A buszmegállókba került kollégánk félresikerült randija

2019. szeptember 03.
Idén online szerkesztőnk, Kránicz Dorottya novellája is bekerült az Álljon meg egy novellára pályázat legjobbjai közé, és így a buszmegállókba is. A közönségszavazás lezárulta után mi is megosztjuk a történetet.

Gábor a Tinderen nézte ki magának Verát – és Vera is Gábort, mert így működik a Tinder. Vera 21 éves, 175 centiméter magas, 57 kiló, szőke. Nyersvegán életmódot folytat, tavaly télen Balin vakációzott és szépen le is sült, általában tíz légzésig tartja a lefelé néző kutyát. Tavasszal pasztell színekre festi a körmeit, divatblogot vezet, már az első sorban ül a külföldi bemutatókon. Hisz benne, hogy a nevetés a legjobb gyógyszer.

Gábor heti ötször sportol, de az edzőterem mellett szívesen tölti az idejét a szabadban is: nyaranta szörfözni jár a tengerre, télen pedig Franciaországban síel. Még csak 27, de már vezető pozícióban dolgozik egy telekommunikációs cégnél, a fizetéséből vett magának egy fényes, fekete Audit. Drága napszemüveget visel, hétvégén, amikor szórakozni megy, kigombolja a kockás ingét és hanyagnak látszó, de valójában gondosan ápolt borostát növeszt. Hófehér a fogsora.

Az extrém sportokról kezdenek el csetelni, aztán gyorsan áttérnek más hobbikra, családtagokra, kedvenc zenékre, filmekre és könyvekre. Gábort nagyon meglepi, hogy Vera egyáltalán nem felszínes, sőt, kimondottan okos, tájékozott fiatal nő. Verának nagyon jólesik, hogy Gábor érdeklődő és figyelmes, sosem tesz durva megjegyzéseket, mint a többi férfi, aki ír neki az applikációban. Három héten keresztül minden nap üzennek egymásnak, végül csütörtök estére beszélnek meg randit egy Madách téri szórakozóhelyre.

Először Vera érkezik meg, fröccsöt kér magának és leül egy kétszemélyes asztalhoz a helyiség egyik sarkába. Magas derekú nadrágjának gombja a köldökébe fúródik a széken, kényelmetlenül fészkelődik, miközben apró, ideges kortyokat szippant fel a szívószálon keresztül. Gábor a megbeszélt időponthoz képest néhány perc késéssel fut be, lassan lépdel fel az emeletre vezető lépcsőkön, riadtan néz végig a hangosan beszélgető asztaltársaságokon és végül egy rövid kanapén talál menedéket. Nem rendel semmit, mint aki eleve nem tervezi hosszúra a maradást, előveszi telefonját, hogy a kijelző tartalmának tulajdonítsa a homlokán összefutó ráncokat. Némán ülnek 15 percig. Gábor a galériáról pásztázza a lenti tömeget, rövid pillantásokat vet a bár vendégeire, de tekintete mindig visszamenekül a mobiljára. Ha valaki megfigyelné a mellkasa emelkedését, láthatná, mennyire szaporán veszi a levegőt. Vera még két kortyot tartogat a fröccséből, metszőfogaival finoman kapargatja alsó ajka száraz bőrét. Gábor 20 perc után feláll és hazaindul. Kintről, a bár előtt dohányzók feje felett még visszanéz az üvegen át, tekintete átsuhan Verán is, de utána már csak cipője orrát fixálja, ameddig hazaér. Vera kifizeti a fröccsöt és maga is furcsállja, hogy sokkal inkább megkönnyebbülten, mint csalódottan lép ki a hűvös esti levegőre.

Vera 19 éves, 162 centiméter, 72 kiló, barna. Reggelente egy órával korábban kel, hogy gondosan lealapozza az arcát, kommunikáció szakon tanul, esténként gyerekre vigyáz 1000 forint per óráért. Görcsbe rándul a gyomra, ha valahol szexre terelődik a téma, senki sem tudja róla, hogy nagyon szépen énekel. Péntek esténként egyedül megy moziba, mindig kibírja sírás nélkül, amíg hazaér.

Gábor hetente egyszer úszni jár, szereti a videojátékokat, sokat olvas, nem szívesen veszi le a pólóját a fiú öltözőben. Könnyen leég a napon, hétfőn és csütörtökön rendszeresen meglátogatja a szüleit. Izzad a tenyere, ha megszólítják, mindig fél, hogy rossz választ ad a kérdésekre. Szeretne egy kölyök labradort, de a főbérlője nem engedi, hogy kutyát tartson. Titokban borzasztóan hálás, ha beszédbe elegyednek vele.

Egyikük sem dohányzik, nem szeretik az erőszakos filmeket, szívesen önkénteskednének egy civil szervezetnél. Néha mindkettejük napja úgy telik el, hogy nem szól hozzájuk senki. Gábor gyakran elképzeli, hogy van egy barátnője, akivel kézen fogva sétálnak az utcán és hétvégente meghívja őt fagyizni. Vera néha önkéntelenül megsimítja saját kezét a moziban. Egyiküknek sem volt még párkapcsolata.

Nem is tudják, mennyire összeillenének.

(Kránicz Dorottya)