Pfliegel Dóra: Az útitárs

2019. április 24. |
Central Médiacsoport Zrt.

Boldog, szomorú novella a szerelemről, párkapcsolatról, vágyakról és valóságról. Pfliegel Dóra tollából.

Jó szakadt autót szerzett a haverjától. De mindegy, megoldotta. Első hétvégénk kettesben. Az sem érdekelne, ha rollerrel indulnánk neki a kiruccanásnak: a lényeg, hogy együtt lehessünk. Valami olcsó turistaszállásra megyünk, többre nem futja. Felszerelkeztünk konzervekkel is, meg olcsó borral, hogy kijöjjünk a pénzből. Van nálunk nagy pokróc, mert csillagokat is fogunk nézni, meg a bringáinkat is felküzdöttük a kocsi tetejére, hogy két keréken barangolhassuk be az Őrség lankáit. Hát nincs közel, húzós lesz a benzin, de tudja, gyerekkori vágyam, és ő azon van, hogy mindent teljesítsen, mert neki csak annyi kell a jóhoz, hogy nekem jó legyen. Nagyon cuki egy pasi, és tök komolyak a szándékai is, pedig fiatalabb nálam három évvel, 22 éves. A négyórás autóút alig egy órásnak tűnik, mert be nem áll a szánk. Persze én vagyok a nagyobb dumás, ő inkább hallgat, néha a monológjaimat rövid, egyszavas bölcsességeivel zárja le. Imádom, hogy nem az a pozőr faszi, aki előadja magát. Esküszöm, tapasztaltabbnak tűnik, mint a legutóbbi menedzser fickóm a 35 évével, meg a flancos kocsijával. És a magabiztossága… ahogy a combomra nyúl, minden köntörfalazás, meg bénázás nélkül. Tudja, mit akar. Engem akar, és ezzel teljesen begerjeszt. Pillanatokon belül felizgulok, alig várom, hogy megérkezzünk, és az ágyra döntsön. A kezem a nadrágjára teszi, közben jelzi, meséljek csak tovább, de azért odalép a gázra. A hangomba szeretett bele, meg a szövegelésembe, azt mondja. De nehezen tudok most beszélni, arra is figyelnem kell, hogy normálisan vegyem a levegőt. Pihegek itt, mint egy elsőbálozós tini – kész őrület. Lehúzódunk egy erdei úton. A nap lemenőben. Egy nagy fa alatt állunk meg. Hátra tolja az ülését, máris az ölében vagyok. A teszkós tangámat félrehúzza, két perc az egész, de közben végig egymás tekintetébe kapaszkodunk. A lelkem egy része most költözött belé. Folytatjuk az utunkat, mutat valami zenét, goa, vagy mi. Elég őrjítő, de mégis tetszik. Aztán én jövök, beteszek egy kispál számot, az orra alatt mosolyog, „hát majd csak találunk közös zenét”, ennyit mond. Filmekről beszélgetünk, a szuperhősös a kedvence, mert az milyen jó már vizuálisan, meg a sztorik is erősek és állítólag tele van szimbólumokkal. Az öcsém jut eszembe, meg a képregényei, meg az, hogy mindig is cikinek tartottam, hogy nagy zöld szörnyekkel dekorálta ki a falát. Most meg hirtelen az öcsémet is másmilyennek látom. Lehet nem is olyan hülye gyerek. Én bedobom a Sztalker című filmet, hogy ha már szimbólumok, akkor azt látnia kell, ő meg mondja, hogy ha nem érfelvágós művészfilm, akkor egynek belefér. És jönnek a komolyabb témák, bele akarok mászni a fejébe, hogy mindent megtudhassak róla. Érdekelnek az álmai és az emlékei, a fura képzettársításai, a humora. Szeretem, ahogy a világából egyre többet mutat meg. De talán azt egy picivel még jobban, ahogy magamat mellette felfedezhetem.

***

Azt mondja kategóriájában most ez a legmenőbb járgány, nézzem meg, direkt van benne mindenféle nőbarát kiegészítő. Tolatóradar, meg esőérzékelő, és még ki tudja mi minden. Sorolja, meg mutogatja, matat a műszerfalon, de én máshol járok. A gyerekek a nagyihoz leadva, remélem, nem mennek kullancsosba, gyorsan mindjárt ráírok. Az egyik legnívósabb vidéki wellness szállóba megyünk, borvacsorás romantikázós, mert kell a minőségi idő, ezt receptre írta fel a párterapeuta, ahova hetek óta járunk. Még mindig beszél, mindenféle fura autós szakszavakat használ, hihetetlen, ilyenkor hogy be tud lendülni. Amikor meg a családi ügyekről próbálok értekezni, meg kikérem a véleményét, akkor egyszavas válaszokkal igyekszik megúszni. Na, jó, megpróbálok figyelni, még fel is teszek egy kérdést, hogy úgy tűnjön, érdekel, de rám förmed, hogy az előbb magyarázta el. Inkább csöndben maradok. Beteszek egy kis Margaret Islandet, látom, a kormányra idegesebben markol rá, a visszapillantóba pillantgat, mintha azt remélné a hátsó ülésről valaki kimenti. De nem barátom, ezt a számot végig szenveded, ahogy én szoktam a te egybites elektronikus zenéidet. Félhalkan énekelem a dalt, ő erre beletapos a gázba, majd lehúzódik az első benzinkútnál. Kiszáll és tankol, én hátra nézek, tényleg rohadt tágas, három gyerekülés is elfér kényelmesen egymás mellett. Közben eszembe jut, szőrős vagyok lent, mert utolsó pillanatban lemondta a kozmetikus, de gondolom, a szuper wellnessben szuper gyantázást is lehet kérni. A csipkefehérneműt beraktam, olyat vettem, amilyet a szomszédasszony ajánlott, mert esküszik rá, ennek nem lehet ellenállni. Egy számmal kisebb, de ha ügyes vagyok, beleférek, csak kicsit vág. Szeretkeznünk is kell majd. Ezt is a topcoach csaj írta elő, a harmincötezeres óradíjáért…a dupláját is kifizetném, csak hogy megúszhassam. A férjem visszaül, megkérdi, hogy hoztam-e a külső winchestert a laptophoz, mert, hogy rátöltötte a közös sorozatunkat, és majd pár részt nézzünk meg együtt. Persze, hogyne hoztam volna, a sorozatnézés a barátunk, olyankor nem kell a saját nyomorunkkal foglalkoznunk. Igaz a felénél mindig bealszom, mert egyáltalán nem köt le, de eddig szerencsére nem vette észre. Szeretek aludni, mert olyankor nem tudok magamról, megszűnnek az emlékek és a vágyak, csak fura képek jönnek-mennek, de az ébredéssel futnak is tova. Már nem akarok a fejébe bele látni, a sajátoméba meg végképp nem. Ha tehetném, felednék mindent.

Szólj hozzá te is!

Még több Lélek

Lélekmese: Értsd meg végre, nem kellesz! ex

Lélekmese: Értsd meg végre, nem kellesz!