele van atmoszférával és inspiráló lehet másoknak. A Family Tugedör kapcsán Vasti és Faszi segítségét kértem, együtt aztán összeraktunk egy instrumentális számot, ami nagyon erős színfoltja lesz ennek a produkciónak és ami szöveg nélkül is megállja a helyét.

Az alkotás során mi a legfontosabb irány neked?

Mikuli Ferenc: Engem mindig az mozgatott, hogy visszahozzam azt a közös vonalat, ami összetartja ebben a zenekarban az embereket. Én ezért azt tudom megtenni, hogy olyan alapot hozok, aminek van egy atmoszférája, amiben rengeteg tér van. Reményeim szerint az, amit én képviselek, visszahozza majd az alkotói folyamatokat a közös Quimby irányba, mert az elmúlt éveknek ez nem volt a sajátja. Viszont az ilyen események, mint a Family Tugedör segítenek abban, hogy a Quimbyben is újra meginduljon az alkotói kedv, hiszen az a legjobb, amikor közösen hozunk létre valami újat. Ez pozitív irányba löki a zenekart, nekem ez a legfontosabb.

Szerző: Sárosi Kinga Fotó: Quimby

 

 

 

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra

Molnár Emese: “A várakozás fontos része annak, hogy megkapjuk, amire vágyunk” jamese

Molnár Emese: “A várakozás fontos része annak, hogy megkapjuk, amire vágyunk”