Hogy jött ez a vicces cím?
Nem én találtam ki, hanem Zimon András barátom, újságíró, akivel korábban együtt dolgoztam. Amikor megemlítettem neki, hogy miről írok könyvet, rögtön ez a szójáték ugrott be neki. A borító ötlete pedig egy barátnőmé, Ivánkovics Krisztáé, akinek pedig a címről jött ez a kép. Az alcím – Csak az érzéseim voltak valóságosak – pedig adta magát.
Az első regényedet és a Marie Claire weboldalán megjelenő novelláidat olvasva nagyon úgy tűnik, hogy magadról írsz. Vagy mégsem?
Egy regényben vagy novellában beszélhetsz úgy magadról, hogy közben az olvasó nem lehet benne biztos, hogy ez teljesen rólad szól-e. Kicsit olyan „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” játék. Sokszor merítek a saját szituációmból, de nem írom meg egy az egyben a magam történetét; igyekszem sokakat érintő problémákat, élethelyzeteket felvetni és kibontani. A Feleséged története regényben is vegyesen a saját élmény mellett sokat merítettem mások életéből is. És annyi titkot megengedek magamnak, hogy azt csak én tudom, hogy valójában melyik részek történtek meg velem. Ebbe a könyvbe is beleírtam kicsit magamat is, de például a főhős karakterét egy barátnőmről formáztam.
Amikor ez ennyire egyértelmű lett, szóltál neki?
Direkt átküldtem neki egy részletet, hogy magára ismer-e. Persze, hogy magára ismert. De biztosítottam róla, hogy a könyvet egészében úgy fogom megírni, hogy mások nem fognak ráismerni. A férfi főhős karakterét, illetve a két karakter múltját nehezebb volt felépíteni. Sokat beszélgettem a karakterek lelki működéséről Orbán Nóra coach-csal, a történet fordulatairól pedig a könyv dramaturgjával, Domonyi Ritával. Ahhoz, hogy megértsük, hogy valaki miért cselekszik valahogyan, ahhoz tudnunk kell valamit a múltjáról, gyerekkoráról.
Miért volt szükség dramaturgra?
A dramaturgot a könyvkiadó ajánlotta fel, és én éltem vele. Úgy éreztem, hogy az első regényemnek „ami a bája, az a hibája is”, ugyanis egy igazi ösztönkönyv lett, de persze vannak benne első könyves hibák. Ez viszont egy összetettebb könyv, több csavarral, logikailag is rendben kellett lennie, és ehhez jól jött a segítség.
Hogyan épül fel a könyv?
Párhuzamosan, monológ formában beszél egymás mellett a férfi és a női főszereplő. Az első részben sokat mesélnek a szereplők a gyerekkorukról, kamaszkorukról, de a jelenükről is megtudhatjuk a legfontosabb részleteket. A második rész szól a nő és a férfi találkozásáról, a harmadik részben pedig egy külső szemlélő szólal meg, aki rálátott a történetre, és amúgy szerelmes a nőbe.
A cím annyit biztosan elárul, hogy ez egy tinderes ismerkedés története lesz.
Igen, de engem leginkább azok a helyzetek foglalkoztattak, amelyekre azt gondoljuk, hogy csak mással történhetnek meg. A főhős egy házas nő, akinek kihűlt a kapcsolata a férjével, már csak a gyerekbe kapaszkodik, a férfi meg éli a saját életét – már csak egymás mellett élnek. A nőben ott van ugyanakkor a szenvedély, de nem tudja megélni. Aztán egy vagány, barátnője – talán én a barátnő karaktere vagyok leginkább – bátorítja, hogy menjen fel az online társkeresőre. Nem a saját nevét használva, pár visszafogott fotóval vág bele, és ott kezdi megélni azt az énjét, ami eddig el volt nyomva. Mert lesz valaki, aki kihozza belőle. Szerintem sokszor nem is azt élvezzük egy ilyen helyzetben, amilyen a másik, hanem a saját énünket, amit megmutathatunk. Egy ilyen felfokozott, virtuális kapcsolat nagyon sokat ad annak, akinek a valós kapcsolata kihűlt, és még ha néha fel is ébred benne valami gyanú, valami rossz érzés a virtuális szerelmével kapcsolatban, inkább elnyomja, mert olyan jól esik az odafigyelés. A férfi pedig olyan nőt keres, aki egy kis figyelemért cserébe az egész lényét hajlandó odaadni.
Anélkül, hogy lelőnénk a poént, a férfi se keres valódi társat?
Mindketten szerelemre vágynak, de egyikük sem vállalhatja fel teljesen önmagát. Egyikőjük házasságban él, a másik nem, de ott más a titok. Amit keresnek, azt meg is kapják egymástól, hiszen létrejön a szerelem. De majd azt az olvasó dönti el, hogy milyen szerelem ez, és hogy megérte-e a szereplőknek, illetve az ítéletet is az olvasótól várom. Én igyekeztem megértő lenni a férfival és a nővel is.
Két és fél éve mentetek külön az előző férjeddel, most pedig újra házas vagy, és megszületett a harmadik gyereked, aki most hét hetes. Te nem jártál a Tinderen, ugye?
De igen. Volt néhány hónap, amikor 14 év után egyedül voltam, és kíváncsi voltam rá, hogy két gyerekkel, anyukaként milyenek az esélyeim. Színes a paletta a Tinderen, az biztos. Voltak, akik csak könnyű kapcsolatot kerestek, volt egy randevúm egy horvát fiúval, aki hála Isten már másnap bevallotta, hogy nős, így azzal a lendülettel le is zárhattam. De találkoztam egy nagyon kedves, tisztességes férfival is, csak akkor még én nem voltam kész az elköteleződésre. Tanultam belőle, érdekes volt.
Aki most komoly kapcsolatot keresve Tinderezik, el fogja tántorítani ez a könyv?
Valószínűleg igen, de inkább azt mondanám, hogy résen kell lenni. Vannak árulkodó jelek, amiket ki lehet szúrni, ha figyelünk. De a könyv azt is igyekszik megmutatni, hogy hús-vér férfiak is vannak körülöttünk. Sőt, lehet, hogy egy szuper pasi ül mellettünk most is, csak nem akarjuk észrevenni, mert azt gondoljuk, hogy van jobb. Pedig csak annyi a titok, hogy legtöbbször nem csak a szemünket kell nyitva tartanunk ahhoz, hogy megtaláljuk a boldogságot.
Fotó: Senger Nikolett Smink: Kovács Anita BeYou
